Megírtuk a szerződést. Odaadtuk az önrészünket, kifizettük az ügyvédet, meg a földhivatali cuccok árát. Ez történt ma négy és öt között. Magyarán visszavonhatatlanul az elköltözés mezejére léptünk. Erről pedig egyetlen egy dolog jutott az eszembe, amit most kifejtek.
Rohadtul fura nekem az, ha meg akarsz venni egy lakást egy banknak, iksz évre, akkor miért kell a kiválasztás után szerződést kötni, pénzt adni, a szerződésben megjelölni, hogy melyik bank hiteléből fogod (pedig csak szeretnéd majd abból) kifizetni a maradék részt. Zsákbamacskát játszol. Mert igaz, hogy azt mondja mindenki, hogy hitelt mindenkinek adnak, de bennem, mint egyszerű gyerekben rohadtul ott bujkál, hogy mi van ha nem. Persze mindenki megmagyarázza, hogy igen, de akkor is. Miért kell ma kis hazánkban úgy aláírni sok papírt, hogy utána mehetsz be csak a bankba, aki majd eldönti, hogy ad-e neked pénzt, vagy sem.
Miért nem az a bevált szokás, hogy odamégy, jónapot, lakást szeretnék venni, megkérdik, mennyi kell, megnézik, hogy tudod-e majd fizetni, odaadják, kifizeted, beleírod a bankot a papírkáidba az ügyvédnél, és fizetsz 83 évig, vagy nemtudom.
Mert szerény véleményem szerint ez lenne a normális. De nem lehetünk mindannyian üzletemberek. Én például sohase is leszek az.
Hozzászólások