kelemenbandi [pont] hu » máv

Ismét vonat

kelemenbandi — Tue, 20 Oct 2009 15:43:51 +0000

Most olvasom az index főoladal kiemelt cikkében, hogy prezentálták a KHEM-nél a jövő évi vasúti menetrend tervezetet.

Ismételten egy dologra hívnám fel a figyelmet. Ez pedig megint Bajával kapcsolatos. Az hivatkozott minisztériumi oldalon található egy ppt, amiben vannak vasúthálózatos térképek. Ebből mutatnék kettőt. Mégpedig azért, mert még mindig nem tiszta számomra az, hogy mi is lesz Baján.

Szóval akkor nézzük:

Ezen a képen megszűnni látszik a Szekszárd-Kiskunhalas vonal. Nem örülünk, mert ez nem jó senkinek sem, kivéve a Magar Államnak, gondolom.

De ha jól megfigyeljük a prezentáció azt hiszem utolsó képét, akkor láthatjuk, hogy valami nem stimmel:

Mondom is, hogy mi zavar. A második képen bizony van egy Baja-Sárbogárd, és egy Szeged-Keszthely kékkel, ami a jelmagyarázat szerint vonatot jelöl. Az utóbbi kivitelezhető a Kkh-Baja vonal elhagyásával, azonban az előbbi kurvára nem. Belekezdhetnék itt a hidakba, de nem teszem, mert az egy teljesen másik történet. Magyarán mondjuk, hogy a Szeged-Keszthely Pestnek megy, de a Baja-Sárbogárd csak Pörböly-Bátaszék-Szekszárd felé tud menni.

Az első térképre felskicceltek szerint azonban Szekszárdról kurvára nem lehet menni vonattal a nemzet fővárosába, mivel vasútvonal nem látszik azon a térképen.

Kérdésem a következő a tisztelt vasúttal foglalkozó kartársakhoz: hogy a büdös picsába megy egy személyvonat olyan vonalon, amelyiken kurvára nem történik 2010-ben személyszállítás? Ha pedig mégis megy (ami jó lenne, de az egész vonal kellene, hogy ne basszunk ki az ingázó diékokkal és jómunkásemberekkel), akkor mi az első térkép?

Ne végezzünk már félmunkát, bazmeg! Csináljuk meg rendesen, aztán tárjuk a zúgolódó nagyközönség elé!!!

Írjunk a vasútról

kelemenbandi — Sat, 12 Sep 2009 05:11:09 +0000

Naakkor!

Tegnap napvilágot látott a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium honlapján egy valag dokumentum, amely a közösségi közlekedés átalakítását hivatott faszán megoldani. A lényeg a következő:

az új rendszer térképen

Ha ráklikkeltek a képre, és nagyban megcsodáljátok, akkor látható, hogy van piros, és van rózsaszín vasútvonal. Mondjuk ez látszik a kicsin is, de ez mindegy. A piros vonalkák azok, ahol értelmezésem szerint fix, hogy jár majd vonat, mivel:

Az országos vasúti személyszállítási közszolgáltatások azokon az országos vasúti hálózati elemeken kerülnek megrendelésre, ahol:

jelentős, nemzetközi és a hazai forgalomban is igénybe vehető gyorsvonati közlekedés van, vagy

az országon belüli forgalom rendszeres intercity vonatközlekedésen bonyolódik, továbbá

Budapest vonzáskörzetében minden vonalon, és

a Balaton, mint kiemelt területnek a környékén

Magyarán itt fix, hogy biztosít a Magyar Állam vonatot icipici állampolgárainak. A rózsaszín vonalakon már nem ez a helyzet. Ott ugyanis

… a közlekedési szolgáltatások megrendelése … kiegészül bizonyos esetekben távolsági autóbuszos közlekedési lehetőségekkel (a minőségi távolsági vasúti szolgáltatás kiegészítéseként vagy pótlásaként …

Ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy vagy lesz vonat, vagy nem. És a labda is lejjebb van dobva, mivel erről nem az állam dönt, hanem átpasszolja a döntés jogát egy úgynevezett Regionális Közlekedési Szakbizottságnak (RKSZ), akik majd faszán eldöntik, hogy a rózsaszínnel jelölt vonalakon lesz-é vonat, vagy az arra járók buszozzanak inkább, vagy dögöljenek meg papucsban. Ez az RKSZ mindenféle megyei szinten érintett tagokból, miniszteri megbízottból, ilyenekből áll majd. Ők tesznek javaslatot az érintett régió minőségi és MENNYISÉGI vasútközlekedésére, meg menetrendet is ők csinálnak. Ezt a miniszter mindenféle pontok alapján megfontolja majd.

Ennek a szempontrendszernek az első pontja szó szerint “a megadott gazdálkodási kereten belül megoldható”. Vannak még benne érdekes dolgok, mintpéldául a “nem sérti a miniszter felelősségét”.

Összefoglalva a fentieket: a jövőben a rózsaszínű vonalakon szerény véleményem szerint akkor lehet majd vonattal közlekedni, ha cirka 10-15 ember normálisan eljár majd a kötelező ülésekre, megtanul menetrendet csinálni, ha egyáltalán érdekli az, hogy mondjuk a nekem fontos Kiskunfélegyháza – Baja vonalon járjon vonat. És természetesen belül marad az ennek üzemeltetésére szánt éves keretben. Mert ha nem, akkor minden Bajára ingázó munkásember baszhatja a vonatot, és várhat a bokodi buszra, amire alig lehet felférni, mert busz.

Ez az egész fenti dolog engem tilajdonképpen az egyedül hazajárások miatt érint, mert akkor járok vonattal, de a múltkori Pestről Bajára jutást megtapasztalva kurvára nem kellene veszni hagyni ezeket a vasútvonalakat, mert ebben a kis országban ha például én le akarok jutni Nyíregyházáról Bajára, akkor ezt most megtehetem cirka öt és fél, hat óra alatt. Ha nem lesz vonat, akkor megyek Pestre, ami három óra, és újabb vonatra szállnok, ami vagy levisz Félegyházáig, vagy Halasig, de ha a Dunántúlt választom, akkor épen Dombóváron találom majd magam. És ezekről a helyekről lehetőségem lesz max. 60 km/h sebességű távolsági buszokkal továbbmenni, ha jó a csatlakozás.

Vagy választom a Népligetet, ahonnan négy óra alatt lent van a busz Baján, ha nem hagy ott a sofőr, amíg éppen a vécén ülök. Mindegy. Az egész végeredménye alsó hangon pár óra plussz, és több pénz, mivel hosszabb távot vagyok kénytelen megtenni. Ígyhát a megoldás az lesz, hogy az ember fia kocsiba ül, és tolja neki.

Röviden ennyit tudnék elmondani erről.

A MÁV és pisilés

kelemenbandi — Mon, 31 Mar 2008 18:53:44 +0000

Csütörtökön délben nekikerekedtem az fene nagy Bajának, mivel péntekre ex főiskolám megaparty-t hirdetett, mindenféle vízügyi dolgozó részére. Átadták ugyanis az új szárnya(ka)t. De ez mindegy is.

Kocsival nem megyek, gondoltam, mert sok zsé, a cég sem fizeti, úgyhogy vonat lett. Meglepődve tapasztaltam, hogy az út lerövidült 5 és fél órára, átszállhatsz Cegléden, odáig ícé, onnan Kiskunfélegyháza, ícével szintén, majd Kiskunhalas és legvégül Baja, a célállomás.

Kiskunhalason elég sokat kellett várni, rámjött a pisilés. Mondtam magamnak, hogy nem a vonaton, mert lecsorog, meg látszik, úgyhogy nem szálltam fel, hanem megkerestem a fizetős (50 pénz) illemhelységet. Ahol ez a kép fogadott:

Igen, elég szar a kép, mobillal készült, nem volt nálam fényképező, de a lényeg játszik. A néni elveszi az ötvenesed, és amíg pisilsz beszűrődik a kellemes lakodalmas muzsika, és az ének. Ezért fizetsz. Megkérdeztem, onnan tudom.

Szóval a pisi megvolt, fel a vonatra, és ott mit látok, azt hittem hangosan, hörögve röhögni kezdek. Mert ezt kellett odaírni, na:

Erről mondjuk nem kérdeztem semmit, mert “fizető utas” voltam, a vonat meg pénzért visz, de nem gondoltam volna, hogy ilyenekre szükség van. Hogy így kell tájékoztatni. De az is lehet, hogy ez normális, csak én vonatozom ritkán.

“Hív a vasút…

kelemenbandi — Fri, 29 Sep 2006 14:59:36 +0000

…vár a MÁV!”

Reggel már megbeszéltem kedves főnökeimmel (mert ugye kettő van), hogy ma fél tizenkettőkor tipli, jövök, mert lehet, hogy Noémit hazaengedik a kórházból. De sajnos maradt. Mindegy, még két nap, ezt már fél lábbal is kibírjuk. De a lényeg:

a Tiszain kiderült, hogy helyjegy nuku, sehogyse megyek föl a vonatra. Mondom dehogynem. Bejön a vonat, megkérdem kallernénit, hogy ilyenkor ugye ötszáz a bírság, mert ez nem pótjegyes, hanem helyjegyes ícé. Azt mondja, nem. 2300, mert 500 interpicin, ícén 2300. De ha már pesten kibukik, hogy nincs, akkor onnan is 2300. Mindegy. Utánam két gyerek megy oda, mondják, hogy ők mennek Szerencsre, és leszarják, hogy mi van. Én meg már szálltam föl, nem igazán érdekelt a dolog. Noémi várt, nekem nem volt kedvem a hülye emberekkel teli peronon egy órát várni a következő személyvonatra, ami egy óra helyett kettőt zötyög.

Bemegyek a büfékocsiba, a vonaton persze ember alig, de helyjegy az nincs, a két gyerek meg hátra, mert azt mondta nekik klojzi néni, hogy oda szálljanak, ott nem lesz baj. Nekem semmitsenem mondott. Elbeszélgetek a büfékocsissal (57 éves ikergyerekes családapa), bemutatkozunk. Kiderült, hogy van közös ismerős. Kicsi a világ.

Szerencs előtt jön kaller néni, aki egy fiatal csaj, mondja, hogy a jegyet kéri, mert tudta, hogy helyjegy az ugye nuku. Kérdi, hogy hova. Mondom Nyíregyre haza, ahogy minden délután, csak most három órával előbb. Közli, hogy nem erről volt szó, hanem Szerencsről. Erre én – volt róla szó, de nem velem. Mire ő – akkor kettőezerhárom. Mondom -nana! Nemá. Erre a büfékocsis bácsi (akinek ezúton is köszönöm, a neve maradjon titok) – felveszem az menetlevelemre, és ne foglalkozz vele, gábor a haverom, jópárszor utaztunk már együtt.

Így lettem cirka háromnegyed órára menetlevél szerinti kocsitologató tanuló, aki árulja a szajrét a székek között. Ott ültünk tovább, dumáltunk, jött klojzi néni még szerencs előtt. Csatlakozott, röhögtünk, eltöltöttük a maradék időt.

De ha a MÁV-on múlik, maradtam volnam Miskolcon, most érnék haza!