'politika' kategória archívuma.

(Várni akartam a poszttal addig, amíg valamiféle reakciók nem gyűlnek össze, és valami visszhangja nem lesz a dolognak. Itt kell még megjegyeznem, hogy nem szokik itt nagyon politikai poszt lenni, de ezt szerettem volna a “nagyközönség” elé tárni.)

Először talán a kilencvenes évek közepén láttam Fodor Gábort, Baján, az egykori Központi Moziban, vagy ahogy még emlegetik, Színházteremben. Azokban az időkben másodikos gimnazista voltam, szadesz pólóban jártunk suliba, piros-fehér zöld madaras logó, körbe felirat, meg volt egy tudjuk, merjük, tesszük feliratos is, édesapámtól nyúltam mindkettőt. Volt fidesz jelvényünk is, konkrétan a rémi szervezet jelvénye, mivel jelvényt csináltak, rémi szervezet meg nem lett, ezeket kaptuk. Akkor még valamelyest közösen tolták a szekeret, bár Gábor már eszdéeszes oktatási miniszter volt. Tehát kábé ‘95 környékén jártunk ekkor.

Ha mindenre tökéletesen emlékszem, akkor még a Kuncze volt ott, poénkodtak is a magassági viszonyokon, és összességében egy jófajta beszélgetést kerekítettek ebből az egészből. Hogy kivel voltam, már nem emlészem. Az biztos, hogy nem egyedül. Mindegy.

Ezután jött a lemondás. És el is felejtettem, néha megjelent a kócos fejével a televízióban, meg olvastam vele mancs interjúkat, ennyi.

Az évek múlásával úgy alakult, hogy a vízügyes szakma elszólított otthonról, magyarán kurva keveset járok manapság a Központi moziba. A Fodor Gáborral való közvetett kapcsolat szintén a vízüggyel jött. Mindenki tudja, hogy Gáborunk 2008. májusában Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter lett. Persányi Milós, ex- és jelenlegi állatkertigazgató urat váltotta a poszton. Nagy elvárásokkal tekintettem eme történések elé. Kíváncsi voltam, hogy mi újat hozhat Fodor úr a vízügy (és hangsúlyosan csak a vízügy) kapcsán. Röviden összefoglalva semmit. A Rába mizérián kívül. De ez csak az én véleményem.

Kóthay Laci, ex debreceni igazgató lett közben az államtitkár, ami talán majd előbbre viszi ezt az egész szakmát. Sokan így gondolták ezt akkor. Köztük én is. Erről azt hiszem később kell majd kifejtenem akármit is.

Egy biztos. Fodor úr a környezetvédelmi (és csak a környezetédelmi) tárcát faszán vitte, fasza fol a sajtó, eladták az egészet jól. Ezzel azt hiszem jól be is mutatott mindenkinek, aki annak idején kérdéseket tett fel a miniszterségével kapcsolaban. Egy dolgot sajnálok. Ez pedig az, hogy a vízügyes szakmának nem volt akkora befolyása Fodor úrra, hogy jobban odafigyeljen rá. De ez lehet, hogy a miniszteri stábnak köszönhető. Nem tudom. Mindig azt a vasat kell ütni, ami meleg. A környezetvédelem akkor ez volt. És még talán most is az.

Eme priódus vége az lett, hogy Gáborunk 2008. április 30-cal lemondott. És tudott emelt fővel távozni. Csak azt nem mondta éppen, hogy ezt megcsináltam. Félig mondjuk meg. Ami nekünk vízügyeseknek nem biztos, hogy jó. De ez az odafent említett másik poszt témája lesz egyszer.

Ezek után pedig jött a szadeszes elnöki kampány. Akárki akármit mondott erről, nekem teljesen egyértelmű volt, hogy egy hellyel-közzel fasza miniszterség után kurva nagy eséllyel indul el. Hiába csináltak Kóka úrnak szimpatizáns videót. De nem gondoltam volna, hogy kettő, azaz kettő szavazattal lesz befutó.

Így utólag ez már tök mindegy. Fodor Gábor az eszdéesz elnöke. És a tervei között szerepel valami ilyesmi is:

Mint mondta, feltett szándéka, hogy a következő hetekben felkeresi mindazokat, akik az SZDSZ-t elhagyták, s valaha a párt meghatározó személyiségei voltak. Szeretném világossá tenni a számukra, hogy nyitva az ajtó – hangoztatta.

forrás – hvg.hu

Magyarán back to the ’90s. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Minden nap megnézem a tóta w blogját, mert mindig akad valami érdekes. Néha még reagálok is a szerintem teljesen faszságokat beszélő emberek szavaira, persze nem konkrétan nekik címezve, hanem.

A tegnapi poszttal mondhatni egyetértek. Tiszta erőből. Benne foglaltatik a szocializmusról alkotott véleményem, amit más helyeken ezidáig bőven kifejtettem.

Ez mindegy is. Ami nem mindegy, hogy azt nem tetszem érteni, hogy miért gondolják a fent említett logon nyálukat verő emberek, hogy a sültgalamb neki repül, ha más dobálja szana és széjjel? Miért, bazd meg, miért? Dolgozni, fizetni és megint dolgozni, ebből áll az kurva nagy kapitalizmus, amit legeslegjobban a nyálukat verő – jobboldali – embertársaink akarnak, vagyis mostmár nem is, mert inkább hippinek tűnnek, elfordulnak jobbról ezerrel. És ez baj. Mert ha tekerem magam mindenhova, akkor mit képviselék vala? Semmit. Azt.

És itt kanyarodnék vissza a hozzászólásokról árpád cikkére, amibe még ezt valahogy bele kellett volna adjusztálni, hogy az igazság ezek szerint itt is van, meg nincs is. Talán így a kedves kollégák megértenék a frankót, hogy ne legyen már vezérem/vezéretek sakkparti ebben a kurva osrzágban.

Tökéletesen érintett lettem Fodor Gábor ügyben.

Történt ugyanis, hogy letette a nagyesküt -amihez granulálunk neki- és azóta ő a nemtudomhánymillió magyar környezetvédelmi minisztere.

Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet! Fodor Gábor -akivel mellesleg szimpatizálok/tam- nem a környezetvédelem minisztere csupán, hanem az fene nagy, és a kilencvenes évek eleje óta kurvára csökkenő vízügyi szakágazaté is. Ezt rendszeresen elfelejti minden őt kérdező (és talán ő is), mint ahogy ezt tegnap láttam a magyar egy mittudomén melyik esti műsorában. Kérdezték mindenről. Kivéve egyet.

Kezdeném talán ott a dolgot, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy ki ül a legtetején a dolgoknak, csak jó politikus legyen. Fodor talán az. De akkor, amikor az országban az árvizekre mindenki csak akkor emlékszik vissza, amikor valaki megmondja neki, hogy mikor volt, hol kutakodjon a hülye agyában, akkor ott akkor kell környezetvédelmi miniszternek és környezettudatos gondolkodás nevelőnek lenni, amikor nem pályázati pénzekből kell töltést, meg árvízi tudatosságot fejleszteni.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy az a minisztérium ott az nagy budapest fő utcáján nem csak a környezetvédelemé ám. Főleg a riportereknek nem. És Fodor Gábornak sem.

Csak most a környezetvédelem a divat. És ide illenék egy Neurotic szám.