Tényleg ennyi sem telt bele, és lett áztatott papírból mindenféle jó, meg pezsgő öt személyre, meg gyertyákok, meg minden. És egyedül mentem, és elég votl belőlem úgy is. Tehát egybesült polgárok leszünk az állam előtt is. Majcsakmingyá.

A krumplifőzelék pedig elkészült, még sütögetés lesz, és mire Noémi hazaér a négyes vizsgából, kész is a vacsora.

És mennek közben autók a mi utcánkba, mert hallom. És nem integetek, mert kapunk az nincs.

Krumplifőzelékünk van, meg sültvirslink lesz. Mert ez a gyors, és a kívánság.

És párnán ülök!!!

Noémi elsuhant az nagy Budapest felé a 17:00-ás Avas IC-vel, ami a 3. vágányról indult. Én kikísértem, hazaértem, és éppen írom ezt a valamit a földön ülve, és Neuroticot hallgatok. Reggel pedig hétkor keltem, ugyanis szabadságoltam magam a hét hátralévő részére. Rám is fér. Mindegy.

Szóval készült ebédre ötletekből született lecsós csirkemell, aminek már se híre, se hamva, mert bekebeleztük. Rizzsel. Finom volt. És voltunk a ruhához készült sálért, kendőért, ki minek nevezi. Szerintem mondjuk kendő. És szép.

Meg vettem papírzsebkendőt is, mert délelőtt elfelejtődött. Érdekes, hogy a sör meg benne maradt a fejembe’.

Esmételten “egyedül járok”. Remélem csak holnapig, mert hazajutni volna jó. Ma egész nap akkora volt a hajtás, mint a fene, szegény László kollégára (aki éjszakás) hagytam azt is, amit meg szoktunk csinálni egymásnak az éjszakai ügyelet előtt, de ez most rá vár. Ezért bocs.

Egyébként meg minden szupör, fejlődünk ezerrel , munka szarásig, és a kedvem is jó, de miskolci emberek nélkül rózsásabb lenne.

És most megyek, mert nem szabad interneteznem!!!

A szék meg kemény…

Noémi mérges, vagyis nem mérges, csak rosszkedvű amiatt, hogy ez az árvizes időszak több külön töltött időt hoz, mint kellene. De az a baj, hogy ez ilyenkor “félkatonai szervezet”. Nem tudok mit csinálni. Az egész onnan jött elő, hogy nagyon úgy fest a dolog, hogy holnap Tokajba kell mennem, ma meg ügyelek éjjel, és úgy volt (remélem úgy is lesz!), hogy reggel kilenckor vonat, és irány haza, megölelés, alvás, aztán pedig normális hétvége úgy, ahogy szokott. Remélem, hogy sikerülni fog. Az a baj, hogy nem rajtam áll a dolog. Hajnalban majd kiderül, ha beborul.

Ha mennem kell, akkor nem lehet mit csinálni, és pénzt is kapok érte, és nem 10-re, hanem délután 3-ra érek haza. De Noéminek ez most nehezebb, mint én gondolom. Mert ez az az időszak, amikor tényleg kurvára ott kellene lennem, de…

árvíz van. Benedek, vagy Bodza (lehet, hogy Hanga:) pedig remélem jól van, holnap megyek.

És megint majdnem hátraestem, mert fura a szék.

De kényelmes…

Megérkeztem, ismét miskolci hajlékomba. Némi oedig hiányzik már nagyon. Az előbb beszéltünk, kétszer is, és hallom a hangján, hogy kölcsönös a dolog. De elmúlik ez is egyszer, mert a víz elmegy majd eccer.

Ma voltunk kint a Bodrogközi Tiszán, nagyon jó volt, tanultam egy csomó mindent. Mert az ugye kell. Meg a hangulat is nagyon jó volt. Röhögtünk, politizáltunk, és ettünk sülthalat.

A szék pedig nyomja a seggem.

Folyamatosan hátra akarok borulni, hogy rohadna meg…