Miután alliteráltam egy kurva nagyot és vicceset, közzéteszem Guld Péter kolléga írását, ahogy ígértem. Még kvimbi idézetet is találtam benne. Aki rábukkan, kap egy sört. Véleményeket és válaszokat el lehet helyezni a kommentekben. Tehát:
Függetlenség napja
Nem, nem kérem ez nem valami akciófilm. Viszont évek óta, így június és július hó váltóján, mint visszatérő álom, előbújik gondolataim s elmém legmélyebb bugyraiból. A gondolatmenet kísértetiesen ugyanaz évről évre. Megpróbálom ismertetni.
Első lépésként hallom a Boros-Bochkor duó által elhangzott párbeszédet, mely az Üvegtigris című magyar film első részében hallható.
-Tudod milyen nap, van ma?
-Kedd, július 4.
-És ez milyen ünnep az USA-ban?
-Függetlenség napja.
Pár pillanattal később pedig Csoki, az egyik szereplő, közeledik éjfekete Babettáján az „Easy Rider öcsém” örökzöldet skandálva. Ekkor elmémben új gondolatok képződnek, és belépek a láthatatlan kapun. Ott állok, valahol a californai sivatag kellős közepén. Csend és nyugalom körülöttem. Csak néhány éhes madár károgása hallatszik a levegőből, kik tovaszállnak.
S a néma csendet halk morajlás töri meg, mely egyre erősödik, a horizont végén két alak tűnik fel. Egyre közelebb érnek, egyre élesebben rajzolódnak ki. Mikor elsuhannak mellettem már késő. Ők voltak azok. Ők ketten, Billy és Wyatt. A Billy Bike és a Captain America vad dörgése megtöri a sivatagi csendet. Mire magamhoz térek ismét csend. Könnyes szemmel arra gondolok, hogy élnek, hogy nem lőtte le őket a két felnyírt hajú farmer, akik ma republikánusok lennének. Billy és Wyatt viszont demokraták. Ők biztos Obamára szavaznának a háború megszűnésének reményében, azért, mert szabadok szeretnének lenni, és függetlenek. S nem akarnak mást, mint szelíden motorozva eljutni Mardi Grasba, s vissza L.A.-be. Szívből kívánom, hogy így legyen.
Kedves olvasók, Önök egy misztikus-transzcendens utazást olvashattak, melyet még soha nem osztottam meg senkivel. Már-már kísértetiesen hasonlít a Kovács László által megjelenített mámoros utazás vízióhoz. Talán egyszer elmúlik. Talán ez év novemberében, amikor ismét megvalósulhat az Amerikai Álom, a rémálom helyett. Ki tudja? S bár hallom a Steppenwolf első taktusait, még gyorsan leírom.
Tudom, hogy történelmi szempontból nem, viszont számomra ezt jelenti a Függetlenség napja. A FÜGGETLENSÉGET.
szerző: Guld Péter
Hozzászólások