Szalóki Ágit és Harcsa Veronikát szerettem volna hallgatni, a blup színpad volt a cél. Bodza megfürdetve, körbepuszilva, és nekilódultam. Két literes Borsoditt táraztam be  a táskámba, mondván, hogy sörözni kell. Az eső lába lógott.

Mire beértem – tíz perc nyugodt séta – csöpörgött. Hallgattam egy kis Szalóki Ágit, és eldöntöttem, hogy nemmaradok, mert szarráázás lesz ebből. Az emberek már megindultak a létező összes vendéglátóipari egység bejáratához, én meg még körbejártam a kis színpadokat, lesz, ami lesz. Mindenhol üres nézőtér, és zenekar nélküliség, vagy éppen hangolás fogadott, tehát eldöntöttem, hogy haza. Gondoltam, a temetőn keresztül jövök, gyorsabb. Nem lett az. A kórház előtti buszmegállóban állttam egy fél literes Borsodinyi szünetet, mivel elkezdett szakadni az eső. Mire legurítottam az egy sörnyi adagot, alábbhagyott. Elindultam hát. Fél perc múlva múlva megbántam. Mire megtettem atemető bejáratáig az uttat, a seggvájatomba folyt a víz az ingemből, a szandálomban stabil vízfelszín alakult ki, olyan érzés volt, mint a tényleges vizenjárás lehet. Próbáltam hívni Noémit, hogy engedje teli a kádat forró vízzel, de mivel Bodza éppen “Nem akarot alunni!” sorozatokat eresztett a világba, ez nem lett sikeres.

Szóval szarráázva megérkeztem, kis feleségem hozta a törölközőt, haj megtöröl, pálinka kitölt, mert hideg volt, mint a kurva anyja, és leültünk beszélgetni. Annyira szakítottuk meg, hogy beleraktam magam az utólag kifolyatott forró vízbe, meg ez a poszt, és folytatása következik.

Ebből is látszik, hogy az Utcazene fesztivál még nagy esőben, koncertek nélkül is tud az embernek fasza estét kerekíteni. Mert ez az. Hiába a szarráázás, és a nemzene hallgatás.

Röviden ennyit a harmadik napról.

Egyébként Bodza etetése közben a híradót nézve arról gondolkodtam, hogy a vonuló népek közül ki képviseli az én, és sokak álláspontját. Az e heti mancsban van erről sok jó írás, tessék olvasgatni. (Az újságárus srác szerint meg összeesküvés van folyamatban, mert mancsból csak egyet kapott a héten, magyarnemzetből meg hatot. Nalám, nalám. El vannak nyomva a közép újságolvasók, míg az mn olvasói közül hatan (tömegek, bazdmeg) újsághoz juthattak pénteken. Azt az egy mancsot meg én hoztam el. És még tömeg sem vagyok.)

Röviden és tömören: az összes tüntető monnyon le, éljenek az újságárusok!!!

Forrás az index

(Klikkrá, úgy nagyobb!)

Ott írta az Albérlet a Síp utcában-t. Ami egy igen jó könyv. Tessék elolvasni.

Szóval eddig is volt szó a Síp utcáról, meg a VII. kerületről könyvlapokon. Most meg jól belemászik a történelemkönyvekbe is!

És ez mind azért van, mert az emberek hülyék.

Csak így, egyszerűen.

Baromi sokat gondolkodtam azon, hogy az embereket mi viszi rá arra, hogy vekkerrel a zsebben kivonuljanak a nemzet fővárosának Kossuth Lajosról elnevezett terére, a parlamentáris demokrácia székháza elé.

És arra a megoldásra jutottam, hogy a hit, meg a vezetőkbe vetett bizalom nekik ehhez elég. És ha van otthon vekkerük, ami még csörög is, mennek ezerrel.

Tegnap kis feleségemmel beszélgettük arról, hogy ha már tiltakozni támad kedve valakinek valami ellen, akkor véleményünk szerint azt is tudni véli, hogyha sikert ér el, mi a jó francot fog csinálni. Erről pedig nem hallunk semmitse. Lehet, hogy azért, mert nem vagyunk benne abban a bizonyos kiskosárban, amiben ahhoz, hogy az ember fia és lánya információhoz jusson, benne kell lenni.

Az egész lényege az, hogy intézhetne valaki a tüntetőkhöz valamiféle 72 órás ultimátumot, hogy mondják már meg, hogy hogyan is képzelik el a jövőt, ha sikerül az, amit akarak. Erre gondolom az lesz a válasz, hogy nem mondjuk meg, mert a kormányoldal majd azonnal lenyúlja a mi kis ötleteinket, amitől felvirágozna a haza.

De valamit már kéne, mert jövőkép nélkül az emberek nagy része nem foglalkozik ám ezzel, mert csak arra, hogy ezt nem akarjuk, nem vevő ám nagyon sok polgár. Mert belegondolnak abba, hogy van egy szar, amiből valami látszik, és van egy ők sem tudják milyen, amiből csak az látszik, hogy a szart ne, de hogy mit, azt nem tudjuk. Földim, Dávid Ibolya is valami ilyenesmit mondott.

Porgramot a népnek, kedves emberek, porgramot!

Addig meg nézegessünk: World Press Photo 2006

Szeptember elsején kőccsön kocsival jártunk az nagy Budapesten, lakodalmas összeröffenés ürügyén. Mint tegnap kiderült, 60-ban ment a kocsi 97-tel az M3-as bevezető szakszán. Pedig én mindig normálisan vezetek, annyival, amennyivel lehet. Csak a kilencvenet nem tartom be. De ezt Pesten nem lehet megcsinálni. Ebből adódóan elég sokan kaphattak papírkát. De jogtanácsosunkkal folytatott kokettálás és egy általa eleresztett telefon után már látható az alagút vége.

Jogosítvánnyal a zsebben persze.

Hallom és olvasom, hogy a ellenezék idézem “nagyon csalódott”, hogy nem vonszolnak senkit a felelősség oltára elé áldozatot bemutani!

Hátkéremszépen. Politikai hovatartozástól függetlenül először és utoljára kifejteném ezzel kapcsolatos véleményemet.

Adott volt ugye az eső, szélvihar, amikor Pataki Attila motorra vágyik. Valószínűleg nem is volt ott. Mindegy. Tehát azt gondolom, hogy teljesen abszurd ezzel kapcsolatban politikai felelősöket keresni. Ha jön akármi, nálunk általában víz szokik, sehol nem keresünk semmit, végezzük a dolgunkat. A tavaszi nagyvíznél – amit szerény személyem szerint már mindenki igencsak elfelejtett, nem kerestek semmiféle politikai felelőst, hozzáteszem, minek is - márpedig fenntartásra pénz az alig, mint tudjuk. Mert árvízzel csak akkor kell foglalkozni, ha jön. Tehát itt felelős nuku.

A 20-án becsapott viharral is ugyanez a helyzet. Ha jönni akar, akkor jön. Véletlenül ezt pont akkor tette, amikor másfélmillió hazánk fia határon innen és túl nekilódult az fene nagy Budapestnek, hogy ámuljon nagyot. Ez azt hiszem teljes mértékben sikerült is. Pár ember, gyerek - Isten nyugosztalja őket – szerencsétlenül járt. De ha teszem fel hatkor valaki szól, hogy menjetek a búsba, jön a vihar, nem lesz itt semmi, akkor mi van? Egyrészt szerintem a három óra rohadt rövid a másfélmillió ember kiterelésére az nagy Budapest belvárosából. Másrészt azt gondolták volna az emberek, hogy nem lesz itt semmi, csak lesz játék a tűzzel, mi meg maszkimum megázunk. Azt jó lesz, szép lesz. És marad.

És ugyanez lett volna, mint most. Ha pedig nincs vihar, akkor is jön a felelősségre vonás, gondoljunk itt a Demszky féle orkán bejelentésére, vagy a miskolci mizériára a jéggel, cirka két hónapja. Akkor meg azért keresték a felelősöket, mert nem jött!!! Szóval a lényeg az egészben az, hogy ha esni és tombolni akar, akkor fog is, függetlenül attól, hogy az ég alja piros-e, vagy narancssárga. Kurva mindegy. Felelős meg csak az égiek közül választható.

Papáim, ez szenzációs. Már régebben is nézegettem, de akkor még nem voltak feltöltve a jelek. És ez az egész marhajó!!!

tehát: http://www.hallatlan.hu