Archive for the 'sör' Category

Page 2 of 2

Sörteszt: Szögedi sör

Az úgy kezdődött, hogy halaszthatatlanul el kellett mennem itthon egy hivatalos helyre. Megtörtént. Hazafelé vettem lottót, és vettem sört is. Egy műanyag üvegest, és két doboz Kozelt. A műanyag üvegesről lesz most szó. A sör szögedi. A szó szoros értelmében. A gyártó honlapja is megérne egy misét, de alapvetően oké. A sör pedig tényleg nagyon finom. Kissé kesernyés, de üti a dobozos Kozelt,, amit most éppen szürcsölgetek.

A sima teszt után újítottunk, mert – ha valaki sokat járt a pécsi éjszakában a 90-es évek közepén/végén, az tudja – a sör szörppel nagyon finom. Málnával az igazi, de mi csak meggyszörpöt találtunk a spájzban, és azzal kevertük be a maradékot. Nagyon finom lett.

Ajánlható az ilyen fülledt nyári reggelekre, nappalokra, éjszakákra. Magyarán mindig frissít. És a sörfőzde is felvehetné a paláttára. Mert finom.

Talán még a cseh jakuzák is…

asahi from the czech republicAmikor a magyar ember -legalábbis én- kiad majdnem 400 forintot egy messziről tényleg japánnak tűnő sörért, akkor azt várja, hogy azt Japánból hozza ide valaki. Amikor hazaér, még nincs semmi gond, mert csak a hűtőbe teszi be a szerzeményét, és várja, hogy már kibonthassa, mert az jár a fejében, hogy bazdmeg, milyen sört ihatnak ezek a japánok. Aztán amikor nekimegy a sörnyitóval, akkor már a cimkét is megnézi, és azt látja, hogy ez valami fasza liszensz cucc. És utána megfordítja.

Bár ne tenné.

Mert szereti ugyan az északi söröket, a cseheket meg pláne, de kéremszépen, japán sört ne csináljanak már Csehországban! Ha legalább kambodzsai lenne, vagy a picsa tudja, hova való, akkor oké. És értem én, hogy eredeti japanishe recept, meg minden, de ne legyen már cseh. Az legyen a Budvar, ami már ugye Budweiser, mert azt ott kell csinálni! Mint ahogy a Borsodit meg itt kell, Bőcsön, a Hernád partján.

Röviden és tömören ennyit a japán sörről, ami ha tényleg liszensz alapján készült, akkor semmi extra.

Sörteszt

A ma esti posztban két fajta sör áll egymással szemben. A dolog apropója az, hogy ma jártunk először abban az áruházban, ami nemrég nyitott országos hálózatot kis hazánkban. Ami ebben a megmozdulásban érdekes volt az az egyszerre, egy napon nyitás. Tizenmittudoménhány üzlettel. És vannak sörök, köztük az alábbi két érdekesség.

a két alany

A két doboz 0,33-as, osztrák gyártmány. Alkoholtartalma 2,5%, ami valószínűleg térfogat. Véleményem szerint csak a fent említett lánc boltjaiban kapható, vagy csak én nem láttam még sehol máshol. Az egyik narancsos, a másik citromos. A pontos megnevezésük pedig: Karlskrone Beer&Orange, valamint Karlskrone Beer&Lemon. Amikor megláttam, egyből érdeklődést mutattam a dobozok iránt. Valamiért vonzza a tekinteteket. És mocskosul érthetetlen volt mindkettő. Amikor az ember elolvassa az összetevőket valami olyasmit lát, hogy E-ből öt fajta ül benne a dobozban. Ilyenkor szokták az okosok azt mondani, hogy meg még az, aminek a nevét írták rá.

Jelen pillanatban a narancsos van kibontva. Igen érdekes, baromira szénsavas. Magyarán kurvára büfögtet.

Vélemények:

Narancsszörpös sör.

Noémi

Szar.

gábor

A citromost most bontom ki, de előtte elpusztítom az előző alanyt.

Vélemények a citromos folyadékról:

Fincsi, jól esik, de semmi íze nincs.

Noémi

Cukor kéne még bele. A citromos Szalon jobb.

gábor

Összegezve a tapasztalatokat, a két cucc mondható enyhe alkoholtartalmú üdítőitalnak, ami valószínűleg szeszes mivolta miatt hidegen baromira frissít. A lényeg az, hogy egy kiskóla – ami szintén 0,33 l – emlékeim szerint 129 Ft-nál többe kerül. Szóval talán ez jobban megéri. Vezetni viszont nem lehet vele.

Egy biztos: a bacardis üdítőitalokkal nem szabad összehasonlítani. Pedig bontás előtt még azt akartam, holott tudom, hogy a kettőnek az égadta világon semmi köze egymáshoz.