A mai nappal ez megoldódott. Jó régóta szemezgetek egy cuccal, amiért pénzt nem igazán akartam adni, mert úgy voltam vele, hogy kiírok mindent audio cédére, és ez eddig működött. Csak a rohadt sok lemez nem tetszett az autóban. Ezentúl ez nem lesz.

Kaptam ugyanis édesapától, és édesanyától egy szerkezetet, hétfőn este át is vettem pesten, meg ettem szusit is, életemben először. Sört is ittam, azt sokadszorra, persze. Szóval a cucc: bedugaszolom a szivargyújtóba, és rádió frekvencián be tudom a fogni a jelet, amit ad, aztán hallelúja. Vettem hozzá ma egy két gigás esdé kártyát, és beüzemeltem. A fenti módszert követtem, és minden faszán működik. Nagyon faszán. És mindez összköltségben 7000 pénz, amiből baromira nem lehetett volna kihozni egy új lejátszót a kocsiba. Szóval eléggé nagyon jó.

Meglepődtem eléggé. Azt gondoltam, hogy a nyári autópályás gyorshajtás, de nem. Elég kacifántosan megfogalmazva az állt benne, hogy tilosban parkoltam 2008. augusztus 30-án, a nyíregyházi Szabadság téren. Valamint perforálva mellékeltek hozzá egy csekket, harmincezer jó magyar forintról, amit 15+30 napon belül be kell fizetnem, ha nem fellebbezek, ami ötezer pénzt kóstál.

Káromkodtam egy kurva nagyot még a Korányi utcai postamesterség előtt, és konstatáltam, hogy a jogtanácsosunk segítségét kell kérnem. Ő azt mondta, semmit nem lehet csinálni, fizessek. A baj az, hogy nem is igazán emlékeztem a dologra, ezért úgy döntöttem, bemegyek a zsarukhoz, és megnézem a képeket, amik bizonyítékul szolgálnak az ügyben.

Bementem! Az ügyintéző ebédelni volt, egy kedves hölgy fogadott, egyből tegezőviszonyba kerültünk, így mondhattam volna, hogy mutasd a képeket, bázz’, de nem ezt tettem, hanem udvarias fiatalember módjára megkértem, hogy pötyögje be a gépkocsi rendszámát. Ezek után rövidesen eldobtam az agyam.

Ugyanis a képen láttam az APEH melletti oldalát a térnek, ott egy megállni tilos táblát, és egy szuzukit, szépen hátbafényképezve. A következő képen pedig a kocsink motorházának a felét, az első rendszámunkat, és egy járdaszegélyt, talán házfal is volt rajta. Ekkor kérdeztem meg a hölgyet, hogy ne haragudj már, de te ebből látod, hogy hol állt a tulajdonomban lévő gépjármű? A válasz egy határozott nem volt, és az, hogy a kollégák tévedhetnek, meg bevételt kell csinálni.

Röviden összefoglalva rászánok ötezret, amit az APEH visszautal, ha nekem lesz igazam.

Előtte konstatálta, és kérdezte anyát, miszerint a kisbusszal anya szülei előtt a festők lehetnek, milyen jó, hogy három hét alatt ideértek. Közben már tekerte balra a kormányt. Anya a jobb oldalon sikkant egy rövidet, miszerint “Gábor, vigyázz!”. Apa jobbra néz, mivel már igencsak keresztben áll az úton, fékcsikorgást hall, telibe tapossa a gázpedált, mert azt gondolja, kurva nagy barom vagyok én, de ebből még kijövünk. A dakotabácsik kurvaanyáznak, a kockára égetett “szlikk” gumis kocsijukkal, ami a festő srácok lelépése szerint 14 m-es féknyomot hagyott.

Apa nagy lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve bekormányozta a gépjárművet sérülés nélkül a szomszéd ház elé, igaz, hogy két centire a fától. De se karc, se semmi, csak majdnem szar a gatyában. És lábremegés ezerrel.

A fékező kocsi gyorsan el, nem várta meg azt sem, míg apa anya után kiszáll a jobb első ajtón, hogy megbeszélje a sofőr kollégával, hogy mi is történt. A festő srácok szerint semmi extra. A kocsi jött gyorsan, apa meg nem látta, mert csak balra figyelt.

Röviden ennyi. Az eset után elmentek hármasban koncertezni, ahol Bodza táncolt, és pisilt a bokrok közé.

Azt gondoltam, hogy sietett, mert esett az eső, de fura volt azért az, hogy faszán beállt az úttengelybe, a padkától pedi egy méterre rakta be a gépet. Aztán kábé egy órával később szintén kint ültem, jött a bordó pözsó. Két kocsi közé állt be, eleinte jónak tűnt a dolog, de nagyon kellet röhögnöm, miközben néztem. Emiatt már csak a végeredményt sikerült lefotóznom. Az autóból két hölgyike szállt ki. A bal egyben lévő valószínűleg a sofőrök gyöngye. Mert ez a “két kocsi közé”:

Hát ennyit erről. Lehet értékelni a teljesítményt.

a srácok kézi kocsimosója azért fasza, mert tényleg kiglancolják az autót, mindent aprólékosan, százhússzor áttörölve, 3000 pénz körül mozog az ára egy teljes suvicknak itt mifelénk. Másfél éve voltam ilyenben először és utoljára . Az oka az, hogy a kocsimosás után jobb első kilincset kellett cserélni, mivel erős volt kurvára a fiatalember, és úgy rángatta, mint az állat. Tehát mindent össszevetve 3000+5000 (kilincs)+7000 (kilincs csere) Ft-ért lett tiszta, szép és minden ajtó nyitható állagú autónk. Az egészben a pozitívum az, hogy belülről is kivaxolták, kiporszívózták.

A második típus az, amiben ma is volt részem (másodszorra), és ezt utálom a legjobban, mivel a kocsi tetejéről nem lehet letekerni az antennát, mert meg lehet szakadva a menet. Ezek a benzinkutas kocsimosók. Párszor már majdnem tövestül kitépte a cuccot a szerkezet, mert a kezelő bácsi/néni általában nem figyel rá. Pedig én mindig tudatosítom bennük, hogy bizony fel kell húzni visszafelé azt a görgős masinát és a szárítót is, mert nem akarok ismét plussz költséget az autómosatás miatt. És nem is dolgozik szépen ez a szerkezet. Mocskos marad a gépkocsi, na.

A harmadk, a mai első, az autómata kézi. Százasokkal működik, egy százas másfél perc, különböző programokkal, amik megegyeznek a benzinkutas nagytestvérrel. Na ennek a formának az alkalmazásáról ma tettem le, miután kipróbáltam. Bedobod a százasokat, minden jól néz ki, örülsz, hogy kész, kicsit többet mész, hogy száradjon, és megállsz megszemlélni munkád gyümölcsét. Gondoltam, hogy jujj, de fasza gyerek vagyok, csillog, villog ez. Kiszálltam, és koszos volt. Tehát életbe lépett a második típusú mosó használata, ahonnan kihajtva pöttyös kocsi, egyszer felakadt antennával (pedig szóltam, vészállítás, antenna a szárító alá, újraindítás).

Ősszegezve a tapasztalatokat, nem tudom, hogy a következő mosatás milyen lesz. Mondjuk ma egy százasért kiporszívóztam az egész gépet, ez a része még oké, de makulátlan, csilli-villi gépjárművet pedig csak az első változat igénybevételével érhetek el. Az pedig kilincstörős. Tehát teljes tanácstalanság.

Délután pedig elmosta az eső a faszán duplán mosott kocsit. Ami szegénykém vegyszeres vizet lát mondjuk évente kétszer. A mai nap volt az egyik. Pech.

a játékosztályon nagyon fasza kis autókba botlottam. Volt ott minden. Béemvétől Toyotáig, de ami engem érdekelt, az ez a két jármű:

A kisbusz saját célra került beszerzésre, a Bogár azért bontatlan, mert kedvenc sógorómé lesz, aki ilyet is használ. Meglepetésnek nem az, mert már szóltam neki, hogy újítottam egyet.

És eldöntheti mindenki, hogy 190 pezeta per darab áron megérte-e. Mert szerintem rohadtul. A hasonló matchboxok 2000 körül kelnek el, ha megveszi valaki.

A ha nincs kocsi, lesz más elv pedig kifejezetten tetszik. Én speciel halálra röhögtem magam, és megörültem, hogy vannak még ilyen emberek, na.

Kezdődika nap, a kis család gyerekestül nekilódul a nagyvilágnak, ugyanis anya Pesten vizsgáz, Valkón pedig családi muri szombaton, mert az unokatesók szülinapolnak, párosan.

Gyereket a kocsiba be, anya és apa is bevágják magukat, benzinkút, benzin, matrica, ablakmosó, és indulás neki. Autópálya Polgártól, augusztustól talán majd nem csak onnan. Ott apa nekilódít, mert hát ugye anya vizsgáz, ami annyit tesz, hogy sietni kell, mert Gödöllőtől ő vonatoz, apa és Bodza pedig onnan tovább. Tehát emiatt a sietség. A vonatot el kell érni. A vizsga az vizsga.

Apa hajt, mint a meszes, gyorsan, amikor egyszercsak bumm, rángat a hátulja, mint a kurvaannya, apa ilyet még nem érzett, durrdefekt 150-nél, belsőbe’, a kamionok mellett, a kocsisorban benne.

Apa félrehúzódik, kereket kell cserélni. Tizenegy éve csinált ilyet utoljára, de akkor nem leállósávban, száguldó autók mellett. Mindegy, csinálni kell!

De mivel? – kérdi apa. Mert emelő az kurvára nincsen, mert mikor ugye ő kocsit vett, ezt baszta megnézni. Tehát meg kell állítani valakit, az autópályán! Kis család előtte kiparancsolva, árokszélen ülnek, anya tanul, Bodza a babakocsiból nézelődik! S lőn csoda, 65-70 közti feleségestül megáll, mi a baj, emelő, nesze, csináljad. Apa kicserélte a kereket, közben kurvaanyázott, ez kellett, mer’ úgy állunk anyagilag, hogy csak kereket tudunk venni!

De minden oké, család vissza, apa újra hajt, de még megáll, mert megtanulta, hogy utána kell húzni. Hát utánahúz. Faszán, mert ő fasza gyerek. És beletöri az egyik kerékcsavart az agyba! Közben meg azon jár az agya, hogy fasza gyerek, mert ebben ott is maradhattak volna. A kamion alatt mondjuk. De az agyába tódult a következő gondolat – atószerelő. Bazdmeg, mondja magában apa, csak arra van pénz. Gazdagok vagyunk mi!

És három csavarral mennek is tovább, jól érzik magukat, anya levizsgáz, haza is jönnek, szeretik egymást, meg minden. És apa holnap autószerelőhöz is megy, meg valószínűleg internetről rendel gumikat, mert az sokkal olcsóbb!

Fogalmam sincs, merre járhattunk, mivel dolgoztam sokat, mert hülye módon elvállaltam két olyan munkát, mait nem kellett volna, mert nem éri meg. Nagyon nem. Mindegy is, nem csinálok segget a számból. Meg kell csinálni. Tehát kaptam egy üzenetet, hogy a kocsi csak délután négy felé lesz meg, addig pedig valamit kezdenem kell magammal. Beültem hát a Tandembe, és a hely meghozta az íráshoz való kedvet. (Meg az ingyen wifi!:)

Tehát a munka folytatódik tovább, szerintem fél óra múlva befut kedves sógorom, mert ebédszünete van, és úgy beszéltük, jö. Röviden ennyi.

Ja, és a MÁV! Tegnap megyek ki a vasútra, bérlettel nyomom a napi 90 km-t oda is, vissza is, csak helyjegy kell. Örvendezek, hogy fasza, óránként ícé miskolcra, szuper, lehet két órával tovább aludni. Rakom oda a néninek a 130-at a helyjegyre, erre megszólal, hogy kevés. Mert 520. Gondoltam: anyád. De szegény nem tehet róla. Tehát mivel reggel ícén kívül semmise, faszán 1040 froncsival több a napi költség. És mindez bérlet mellett. De a mai pesti kiruccanás helyjegye is 520. Tehát a máv bekaphattya. De nagyon.

Magyarul rohadjon meg az összes befőttjük!!!

Ma még ki kell ugranom Noémi munkahelyére, kivinni a családi pótlékos, meg mindenes papírokat, postáramenni, és még délután a fogorvos is, mindezt majd szüleim kocsijával kivitelezzük.

De az elvhez tartjuk magunkat, hiába autózunk néha. Tehát mint ahogy a kaukazus.hu oldalon is hirdetve vala: “Autó helyett menj gyalog!”

Mi is azt tesszük. És majd ha Bodza szállítható korba ér, már babkocsival! Vagy kenguruval!

És ismételten szarok a cimkék!!!

Update 15.05: Ki kell cserélni a kiskocsi fél alját és a kipufogóját, és még ezzel nincs vége. Így hétfőre lesz kész. Ez van.