Azzal kell kezdenem, hogy sosem vásárolunk palackozott vizet. Sört, és a törpének gyümölcslevet igen, de ez más tészta.
Mindig is hangoztattam, és mondtam mindenkinek, hogy baromi érthetetlen számomra az, ha valami ott van melletted, és kijön a csapból, akkor mi a francért gyalogolsz el egy boltba, és vásárolsz belőle egy zsugorral. A számítógépedet sem hosszabbítóval működteted, a teszkóban vett árammal. Hanem használod azt, ami otthon van, fizetsz érte, és slussz. Magyarán a csapból kell inni.
Ilyenkor mindenki azzal jön, hogy nálunk a víz nagyon rossz, ihatatlan, vasas, mittudomén. Sok városban éltem ezidáig, némelyikben pedig eltöltök hosszabb/rövidebb időt. Mindig csapvizet iszom. És poharat sem tartok a csap alá. Odalököm a fejem, és hadd szóljon. Ha külföldön vagyok, első dolgom az, hogy megkóstolom a izet. Nem halálra iszom magam belőle, csak megkóstolom. Utána pedig fertőtlenítek! 
Tegnap, a bkv figyelő gazdája, ply vetette fel a témát, miszerint innentől ő bizony nem vesz palackozott vizet, mert a környezetkárosító hatása, blabla, és ráeszmélt arra, hogy csap, és vezetékes víz elég sok helyen van. Egyetlen egy reakcióra telik tőlem ilyenkor: kék tekerő megteker, vagy elforgat, és felhúz, ilyesmi.
És ez másoknak is eszébe jutott, csak kihasználták a palack rejlő lehetőségeket. Csapvizet palackoznak, tényleg jól megcsinált üvegekben. Amerika, a lehetőségek tárháza. Azt gondolom, nálunk ez nem nagyon működne, de az ötlet nagyon nagy. A cég neve is beszél. Tap’d NY. A honlapjukat tanulmányozva az ember érdekes dolgokra bukkan. Lehet nézelődni, de rendelni nem, csak nyújorkba, mert “nem szállítunk Fidzsire, vagy Franciaországba, tartsák meg a vizüket maguknak, mi pedig megtartjuk a miénket.”
Kábé másfél hónapja végigtoltam azt hiszem két nap alatt Szlankó Bálint Maximum nulla áldozattal című könyvét. Sokat lehet ezen agyalni, tényleg. De a lényeg az, hogy volt anno 2009-ben egy beszélgetés is erről. Mármint nem a könyvről, hanem a témáról. Bede Márton, Bazsó Gábor, Mirwais Janan és Orosz Péter tárgyalta meg ezt az egészet, az Ezeröcsi című műsorban. A kettő közötti kapcsolat meg most jutott éppen eszembe, mert megtaláltam a gépen a műsort, és gondoltam, hogy a könyv mellé ezt is végig kellene még egyszer hallgatni. Olvassátok el a könyvet, a többi cucc itt alant, ami a hallgatnivaló.
Hozzászólások