Pénteken Tamás kolléga, és a céges kisteherautó segítségével felhurcibáltunk pár dolgot a számunkra új lakásba, miután reggel 8 óra körül hívott Éva, hogy megérkezett a hitel, ők meg pakolnak kifelé, és kettő körül kaphatunk kulcsot, aztán hajrá.
Ment is minden simán. 4-en pakoltunk szombat reggeltől, másfél nap kellett, hogy a régi lakást telkesen kiürítsük, már csak a csillárokért, és a biciklimért kell visszamenni, ennek pedig ma lesz a napja.
Vasárnap déltől következett a bútor összeszerelés, mindent helyrerakás, takarítás. Jelen pillanatban üres dobozok tömkelege halmozódott fel a lakásban, ezzel kapcsolatban az jár az agyamban, hogy jól elvisszük a hulladékudvarba, ahol mindenféle bónokat adnak érte, amit egy virágboltban cserepes virágokra lehet váltani. Ami jó, mivel a dupla alapterület miatt a zöldfelület lényegesen kisebb a lakásban.Szóval eddig minden fasza.
Az internetember meglepetésemre tegnap a júpící ügyfélszolga ígéretéhez híven megérkezett, mivel át kellett költöztetni a netünket. A tévét még nem lehet, úgyhogy amíg az előző tulaj nem mondja le, addig az ő minimaxát nézzük délutánonként. Visszatérve a netre. Jön a srác, kérdi merre, bevezetem, előszed kábelt, mindent, mondom, azt hagyhatod, csak dugd rá, és írd a papírt, mert én már mindent megcsináltam. És ez ebben a vicces. A költöztetés bent történik, a júpící gondolom nagyon számító központjában, és nem nagyon kell ki ember, ha a delikvens tisztában van azzal, hogy a kábelek végei hová kell, hogy csatlakozzanak. De mindegy, megírta a papírt, és működhet az itthoni hálózat, amiben azt élvezem, hogy full jelerősséggel tolhatjuk a lakás legrejtettebb zugaiból is a netet, ami engem vidít. Itt, a belváros kellős közepén.
