nekem nem ez kell, levegő, ami nitrogén és oxigén
a levegő miatt kék az ég és zöld vagyok én
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Kardos Horváth János a kétezres évek Cseh Tamása!
'zene' kategória archívuma.
Pár nappal ezelőtt mindenféle hírek láttak napvilágot a kaukazus zenekar feloszlásával kapcsolatban. A hivatalos álláspont az, hogy biza koncertek nem lesznek január 2. után egy darabig, amikor is lesz Gödör fellépés (ott a helyem).
A zenekar álláspontja a kaukazus hivatalos honlapján olvasható. A videót iderakom nektek, azért, mert csak.
Anno volt egy zenekar, ‘81 környékén indult, még punk zenét játszottak, olyan igazi angolszász punk zenét. Érettségiző fiatalok alkották, és volt egy fickó, aki a mai HIT gyülekezete meghatározó személyisége, de most nem is igazán ez a lényeg. Ő volt Pajor Tamás.
A zenekar pedig a Neurotic. Eleinte a Balaton, és más akkori ándörgránd bandák előzenekaraként léptek fel, aztán ez az egész elsüllyedt, egészen 1985-ig. Abban az évben kezdett bele Xantus János egy VHS-re rögzített film forgatásába, ami a Rocktérítő volt. Ez nevezem én igazi rákenrollnak. Amit a Pajorék csináltak akkoriban. Szét is voltak csúszva rendesen. Aztán a végén énekelték, hogy “igen él, él az Úr”.
Szóval 1985 volt a Neurotic életében az a fordulópont, hogy lehetőségük volt a Magyar Rádióban stúdióba vonulni, és rögzíteni egy 16 számos demót, ami ki tudja miért, szőrén szálán eltűnt. Csak másolt kazettákon terjedt, így jutott el egyszer hozzám is, ezért Farkas Zsuzsinak örök hála. Szarrá hallgatta mindenki, minden egyes újra és újra lemásolt szalag egyre használhatatlanabb, de azért még hallgatható eredményt hozott.
Aztán valamikor sok évvel ezelőtt, már az interneten rábukkantam a valamelyest feljavított felvételekre, mp3 formátumban. Egy blog alatti oldalon volt, patito küldte bele az internetbe. Valamelyik nap múlt héten újra elmentem arrafelé, talán odabentre akartam letölteni, de az oldal már nem elérhető, magyarul nincs Neurotic a hatalmas nagy világhálóban. És én eldöntöttem, hogy újra lesz, mert ilyet nem lehet csinálni.
Ezért hát a kelemenbandi.hu-n nyílik egy neurotic oldal, ahova ellátogathattok, és egy neurotic.rar fájl letöltése révén hozzájuthattok a teljes anyaghoz. Mert az jó. És itt lesz, amíg névszerver a névszerver, és tárhely a tárhely.
Szóval akkor kelemenbandi.hu/neurotic, vagy odafent a neurotic gomb, mert ez a poszt szépen megindul majd lefelé, és eltűnik a süllyesztőben.
Úgy döntöttem, hogy a kelemenbandi [pont] hu beáll az itt most nem részletezett sorba, és közzéteszi a kaukazus zenekar A38-on beszerezhető zenei anyagát. Mivel a budapesti kaukazus koncertek, és kafkaz előadások felejtősek nálam, ezért úgy gondolom lesznek szép számmal, akik élnek a lehetőséggel, és a nem masterelt (ha valaki tudja, mi az, mondja el) zenei anyagot viszik el innen magukkal. De valószínűleg ez is volt a cél. Az átadással, persze.
Szóval hagyjuk csak a direkt marketinget a maga kis medrében folyni tovább, legyen jó az érintett fiatalembereknek, és menjen mindenki koncertre ezerrel. A mostani nyíregyházi murira is alig lehetett beférni, nem úgy, mint az előzőre, ahol 25-en voltunk talán. Magyarán minél jobban terjed a zene, annál többen lesznek a majd valamikor bekövetkező tápiószecsői koncerten. Szóval tessék, vegyék, vigyék, betömörítve, faszán:
És hogy fokozzuk a meglepetéseket, tolok fel egy kafkaz dalt is, ami az IKEA címre hallgat, és konkrétan lehet egész nap fütyörészni, dúdolgatni, ilyenek. Szóval a meglepetéspodkeszt, aminek száma sincs:
Amikor kiszálltunk a kádból, kérte, hogy hallgassuk végig. Ha rajtam múlik, két héten belül tudja az egészet.
Tiszta megasztár, bazdmeg.
A baj az, hogy amíg nem pakolunk össze minden egyes apró darabot a lakásból, és nem cipeljük át – az új szerzeményekkel egyetemben – a megvásárolt ingatlanba, nem tud más járni a fejemben, csak ez. De ha mindenki, és főleg a bank úgy akarja, akkor jövő hét kedden szerződés, közjegyző, és csütörtökön az eladónk a teljes összeghez hozzájut. Addig is nyugtassuk őt, de főleg engem valami ilyesmivel, gimnazista srácok által átdolgozva, ének nélkül. Mert így is nagyon jó. És mindenki keresse, ahol tudja.
Körülbelül két hete szeretném közölni mindenkivel, aki nem tudja, hogy első, hivatalos kaukazus videoklippre tett szert a világ. Tessék, csak tessék:
Tartós béke
Minden napi programunk az, hogy délután körbejárjuk a kis színpadokat, gyerekestül, zenét hallgatunk, Bodza táncol, ilyesmi. Általában van két este, amikor egyedül, vagy Noémivel közösen bemegyünk a városba, zenét hallgani, sörözni, jól érezni. A mai nap az egyedül menős lett volna. És hogy miért csak lett volna:
Szalóki Ágit és Harcsa Veronikát szerettem volna hallgatni, a blup színpad volt a cél. Bodza megfürdetve, körbepuszilva, és nekilódultam. Két literes Borsoditt táraztam be a táskámba, mondván, hogy sörözni kell. Az eső lába lógott.
Mire beértem – tíz perc nyugodt séta – csöpörgött. Hallgattam egy kis Szalóki Ágit, és eldöntöttem, hogy nemmaradok, mert szarráázás lesz ebből. Az emberek már megindultak a létező összes vendéglátóipari egység bejáratához, én meg még körbejártam a kis színpadokat, lesz, ami lesz. Mindenhol üres nézőtér, és zenekar nélküliség, vagy éppen hangolás fogadott, tehát eldöntöttem, hogy haza. Gondoltam, a temetőn keresztül jövök, gyorsabb. Nem lett az. A kórház előtti buszmegállóban állttam egy fél literes Borsodinyi szünetet, mivel elkezdett szakadni az eső. Mire legurítottam az egy sörnyi adagot, alábbhagyott. Elindultam hát. Fél perc múlva múlva megbántam. Mire megtettem atemető bejáratáig az uttat, a seggvájatomba folyt a víz az ingemből, a szandálomban stabil vízfelszín alakult ki, olyan érzés volt, mint a tényleges vizenjárás lehet. Próbáltam hívni Noémit, hogy engedje teli a kádat forró vízzel, de mivel Bodza éppen “Nem akarot alunni!” sorozatokat eresztett a világba, ez nem lett sikeres.
Szóval szarráázva megérkeztem, kis feleségem hozta a törölközőt, haj megtöröl, pálinka kitölt, mert hideg volt, mint a kurva anyja, és leültünk beszélgetni. Annyira szakítottuk meg, hogy beleraktam magam az utólag kifolyatott forró vízbe, meg ez a poszt, és folytatása következik.
Ebből is látszik, hogy az Utcazene fesztivál még nagy esőben, koncertek nélkül is tud az embernek fasza estét kerekíteni. Mert ez az. Hiába a szarráázás, és a nemzene hallgatás.
Röviden ennyit a harmadik napról.
Meghallgattattam Bodzával a mai napon beszerzett kaukazus számot, mert a zenekart alapból kedveli. Mindig táncol rá. Ma is ezt tette. Noémi megörökítette, igaz, hogy csak webkamerával, a hang sem lett jó, de alátettem az eredetit, meg kicsit meg kellett hosszabbítani, ez lett belőle. Ha visszakapjuk a videókamerát, akkor talán lesz még jobb is. Mindenféle.
Bodza táncol from kelemenbandi on Vimeo.