Rohadtul fura nekem az, ha meg akarsz venni egy lakást egy banknak, iksz évre, akkor miért kell a kiválasztás után szerződést kötni, pénzt adni, a szerződésben megjelölni, hogy melyik bank hiteléből fogod (pedig csak szeretnéd majd abból) kifizetni a maradék részt. Zsákbamacskát játszol. Mert igaz, hogy azt mondja mindenki, hogy hitelt mindenkinek adnak, de bennem, mint egyszerű gyerekben rohadtul ott bujkál, hogy mi van ha nem. Persze mindenki megmagyarázza, hogy igen, de akkor is. Miért kell ma kis hazánkban úgy aláírni sok papírt, hogy utána mehetsz be csak a bankba, aki majd eldönti, hogy ad-e neked pénzt, vagy sem.

Miért nem az a bevált szokás, hogy odamégy, jónapot, lakást szeretnék venni, megkérdik, mennyi kell, megnézik, hogy tudod-e majd fizetni, odaadják, kifizeted, beleírod a bankot a papírkáidba az ügyvédnél, és fizetsz 83 évig, vagy nemtudom.

Mert szerény véleményem szerint ez lenne a normális. De nem lehetünk mindannyian üzletemberek. Én például sohase is leszek az.

Hétfőn bementem hétre, nyolcra teljesen felbasztam magam. Mindegy is. Noémi fél három körül telefonált, hogy hasfájás van, nem nagyon tud felkelni az ágyról, siessek haza. Otthagytam mindent, kocsiba be, suhanás, Noémi tényleg rosszul. Elmentem Bodzával gyógyszerért, meg vásárolni és teknősöket, meg halakat nézni. Mire hazaértünk, javulás semmi, ügyeletre be. Ott a doki adott széntablettát, amiből szerinte nyolcat, meg mondta, hogy a vásárolt nospából kettőt. Hatás semmi.

A mai nap is hosszúnak ígérkezett, közben Noémi már körzeti orvosnál, aki adott egy beutalót a sürgősségire, mert szerinte gyorsan sebész kell. Kellett is.

Fél ötkor mondtam a többieknek, hogy mindenki húzzon haza, holnap folytatjuk, mert nekem kórház. Beszaladtam, váltottam Noémi édesanyját. Mire lecsöpögött az infúzió, kiderült, hogy befekvés, sebészet. Némi protekcióval (anyós) megfűszerezve még mai műtét. Választhattunk orvost, szerintem jó volt a döntés.

Noémi este negyed kilenckor már a műtőben volt, kilenc húszkor tolták ki a liftből, nyomtam egy puszit a kábult homlokára, körbetelefonáltam mindenkit, és hazajöttem, hogy beleírjam az internetbe, hogy Dr. Sárdi Péter előtt (aki bemutatkozáskor elhagyja a doktort!!!) kalapot le. És köszönjük! Nagyon.

…ez túl hosszú, inkább több 5-8 perces klipet kellet volna vágni belőle.

szuperapu véleménye

Gondolkodtam, hogy legyen-e ebből poszt, végül úgy döntöttem, hogy lesz. Beembedelem a cuccot. Ha valakinek van cirka háromnegyed órája, hogy végignézze, annak granulálok. Röviden összefoglalva: esti beszélgetés fecskékről, homoszekszualitásról, csirkebőrről, salgó polcokról és vízügyes raktárakról. Meg egy csomó dologról. A helyszín Valkó, szuperapu verandája, gádere, kinek hogy tetszik. Néha látszik a konyha is. Az időpont 2008. június 14. este. És adós vagyok a főzőcske videóval még. Amint szinkronizálni tudom a hangot a képpel, itt lesz az is.

Ezek mi from kelemenbandi on Vimeo.

Megbeszéltük Hatvanig, hogy kiállunk kajálni. Van a 3-as mellett egy Üvegtigris nevezetű lakókocsi, ami fasza kis büféként üzemel. Vettem két gyrost, és beszaladtam a boltba jegesteáért. A gyros finom volt, csak nagyon híg volt a lötyi benne, és a pólómra folyt at összes. De nem volt gond, hazáig nem kellett kiszállni a kocsiból. A hatvaniakat meg gondoltam, nem nagyon érdekelte, amíg boltban voltam.

Hazaértünk épségben, leraktuk Bodzát Noémi szüleinél, mert nekem még nagy terveim voltak a komóddal. De rájöttem menet közben, hogy az IKEA cuccai nem csak kinézetre egyszerűek, hanem összerakni is elég könnyű őket. A kaja viszont szar volt, amit tegnap ettünk. Azokat a golyókat kellett volna, de sehol nem találtam. Mindegy.

Tehát a lényeg: a komód áll, mint Katiba’ a gyerek, a rattan fotel már a mi szobánkban nyugszik, éppen abból írok. Kényelmes. Meg jó, hogy újra itt van a régi helyén. Holnap pedig Noémi nagypapájának 95. szülinapja, nagy buli lesz, mint ahogy szokott. Leszünk vagy harmincan.

Így:

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=pg14WVBLaG4[/youtube]

Itthon van az egész család!!!

Velem meg nyulat lehet fogatni. Bodza alusz, Noémi pedig ebédel. Szuper az egész!

A tegnapi nap pedig: SzuperApu>-val tegnap elmentünk megünnepelni szépen könnyedén nagybácsiságát, és az én apaságomat, ami persze ugyanazon hölgyemény (Bodza) miatt következett be. Megnéztük magunknak a Tandemet. Jó hely, meg kell hagyni. A sör olcsó, és azon gondolkodsz, hogy ki kicsoda lehet, meg kinek van kint a blogja!. (Staroprament toltunk.) Majd Laci telefonált, hogy menjünk hozzájuk öt körül. És akkor elkezdődött, amire nem számítottam. Beittunk erőst! (Egyébként meg most telefonált, hogy mi a flickr cím, mert a család nézegetné Bodzát otthon.) Elvilliztünk a Habárba, ahonnan nemtom, hogy mikor keveredtünk haza, gyalog. Még mentünk, vettünk kaját, éjjeliztünk, és lefeküdtünk aludni.

Miután meg hazaértem a kórházból, kislattyogtam a teraszra elszívni egy cigit, és meglepődve konstatáltam, hogy a varjak a temetőből egy kurva kár nélkül mennek hazafele, a Sóstói úti Kórház irányába! Érdekes!

És már csak két nap, és hozom haza a csajokat!!!

A babaruhák kapcsán merült fel az, hogy lehet, hogy a Benedek mégsem klappol, mivel manapság annyi Benedek születik, hogy még. Habár fene tudja. Szerintem nemtom. Noémi egyik haverjának nmost született kisfia, aki Benedek. Mindenki lelövi az összes elképzelésemet. A lánynév, ami benne maradt a kiskosárban, Bodza lett, ami szép és jó, de van Bodza ismerős. Sebaj. Először Hangára gondoltam, de én a fiúneves vagyok, tehát a lánynév Noémié. Egyébként pedig Annáéknál Hanga lett a pici, tehát ez is ki lett lőve.

Igazándiból a lánynév stabil még most is, a doki szerint is kislány, tehát Bodza elvileg adott.

De kell egy tartalék fiú név, ami több, mint fél éve a Benedek, de most meginogtam, mert nem akarom, hogy ha kisfiú lesz mégis, legyen még vagy hat Benedek az osztályban. De talán nem lesz.

Ez alatt a pár nap alatt meg már minek változtatni.

Tehát Bodza, vagy Benedek!