Ezzel nyitok ki! Egy ember lesz, aki még a beütemezett esemes értesítőt is megkapja!
Archive for the 'én' Category
- Erődben szokik lenni szőnyeg?
- Neeeeem! Erődbe nem kell szőnyeg!
- Hát most kell, csókosszájú!
Irgalmatlan régóta szeretnék egy normális biciklit. Volt is egy, otthon Baján, amit úgy csináltam meg magamnak, ahogy akartam, aztán eljött az emlékeim szerint első és mindeddig utolsó nagy bajai lomtalanítás ideje, és Györgyi néni kilomtalanította, azt hitte, hogy a fia bringája. Erre nem lehetett mit mondani, ez van, volt, kész.
Aztán jódarabig csak bringa nézegetés volt, interneten, meg német lomosoknál. Egy hiba volt a dologban mindig, mégpedig az, hogy nem találtam elég nagy vázat magamnak. Minden kipróbált keró 58-as volt kábé, vertem be a kormányba a lábam, miközben tekertem. Meg igazándiból nem akartam pénzt adni olyanért, ami nem igazán kell, csak azért, hogy legyen. Kerestem tovább. Nagy bringa kellett, legalább 61-es, de nagyobb inkább.
A hasznaltbiciklik.hu-n találtam is egyet, 63-as, pont jó, kellene, de agyalogtam, drága, nem kell, mindig volt valami érv. Aztán egyszer csak azt mondtam, hogy basszameg, én ezt megveszem, nekem kell ez a keró. Telefonáltam a tulaj srácnak sokadszorra, mert addigra az árat is megbeszéltük, csak halogattam, kocsit műszakiztattam, ilyesmi. Szóval telefon, másnap meg is jött a bicikli. A posta egy nap alatt elhozta Veszprémből. Ez volt cirka két hete.
A fenti állapotban érkezett a gép, üléscsere, lámpák, csengő, zár, és már lehetett is nekiindulni. Az első pár kör után látszott, hogy gyorszár csere érik, lett belőle imbuszos, talán két ropi volt.
Aztán kitaláltam, hogy márpedig nekem kilóméter óra kell. Olcsón sikerült venni egy Cateye Velo 5-öt, kábeles, jól működik, amire nekem kell, arra jó, faszaság. Aztán eltörtem szépen két hátsó küllőt menet közben, valahol padkázhattam, elég szépen nézett ki a dolog, dehát ez van, akkor legyen szervíz, bicikli kell, ha már van. Két küllő be, lehetett menni tovább.
Közben a pedállal voltak bajaim, éreztem, hogy valami nem stimmt, furán tekeredik a lábam alatt. Addig, amíg két napja ki nem szakadt a jobb hajtókarból, imádkoztam menet közben, hogy hazáig bírja ki, kurvaszar volt konkrétan.
Annyi történt, hogy a gyári hajtásban (’87-es a bringa) szépen elment a menet, egyszerűen már alig fogta valami a pedált, én meg tekertem, tekertem, az csavarodott, és kifigyelt. Hálistennek otthon az udvarban, nem a forgalomban, ott szopóka lett volna eléggé. Úgyhogy keresni kellett hajtóművet. Olcsón. Nagyon olcsón. Körbetelefonáltam boltokat, találtam egy altrixot, meg vettem két pedált, mivel hamár, akkor. És akkor szervíz.
Cirka 20 perc alatt fent is figyelt az új hajtás, váltók beállít, közben elbeszélgettem jól a szervizes bácsival, elmesélte, hogy ’74 óta szerel bicikliket, csinálta a németeknél is, érdekes volt az egész. Közben meg mondogatta, hogy nagyon tetszik neki a gép. Meg azt is, hogy sokan mondják, hogy franciát ne, mint a kocsira. Márpedig ha a kocsim francia, és arra is mindig azt mondom, hogy nekem tökéletesen megfelel, akkor valószínűleg ez is meg fog sokáig, és nem fog kiszakadni semmi se sehonnan.
A lényeg, hogy közel két hét után összeállt a nekem tökéletesen megfelelő bicikli, én meg örülök, mint egy kisgyerek.
Azt hiszem megkaptam életem eddigi legjobb születésnapi meglepetését. Jött ma Bodzának Finnországból egy húsvéti csomag, volt benne valami nekem is. Valamik. Mutatom.
Az ötszázas a képeslapra volt ragasztva. Eléggé megörültem ennek, kedves. És váltott nekem pénzt. 
Egy hét után semmit nem változott a véleményem telefon ügyileg. Ez a cucc marha jó! Felszerelkeztem mindenféle appokkal, ez lett a végeredmény:
Két dologgal van problémám. Az egyik a telefonnal kapcsolatos. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mi a büdös fenéért nem képesek a 21. században beletenni egy ilyen cuccba azt a fícsört, hogy kikapcsolva ébresszen. Mocskosul érthetetlen. Ennyi lenne a negatívum az eddigiek alapján. Valószínűleg most mindenki azt mondja, hogy nem kell kikapcslni, én sem szoktam, amióta megvan még nem kapcsoltam ki éjszakára, etc. De ez szerintem alap dolog lenne.
A másik bajom az AutoCad app. Valamiért 6%-nál kidob, nem tölti be a rajzaimat, amiket szépen feltöltöttem a netre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az AutoCad WS oldalon faszán látszik minden, betölt, működik, a telefonon viszont 6%-on nem jut túl a cucc, és szépen megszűnik ott lenni az app, kapom a sima képernyőt. Ha esetleg valakinek van ezirányú tapasztalata, azt szívesen fogadom.
Amióta tudott dolog, hogy lesz iPhone 4, lezsíroztuk _neccel, hogy amint beszerez egyet, a 3G-je hozzám vándorol. Kedden érkezett el a pillanat. Az átvétel a Kiadó kocsmában történt meg, fröccsöztünk egyet közben. Én inkább telefont nyomkodtam:
A fenti kép elkészülésekor még a céges 30-as kártyám volt a telefonban, ugyanis a hivatalos függetlenítés időbe telik. Amin meglepődtünk az az, hogy be sem kell vinni a telefont a T-hez. Annyit mondtak, hogy várni kell, aztán majd küldenek valami üzenetet, ilyesmi. Erre nem tudtam várni konkrétan, mert ilyenkor türelmetlen vagyok mindig.
A telefonban folyamatosan a céges kártyám volt, azzal szinkronizáltam, ilyenek. Aztán ma gondoltam egyet, és elkezdtem túrni az internetet. Találtam valahol egy oldalt, ahol egy fiatalember írja, hogy nem ám a támogatott kártya kell, hanem az, amit szeretnél majd használni. Úgyhogy rendszergazdai jogok kunyerálása, iTunes telepítés, kártya be, telefon rádug, szinkronizál és halleluja, a következő kép fogad:
A telefon független. Azóta faszán megy minden, ismerkedünk, appokat töltök, ilyenek. Bjútiful frencsip lesz ez, azt hiszem. Egyszerűen beszippant, én meg egyfolytában nyomogatom. Megyek is, töltök le ustream appot.
Régóta dekkolt ez a subdomain egy képpel, semmit más nem volt rajta. Aztán egyszercsak tegnap gondoltam egyet, és mostantól a minden50 lett a helyén. Ami ugye az 50mm-es fotóblog szekció. Ha valakinek nem tiszta, hogy miről is beszélek, akkor itt tájékozódhat, ha valaki pedig nem ismerte volna az említett tumblr blogot, akkor nyugodtan böngészheti, lájkolhat, reblogolhat, vagy leírhatja ide, hogy mit is gondol az egészről. Csak a képre kell klikkelni odalent.
Még sosem basztak át az ebayen. Nem igazán lehet ezt finomabban megfogalmazni. Az előző cipős posztban említett cuccok ugyanis nem érkeztek meg, szeptember elején voltam úgy, hogy ez kamu, valamit csinálni kell. Úgyhogy kénytelen voltam visszaszerezni a pénzem. Nem volt olyan sima, amire azt írták, hogy 72 óra, az volt egy hét. De azért egy hét, mert felbasztam magam, és mivel van ebay live chat, ezért bekonnekteltem, és megkérdeztem, hogy ugyan mi van már, kedves gyerekek, se pénz, se posztó? Egy nap sem telt bele, a paypal számlán ott volt a 20 dollár.
A kamu sellerről annyit, hogy 1500 db cipőt adott el. Nem tudom, hogy ennyi rendelésből hányan próbálták meg visszaszerezni a pénzüket, de ha mondjuk csak a fele, akkor már fasza. Habár gondolom az ebay ilyenkor elég erőteljesen megfingatja az illetőt. Legalábbis remélem, hogy távcsöves puskával vadászták le valahol Hong Kong belvárosában az ebay és a paypal fizetett emberei. Remélhetőleg először lábon lőtték, aztán fejbe. Úgy talán szarabb.
A fenti cipő elviekben ugyanaz, mint a barna, amit rendelni akartam. Csak másik sellertől. Visszajött a pénz, kerestem egy top rated ebay sellert, az csak nem basz át, és megvettem ezt 20 dollárért. 10 nap kellett, hogy ideérjen. És ahogy végignéztem, faszán össze van rakva, bírni fogja egy ideig. Szóval összességében megérte, és ezentúl csak top rated sellerektől fogok vásárolni, az tuti.
Azt vettem észre, hogy egyszerűen sokkal jobban kijön egy-egy képből az, aminek kell, ha fekete layer van mögötte, és négyzet alakú. Lerágott csont ez már pedig.
Karafiáth Orsolya – Lunatics are in my head
Málnás és dinnyés robbanócukorka,
s mellette még vagy négyüvegnyi bor.
December nyolc, a győri fesztivál.
Dustin? Robert? Már tényleg nem tudom.
“Have a cigar?” – lépett az asztalomhoz.
“I like the Pink Floyd” – mondtam erre én.
Fél óra kellett, míg végül levágta:
a nyelvtudásom némileg csekély.
Addig jól dolgozott a dalszövegkincs,
s később se lett a problémánk nagyobb.
Kevert nyelven egész kilenc utánig.
A sétánál mindkettőnk hallgatott.
Arcán a város hunyó fényei,
és sorra apró elragadtatások.
Fáradt, alig szitáló hóesésben
az utca könnyű végtelenre játszott.
Utáltam őt, hogy elgondolni hagyta:
ez rendben lenne tíz év múlva is.
Gyarló vagyok – rendeztem végül el,
s vettünk együtt még négy doboz cigit.
Aztán a szálloda, Győr főterénél,
aztán a hajnal, s még aztán a reggel.
Aztán a cím, mi biztos elveszett.
London hatalmas. Én meg hol keressem.
Ha látod őt, kérlek, mondd meg neki:
ha Pestre jönne, bárhol megtalálhat.
A változó albérletek miatti
tipp: Libella, Múzeum, Vadállat,
vagy lebzselek lent, a bölcsész-büfében.
Ha Pestre jönne, nálam ellehet.
Talán a pulcsiját is visszaadnám,
és lenne Borsodi, mit úgy szeret;
És összehoznám őt a kishúgommal,
aki eléggé jó angoltanár.
És mondd, hogy néhány szót már megtanultam -
villoghatnék vele, ha erre jár;
és mondd, hogy hozzon robbanós izét,
tegnapra már az összes elfogyott.
És mondd, hogy voltam párszor újra Győrben.
meg máshol is. Mint a holdkórosok.
Hozzászólások