Megérkeztünk, talán már Norberték is Nyíregyházán vannak, ugyanis én azt gondoltam, együtt indulunk el Valkóról, de ha valaki nincs szabadságon, akkor annak biza dolgozni kell mennie. Tehát jöttünk magunk. Jobb egyben az IKEA-ban vásárolt cuccok, hátul a csajok.
Megbeszéltük Hatvanig, hogy kiállunk kajálni. Van a 3-as mellett egy Üvegtigris nevezetű lakókocsi, ami fasza kis büféként üzemel. Vettem két gyrost, és beszaladtam a boltba jegesteáért. A gyros finom volt, csak nagyon híg volt a lötyi benne, és a pólómra folyt at összes. De nem volt gond, hazáig nem kellett kiszállni a kocsiból. A hatvaniakat meg gondoltam, nem nagyon érdekelte, amíg boltban voltam.
Hazaértünk épségben, leraktuk Bodzát Noémi szüleinél, mert nekem még nagy terveim voltak a komóddal. De rájöttem menet közben, hogy az IKEA cuccai nem csak kinézetre egyszerűek, hanem összerakni is elég könnyű őket. A kaja viszont szar volt, amit tegnap ettünk. Azokat a golyókat kellett volna, de sehol nem találtam. Mindegy.
Tehát a lényeg: a komód áll, mint Katiba’ a gyerek, a rattan fotel már a mi szobánkban nyugszik, éppen abból írok. Kényelmes. Meg jó, hogy újra itt van a régi helyén. Holnap pedig Noémi nagypapájának 95. szülinapja, nagy buli lesz, mint ahogy szokott. Leszünk vagy harmincan.
Hozzászólások