Archive for the 'vízügy' Category

Totya mondta

Múlt hét szerdán akadt a kezembe egy levél bent a cégnél, március 7-i dátummal. Nyílt levél, állásfoglalás, nevezzük, ahogy akarjuk. A vízügyi ágazat addig pletyka szinten tervezett elvonásairól szól. A lenti képre klikkelve meg is található.

Ha valaki nem nézné meg, annak röviden összefoglalom. A dolog lényege az, hogy a kormány által belengetett megszorítások/reformok (mindenki válassza ki a neki tetsző szót) logikus módon utolérik az állami szerveket. Érthető a dolog teljesen. Ha meg kell húzni a kiadásokat, akkor nincs mit tenni, rántunk egy jó nagyot a gatyamadzagon, lehet, hogy belevág majd a húsba, de le van szarva, ki kell bírni.

Az előzetes pletykák szerint ágazatonként 10-10%-os elvonásokról volt szó. Ezzel szemben a vízügyi ágazat 40-45%-os forrásmegvonása kapott szárnyra. Amiatt is érdekes ez, mert a tavalyi nagy árvíz után több platformról is a minden lesz kifejezés jut az eszembe. Kellene is az a minden, de ha nem, akkor nem.

Az igazság az, hogy betudta az ember pletykának azt a 45%-ot, beszéltek itt már mindenfélét ágazatilag, fele sem volt igaz nagyon sokszor. Most ellenben valamiért én, a lószarrúgdosó kis senki úgy érzem, hogy ebben a számban eléggé lehet valami. Sosem volt még olyan, hogy két elismert szervezet, jelen esetben a Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyar Mérnöki Kamara egy pletykára hagyatkozva ír meg egy állásfoglalást. Egyszerűen nem vállalnák be, ha nem lenne kellőképpen alátámasztva, véleményem szerint egy rahedli forrásból. Magyarán ki lehet indulni abból, hogy a dolognak igazságalapja van. A félsz azért van ilyenkor az emberben, mert az elmúlt cirka egy év alatt a pletyka szinten felbukkanó dolgokból kőkemény megvalósítás következett, ha teszett, ha nem.

Nem tisztem nekem semmit és senkit minősíteni, nem is fogok. A fenti betűhalmaz apropója egyszerűen annyi, hogy tessék már belegondolni, hogy mi a fene lesz majd akkor, ha jön megint, tulajdonképpen mindegy, hogy hova egy tavalyi szintű árhullám, ami egy lefelezett létszámú vízügyet ér itt a Kárpát-medencében. Az árvízvédekezéshez, ami ugye totális állami feladat, és a vízügyek dolga azt végezni az állami fővédvonalakon, az önkormányzatin mondjuk, hogy a katasztrófavédőké (itt a mondjukon a hangsúly, de ez megérne egy külön misét), akkor az árvízvédekezéshez felállt védelmi szervezet állna országos szinten cirka 1500 emberből, mivel az én buta fejem azt mondja, hogy 45% körüli megvonás az 45%-os leépítéssel is jár, mert egyszerűen nem lesz miből kifizetni annak az előbb említett százaléknyi embernek a bérét.

Ezzel egy valag pénz megspórolható. Ez tény. Ha a végkielégítéseket nézzük, akkor nem biztos, hogy jól jár az állam rövidtávon, márpedig szerintem jelenleg ez a fő irányvonal, tartani kell az idei hiánycélt, bármi áron. Tartsuk is. Kell az.

De ha a fenti dolgok valóban így lesznek, akkor az isten mentse meg azt a majdani 1500 embert, akinek egy LNV-s árvizet végig kell csinálni majd valamikor. Kevesen vagyunk így is. Ennyi pénzért nem kifejezetten vonzó szakma ez a fiataloknak, mindenki megy kivitelezőnek, az sokkal jobban megéri. És a fenti pletykák/nem pletykák miatt azt hiszem, hogy az elmúlt pár napban elég sok még vízügyes kollégának megfordult ez a fejében, és nemlétező állások után kutat az erre szakosodott oldalakon, mint ahogy én is, hogy ha ez az egész valamilyen szinten valóra válik, akkor ne kapkodás legyen a vége. Meglátjuk, a jövő zenéje még ez. De az biztos, hogy vízügyes pályafutásom alatt még soha nem éreztem ennyire fogalmamnincsmilesz helyzetet, mint most. Bízni lehet, az még nem fájt senkinek! Mindenkinek a maga módján. Ide lehet képzelni a hajrámagyarországhajrámagyarokat is, ha valaki éppen akarja. Mindegy.

De van egy olyan érzésem, hogy balhé lesz, nagy balhé. Totya mondta!

A miskolci áruházmizéria margójára

Anyósom ma kérdezte, hogy hallottam-e a miskolci hacacárét, áruházlebontásostul, kirúgásostul, ilyesmi. Hallottam, persze. Ez volt a válasz. Amiatt hozta fel, hogy ugye a vízügy. Akkor és ott döntöttem el, hogy ezt le fogom írni, mert saját hibájukon kívül az emberek fogalomzavarban élnek vízügy témában.

Kétfajta szervezet van ma Magyarországon, ami a nevén viseli a “Környezetvédelmi és Vízügyi” jelzőt. Az egyik típus, ebből van 10 darab egyelőre, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KÖTEVIFE). Az ő felettes szervük a Főfelügyelőség. A VIFÉken zajlik cirka 10 éve mindenféle engedélyeztetési eljárás, ők ugyanis vizes ügyekben A HATÓSÁG, magyarán az atyaúristen. Ők adják ki a vízjogi létesítési engedélyeket, ők bólintanak mindenre rá. A másik típus az Igazgatóság (KÖVIZIG), ebből van egyelőre 12. Itt a felettes szerv a VKKI, azaz a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság.  A VIZIGek kezelik az elsőrendű ár- és belvízvédelmi vonalakat, ők védekeznek rajtuk, ők csinálnak tulajdonképpen minden ár- és belvízzel kapcsolatos dolgot. Bejöhetnének a belvíz miatt a Társulatok, de ezeket most nem tárgyalnám, nem vág a témába.

Magyarán ma Magyarországon szigorúan vizes témában hatósági szinten egy VIZIG nem adhat semmire semmit. Tök más szerv látja el ezt a feladatot, ami pedig a fentiek alapján a területleg illetékes KÖTEVIFE. Remélem jól láthatóan elkülönül a két szervezet. A gyakorlati meló a VIZIGeken folyik, őket nevezi a köznyelv vízügyeseknek, őket szeretik/szidják, ha kell, ha nem, egyébként tökéletesen érthető okokból. De vízjogi engedélyt akármilyen feladathoz a VIZIGnek is a VIFÉtől kell kérnie, ez a rend. Azt most hagyjuk, hogy a két szerv között milyen a kapcsolat, meg az egész vízügyes rendszer milyen, van véleményem róla, elég terjedelmes, de nem tisztem nekem ilyesmiket leírni.

Lényeg a lényeg, azok az áruházak amiatt kerülhettek oda, mert kaptak szépen engedélyt az építkezésre. Ez oké, papír van. De hogyan lehet papír. Először, ha minden rendben megy, a VIFE kér a VIZIGtől egy szakvéleményt. Amiben leírják, hogy nem lehet. Mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy leírták. A hullámtér (nagyvizi meder) mizéria elég régóta tart ahhoz, hogy tökéletesen ismert legyen a VIZIGes álláspont ezzel kapcsolatban. Ha a VIFE ezt a szakvéleményt (kezelői hozzájárulásban megy ki általában) figyelembe veszi, akkor hatalmas nagy valószínűséggel, ami cirka 99% kiad egy olyat, hogy nem lehet, kedves gyerekek. Ezt 15 napon belül meg lehet fellebbezni, első fok, másod fok, ami ugye már fent van. De van egy olyan lehetőség, ami azt mondja ki, hogy a belterületen építkezést a Helyi Építési Szabályzatban foglaltak szerint köll csinálni. És akkor innentől mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot.

Tuti fix, hogy volt hiba. Hogy ki hibázott, azt majd az új minisztérium kideríti, lehetett olvasni, hogy VIFE fronton küldtek el embereket. Azt határozottan kijelenthetem, mert nekem is dolgom volt anno, hogy az a háromszög ott a Sajó parton nagyon régóta téma, megoldás keresés van iszonyatosan sok ideje, szerintem már maga a megoldás is megvan, de egy dolog nincs ma ebben az országban. Pénz, kedves gyerekek. Állami feladatokra. Pedig szerintem ezek után a dolgok után mindenki azt mondaná, hogy csoportosítsatok át az adómból srácok, csináljunk normális VÍZÜGYET. Így, csupa nagybetűvel.

Árvízkapu

Nem sokan járnak árvízkapun valószínűleg közületek, ezért megmutatom, hogy milyen. Hátha érdekel valakit. A tározók beeresztőit is majdnem így kell elképzelni, csak azok nagyobbak.

Continue reading ‘Árvízkapu’

Analógia

Azt mondják, mindenki abból főz, amije van. Esetünkben ez teljesen igaz.

Tegnap miután bementem dolgozni, megkerestem Sanyi bá’-t, hogy megkérdezzem, nem adná-e kölcsön valamelyik Canon analóg gépét. A válasz nem volt. Kiderült, hogy a szóban forgó készülék céges. Leadja, felveszem. Megörültem eléggé.

Ma megyek, mondja, hogy nem találja, majd holnap behozza, valószínűleg otthon van valahol. Megköszöntem, távoztam. 10 perc múlva hív, hogy bent van a gép, egy Canon EOS 500N, a szekrényében volt, és lent a gondnokságon van egy EF 70-300mm F4.0-5.6, amiről később kiderült, hogy egy Canon EF 75-300mm F4-5.6 II, de gondoltam, egye fene. :)

Újabb 10 perc telt el, és ismét csörgött a telefon az asztalomon, hogy van még egy 19-35-ös nagylátó. Én meg gondoltam magamban, hogy ajándék lesz ez eléggé, baszki, örüljünk neki nagyon. Volt még szó egy vakuról, ami ma nem lett meg, talán holnapra előkerül.

Szóval a nagylátó. Vivitar Series 1 19-35mm AF, masszívnak tűnik, annyira szart nem írtak róla sehol, úgyhogy hajrá. Egyébként életemben nem láttam még ilyen obit, vele készült képeket találtam a flickr-n is, tetszettek. Dslr-en kellene kipróbálni, látnám előre, hogy mire számíthatok.

Szóval hazajöttem, elhoztuk Bodzát a bölcsiböl, felköszöntöttük apósomat, elmentem csekkeket fizetni, vettem két fotóelemet, 3 tekercs 36-os ISO200-as színes filmet, mert fekete-fehér nem volt, amit akartam, talán holnap. Miután hazaértünk, elemek be, film befűz, hármat fényképez. Egyet nagylátóval, kettőt a 75-300-zal, és elégedetten lefényképeztem a készletet, hogy idebiggyesszem alulra.

Ezentúl a Смена mellett ez lesz a filmes gép, főgép. Noémi pedig fényképez tovább a G2-vel. Én meg önképzek ezerrel. Remélem sikeresen.

Az árvizes bejárások

Úgy van ez, hogy minden egyes évben első körben végig kell vizslatni az összes töltést keresztező műtárgyat. Ezek zsilipek, belvizes szivattyútelepek, nyomócsövek, mindenféle cuccok a töltéstestben. Minősítést kapnak, van erre egy elég bonyolult skála, ami utána szépen bekerül egy jegyzőkönyvbe, mindenféle feladattal, hogy mit illenék elvégezni rajtuk. Ugyanezt végigjátszuk a magasépítményekkel, amik esetünkben (árvíz) gátőrházak, és védelmi raktárak, szertárak. No meg van a készletellenőrzés, ezek azok a lényeges indulókészletek, amik a védekezés elején mindenképpen kint kell, hogy legyenek a védelmi szakaszon. A többi igényt az árvíz alatt okos, logisztikában jártas (pont tegnap bíráltam egy erről szóló szakdolgozatot) emberek felmérik, kijuttatják, a kint és bent lévő emberek pedig folyamatosan módosítják ezeket, tehát a szállítás folyamatos. Meg gépek, meg minden, de ezt már leírtam egyszer.

Október környékén jön el a nagy bejárás, beutazásnak is hívják, a rendes neve őszi árvízvédelmi felülvizsgálat. Ilyenkor egy zenekar nevére hajazó embercsoport beül egy kisbuszba, és értékeli az egy év alatt végzett munkát, igazgatóval, vagy főmérnökkel, esetleg mindkettővel az élen. Mindent néznek. De tényleg mindent. Normális-e a fű a töltésoldalon, rendesen le van e kaszálva, fasza-e a korona, rendben van-e a gátőrház, panaszkodhatnak a gátőrök, hogy mi a nemgyerebe, ilyesmi.

Régesrégen ezek a bejárások tényleg bejárások voltak, mivel az öregek nekiindultak gyalog, mentek egy nap vagy két gátőrjárást, az első gátőrházban megreggeliztek, ittak egy pálinkát, vagy mittudomén, a másodikban megebédeltek, ittak pálinkát, este meg odaértek ahhoz a gátőrházhoz, ahol elaludtak a pihenőben, és ettek vacsorát, meg ittak pálinkát.

Manapság ivászat nem nagyon van, habár mondjuk ez is megérne egy külön posztot, lehet, hogy majd írok róla, és a lábak gépjárműre lettek cserélve. Szóval nem két gátőrjárás van egy nap, hanem két védelmi szakasz, este meg kiértékelő.

És van az egész végére néhány plusz kiló is. A többit pedig el lehet képzelni.

A Magyar Hidrológiai Társaság éves rendes közgyűlése

Említettem már, hogy elviekben rövidesen funkciót kapok. Ennek folytán ma tiszteletemet kellett tennem a címben megnevezett eseményen. A helyszín a metesz székház, ahol a 4. emeleten az MHT irodája is működik, egy olyan adminisztrátorral, aki közmunkás, és holnap van az utolsó napja. Tehát mostani titkárunk intézni nem sok mindent tudott, mivel aki utolsó előtti napos egy munkahelyen, az vastagon szarik már az egészbe.

A program elviekben fél 10-kor kezdődött volna, de mivel a társaság határozni képtelen mivolta bizonyosodott be, 10-re halasztódott. Addig kávé, víz, pogácsa (volt egy nagyon fasza csokornyakkendő szerű sajtos cucc, az volt a kedvenc), és sütik. Az az apró tea, sokféle verzióban. Magyarán ettünk, ittunk.

Aztán nekikezdtünk. Hamar eltelt, ha azt vesszük, hogy délre lementek a kitüntetés átadások is.

A tulajdonképpeni lényege a részvételnek az lett volna, hogy ismerjek meg egy csomó embert, meg ilyenek. A levont következtetés pedig az, hogy több embert ismertem, mint a titkárunk. (Nemhiába, ha az ember nem csak egy vízügynél dolgozott életében, meg, hogy ott is szerepeltek a külső dolgok a feladatai között, az árvíz mellett persze, akkor könnyen ismer minden igazgatóságról egy pár embert.) Ezen jót röhögtem magamban! Ha az ismerősök száma mérőszám, akkor azt hiszem alkalmasnak találtattam! :)

“Mérd az időt!”

Választott és tanult szakmámban a meteorológia, mint tudomány igen fontos szerepet játszik. Az előrejelzések miatt. Minden VIZIG-en van mindenféle mérőállomás, csapadékot, hőmérsékletet mérnek itt általában, de tuti, hogy még napsütést is észlelnek néhol. Na meg van a saját vízhozammérés. És ez fontos. Ezekből, és az OMSZ-től kapott radar és műhold képekből tudnak az okos hidrológusok mindenféle fasza előrejelzéseket készíteni nekünk, árvizeseknek. Csak hogy tudjuk azt, hogy kábé mire lehet számítani. Általában olyan ± 10 centire besaccolják (ami ugye nem hasraütés, de én ezt néha kétlem, mivel kell ehhez egy nagy adag előérzet is) a várható tetőzés idejét és nagyságát. Ami elég fasza tud lenni, ha nagy víz jön. Ezekhez a “saccolásokhoz” pedig okos emberek kellenek, akik majd ezt a mai okos emberek helyett csinálják egyszer.

És itt jön a képbe ez a mai poszt. A OMSZ és a KvVM meghirdetett egy játékot általános-, és középiskolás diákoknak. A dolog lényege annyi, hogy x fős csapatok a met.hu-ról lehtölthetnek majd mindenféle észlelő műszerekről tervrajzokat, amik alapján meg kell, hogy csinálják a saját meteorológiai állomásukat. A kész állomásról, műszerekről fotókat kell csinálni, beküldeni. Ez az első kör.

A második körben pedig jönnek az észlelések. Egységes észlelőnapló, ami onlájn fogad adatokat. A feldolgozáshoz és küldéshez szükséges szoftvereket szintén a met.hu-n lehet majd megtalálni.

Hogy a nyertesek mit kapnak, arról fogalmam sincs, valamit biztos. De a lényege ennek az egésznek az, hogy a mostani kissrácok közül kellenek majd emberek, akik betöltik a “kiszolgáló személyzet” :) szerepét, és adatokkal bombázzák majd a jövőbeni árvizes szakembereket, meg mindenkit, akinek az időjárással kapcsolatosan bármire is szüksége van, vagy mondjuk engem, amikor már öreg leszek, de remélhetőleg soványabb, mert fogynom kéne.