Tegnap reggel 8-ra kint voltam Újfehértón, mert foglaltam időpontot az ottani okmányirodába, mivel sokkal normálisabb az ügyintézés. Gondoltam én.
Tehát mire megtaláltam, eljött a nyolc óra, bementem, az ajtó még zárva, dörömböltem, kijön egy csaj, kérdi mi van. Mondom időpont. Mire ő, akkor mingyá’ megkérdi a főnökét (korombeli kölök), az mondja, hogy persze, tudták, hogy jövök, de milyen ügyben is? Mondom forgalmi ügyben, de azt elvileg ő látja. Mindegy. Bediktálja a rendszámot a kiccsajnak, aki nyomtat egy papírt. A kölök nézegeti, nézegeti, s azt mondja, hogy ez nem fog menni. Címet akartam átiratni ugyanis. Mert változott. Kérdem, miért. Erre a irodavezető kölök szépen, artikulálva közli, hogy körözik az autót nemzetközileg. Mondom neki, az kizárt. De ő csak hajtja, mint német a trallalát, hogy itt van a papíron fehéren-feketén. Mondom mutassa, ha lehet. A válasz egyből jön, nem lehet, és ez így sokáig fog tartani. Mondom hoci vissza a forgalmit, meg a személyimet, és akkor majd én utána járok. Azt mondja erre, hogy ő bizony vissza nem adja. Kérdem tőle netán rendőr teccik lenni, mert ha nem, akkor csak határozattal veheti el, ami meg ugye jegyzői. Erre a személyit visszaadta, mondom, akkor a forgalmi marad, de én is, tessék intézkedni. Ennyiben maradtunk. Én leültem odakint.
Fél pillanat múlva jön a csávó, hogy jajésdebocsánat, mert tévedéstörtént, egy ugyanilyen rendszámú és -mostfigyeld- GRÚZ (bazdmeg) Polo-t keres az európai tökömtuggya bűnmegelőzési micsoda. És velem szarakodik, mert nem nézi át azt a kurva papírt.
Tehát kedvesen átnyújtja a hatezres csekket, amit befizettem, és megkaptam az új címmel a forgalmit. Hát majdnem ott tartottam, hogy leverek neki egyet. Mindegy. Nagy kaland volt.
És tegnap megjöttek szüleim unokalátogatóba, most örömködnek, mint a fene. És ez jó.
Hozzászólások