Norbert még mindig kreatív.
Egy plörk beszélgetés eredménye a következő pályázat, a freeblog áll mögötte, díjak is vannak, meg minden. Tehát aki úgy érzi, jól rajzol, jó állóképeket, esetleg mozgóképeket csinál, annak itt a lehetőség.
Négy témakör van:
Aki bővebben szeretne mindenféle tájékoztatást kapni, az olvassa el a “pályázati kiírást“.
Éppen az imént töröltem az előző hozzászólás feedet a fídbörnerben, mert valamiért szarakodott. A 2.5.1 frissítés óta csinálta ezt, és csak a hozzászólásoknál, nem tudom, hogy miért.
Annak a két embernek üzenném, akik eddig olvasták a nem túl gyakran frissülő hozzászólás feedemet, hogy innentől kezdve ez az új cím, amire iratkozni lehet:
http://feeds.feedburner.com/kelemenbandi/hozzaszolasok
A természetesen a feed fülecs is frissült, az ott található összes hivatkozást is be lehet tenni a gugli ríderbe, vagy akárhová, ha valaki még nem tette volna meg. 
Kint ülök a teraszon, Cure-t hallgatok, akusztikus Cure-t, egy pohár pezsgővel az asztalon, és cigarettával a kezemben. A pezsgő apropója az, hogy ma az évi két házassági évfordulónk közül a másodikat ünnepeljük, valamint pici lányunk ma 20 hónapos. (Érdekes, hogy mások is ugyanebben a cipőben járnak, itt kívánunk mi is kobakéknak, és Borinak sok boldogságot.)
Tulajdonképpen dolgoznom kellene, de a fent felsorolt dolgokon kívül történt ma valami, ami nem tudom, hogy miért – lószart nem, vártam titokban valami ilyesmit, mindegy, hogy hol – dagadó melleket varázsolt a petyhüdtek helyére. Legalábbis a fejemben. És remélem így írják.
Szóval akkor: reggel kaptam egy esemest kedvenc sógoromtól, hogy egyszercsak kint lett egy poszt a freeblog címlapján, innen. Őszintén megvallva nem tudtam, hogy köpjek-e, vagy nyeljek. Szerény ismereteim szerint nagyon kevés olyan nem freeblogos blogíró ember van, aki semmiféle kapcsolatot nem tartott fent a múltban eme oldallal, magyarán nem írt náluk, na. Én nem. A költözés előtt blogter volt, előtte meg – még a magyarországi ingyenes blogszolgáltatók kőkorszakában – tévékettő. De valamiért mégis. Pedig nem írok jól. Viszont szeretnék.
![a kelemenbandi [pont] hu a freeblog címlapján](http://kelemenbandi.hu/wp-content/uploads/2008/06/freeblog-cimlap-poszthoz.jpg "freeblog-cimlap")
Ekkor ötlött a fejembe az, hogy egy-két helyen az elmúlt időszakban olvastam idézőjeles vitákat a goldenblog kapcsán arról, hogy mennyit segít a blogszolgáltatónál vezetett blog, címlapra pakolnak, csak kapcsolatok kellenek, satöbbi. A gugli analitiksznek hála holnapra – mivel meg akarom várni a konkrét adatokat – lesz egy olyan összehasonlítási alapom, ami segíthet megírni azt, hogy akkor ez hogy is van. Hét óra körüli állás szerint simán megduplázódott az oldal forgalma, de szerény véleményem szerint ez nőni fog, ha a poszt még ott lesz reggelig. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy sokan csak este ülnek le a compúter elé, és kezdenek neki akárminek is, érintve a freeblogot.
Aztán pedig lehet írni majd egy posztot arról, hogy mekkorát ugrik a tök ismeretlen delikvens látogatottsága. És kihegyezhető lesz a dolog arra, hogy meddig tart el ez a tizenöt perc hírnév. Mert az tuti, hogy múlandó. Hacsak nem leszek annyira jól író ember ezután, hogy odakerül a jövőben még egy két másik szösszenet is.
A kételkedőknek pedig innen, a szürke homályból üzennék annyit, hogy ezek szerint a dolognak rohadtul nincs köze semmihez. Csak kell valami olyasmit írni, ami megtetszik egy éppen erre járó embernek, és érdemesnek tartsa arra, hogy odabiggyessze arra az oldalra, ahol dolgozik. Mert szerintem most éppen rohadtul ez történt.
És végül: szpászíbá. Jólesett!
Az index főoldalán bukkantam rá, tudtam, hogy elkezdték, tudtam, hogy van. Érdemes elolvasni. És kíváncsi lennék a véleményekre, mert szerintem etéren is igen megosztott a közvélemény.
Tehát lehet hátradőlni 8 perc 41 másodpercre:
Meg nem mondom már, hogy mikor kezdődött nekem ez az egész játék, először a twitterrel. Ami ugye egy mikroblog szolgáltatás, vagy mi. Nevezzük annak. A lényeg a következő: besüríted 140 karakterbe mindazt, amit mondani akarsz, és tolsz neki egy ápdétet. Sokan nem is a twitteren tolják ezt a bizonyos ápdétet, hanem a turulcsiripen, ami történetesen nevezhető twitter magyarulnak. Ez Tóth Benedek érdeme. Itt megköszönjük neki mindazt, amit tett a magyar “twitter társadalomért”.
Aztán egyszer valahogy rábukkantam a plurkre (ejtem:plörk, sokan plürk), ahol először csak a halat láttam, meg azt, hogy regisztrálni kell, hagytam annyiban. Nem sokkal később a plastik.hu-n felbukkant. Mármint a plörk. Rohamos gyorsasággal magyarodott a cucc, Józsi és a fél nap alatt összerántott csapat fordított, konzultált, talán egy nap múlva már magyarul ment minden. Ekkor mondtam azt, hogy akkor regisztrálás következik, toljuk neki.
És mocskosul nagy addikt lett belőlem. Olyan, mint amikor ’97 környékén, még a pollackon toltuk az ircet, Megismersz egy csomó embert, beszélgettek, hülyültök, ésatöbbi. Mert a plörk ilyen. Semmi máshoz nem tudnám hasonlítani, csak az irchez. A twitter klónozást nem értem. Mert nekem az egész olyan, hogy a delikvens feldob egy témát, esetleg csak mond valamit, és már kész is egy irc csatorna, amiket mellesleg egy sávban lehet követni időben. A hasonlóság csak a 140 karakter. Nekem.
És a plörkön ott az a rohadt karma. Ami folyton növekszik, vagy csökken, mikor milyen aktív vagy. Én speciel már eléggé vártam a kritikus ötvenet. 
Mert gyerekes hülyeségeket lehet elkövetni minden imósönnel, viszont bizonyosak csak fix karma pont fölött használhatók. A legjobb ez:
Összefoglalva ezt az egészet mostanság úgy megy ez nálam, hogy a twitterre néha megy egy-egy 140 karakterbe beférő szösszenet, meg fídek a posztokról, képekről, podkesztekről. Ez abból is látható, hogy jobbról eltűntek a twittek. A plörköt pedig nem fogom kirakni, mert nem. Van helyette a scrobbler és a last.fm összzeolvadásából az Ezek szólnak. Itt lehet követni, hogy a család két számítógépén éppen mit hallgatunk/hallgattunk. Vagy Bodza, vagy Noémi, vagy én.
Röviden és tömören ennyi.
Egyszerűen a mai nap folyamán a gugli ríderben szinte csak firefox-os blogposztokkal találkoztam. Reggel még én is úgy terveztem, hogy leírom, milyen fasza gyerek vagyok a 3 dánlód megnyomásommal, de inkább egy másik kérdést veséznék ki. De előtte el kell mondanom, hogy
Bodzának mandulagyulladása van. És még mindig lázas. Kúpozunk is, meg minden.
Szóval a kivesézendő dolog – ami ma nem csak nekem jutott eszembe – az, hogy miért csinál valaki firefoxot. Vagy wordpresst. Egyáltalán miért éri meg valakinek nyílt forráskódú szoftvereket odaadni nekem, neketek, mindenkinek. Hogyan tud embereket alkalmazni, miből fizeti ki őket. Hobbi lenne, mellette mással keresi a kenyeret?
Ugyanilyen kérdés merült fel bennem a twitter, vagy a plurk esetében is. Sehol semmi máshová vezető dolog, semmi reklám, tényleg semmi. Vagy én vagyok vak, vagy hülye, és nem látom át. De egyszer örülnék, ha valaki nagyon hozzáértő elmagyarázná nekem ezt az egészet. Mert én csak azt látom, hogy emberek százai belepakolnak kibaszott sok munkát mindenféle fejlesztésekbe, amiért valószínűleg fizetést kapnak. Mivel a fent említett oldalaknál is találhatunk állásajánlatokra utaló jeleket. Szóval végre szeretném, ha valaki felvilágosítana ez ügyben.
Röviden ennyit tudnék mondani a Firefoxról. (Majdnem, mint Forrest Gump!)
Ma éjszakától a gmail-ben lehet beta tesztelni. Gondoltam kipróbálom. A gond ott volt, hogy először nem találtam a labs fülecskét. A probléma úgy oldódott meg, hogy a nyelvet visszaállítottam angolra, és már ott is volt a cucc. Két dolgot szándékoztam első körben kipróbálni. Az egyik az avatarok a chatben, a másik a snake. Az előbbi egyértelműen oké, az utóbbi viszont kifejezetten szórakoztató. Csak engedélyezni kell a keyboard shortcut-okat, tolni neki egy & jelet, és már lehet is kígyózni, eképpen:
Eddig tetszik. A dolog lényege az lehet visszajelezni mindenről, és a javasolt fejlesztések egyszer majd beépülnek a gmail-be, és szabadon használhatók lesznek. Mondjuk én kábé másfél hónapja tértem át a thunderbirdre, de kukacozni valószínűleg be-be ugrok majd. Főleg melóból.
Öt éves lett a kispad.hu. Ervin, eszpee, és stsmork öt évvel ezelőtt kezdte, eleinte, emlékeim szerint csak ervin írt, nem tudom, hogy mikortól lett közös a játék. Talán az archívumukból kiderül. Mindegy is.
2004-től “bérbloggereket” is alkalmaznak. Ők egy, vagy két hónapig írnak/írtak ilyenkor posztokat, mindenről. Mert erről szól a kispad.
Ezek a vendégmunkások most írhatnak, ha akarnak. És írnak is. Én pedig olvasom.
Ez az, ami az egészben számomra baromi érdekes. Olyan emberektől lehet most posztokat olvasni, akikről megvallom őszintén, már megfeledkeztem. Pedig a blogok mentek tovább, csak valamiért nálam elmaradt az olvasás. Talán négy ember maradt. Plastik Józsi, Orosz Péter, Bedééket a kk óta olvasom, a matulaáról leszoktam és még Doransky az, aki benne van a gugli ríderben.
Dr. Orosz is benne van, de már nem a kzamm.com-mal, hanem az új bloggal, ami ezek szerint nem májusban indul, hanem majd, de én várok. A belsőség után ez tuti.
Magyarán nagyon örülök ennek az egész akciónak. Mert a kispad ezzel baszott nagy űrt pótol azoknál, akik őket, és miattuk másokat is olvastak.
Mert talán innentől kezdve bekerül újra egy-két blog a gugli ríderbe, aminek annak idején még a lehetőségét sem tudtam elképzelni. Mármint, hogy lesz olyan, hogy feed olvasó.
De most van, és bővítem.
Sokat olvastam mostanában különböző videómegosztókról egy csomó blogban. Gondoltam kipróbálok a youtube-on kívül egy másikat is. Annyi kikötésem volt, hogy ugyanazt a videót töltöm fel, hogy legyen összehasonlítási alap. Akkor nézzük. Az egyik alany a már említett youtube, a másik a vimeo. Azt hiszem, észrevehető a különbség, és ebből kifolyólag talán kikövetkeztethető, hogy melyiket preferáljuk majd a fél perces Bodza videók éterbe sugárzásához.
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=WNDpHO8RU64[/youtube]
Bodza koncerten from kelemenbandi on Vimeo.
(A videók egy Canon Powershot G2 típusú fényképezőgéppel készülnek általában, ami ugyan régi, de nagyon jó gép. A fél perces hosszak pedig a normális minőség miatt állnak alkalmazásban.)
Napokkal ezelőtt olvastam kobaknál két kérdést. Az egyikhez nem értek, a másikban valamelyest otthon vagyok. Ez a flickr pro. (Amire mások is áhítoztak, aztán egyszerűen csak megrendelték). Lassan két éve vagyok flickr pro júzer, de általában Noémi tölti fel a képeket. Egyébként Bodza miatt lett a pro. Nem akartunk ímélekben fotókat küldözgetni, kellett egy hely, ahová fel lehet korlátlanul tölteni a cuccot, és mindenki látja, legyen kicsit interáktív a dolog. Előtte is volt flickr acc, de amíg nem volt csemete, csak az én hülyeségeim mentek fel szórakozásból. Aztán ugye ez változott.
Ami a lényeg ezzel kapcsolatban, hogy mint kiderült, már akkor is járt 10 darab kártya, saját képekből tök semmi pénzért, csak az én figyelmemet ezek mindig elkerülik. Tehát tegnap kiválogattam tíz képet, helyére húztam tízszer a téglalapot, aztán szend button, vagy mi volt, címmegadás, és azt mondják sokan, hogy 10-12 nap, és a képek a postaládában figyelnek majd, utána pedig csinálhatunk velük, amit akarunk. És még szemezek ezekkel is, de ez persze pénzes. És óccsó.
(És Noémi szólt, hogy ma került fel az ezredik Bodza fotó a flickr-re, ami a bal felső kis képre kattyintva előugorik.)
Hozzászólások