Nem írom ide, hogy mi merre hány méter, aki tudja, az tudja. Vagy megnézi a tavaly április 12-i posztot. A lényeg az, hogy még mindig szar, és furcsa minden. Végezetül pedig egy kép, amit tök véletlenül tavaly január 12-én csináltam, hívtam elő, és 13-án szkenneltettem.
Reggel nekikezdtem a szokásos rutinnak hat óra körül. Bodza ébresztett, kivonultunk a nappaliba, elkezdtünk mestét nézni, ittam kávét, cigiztem az erkélyen. Közben repülőgép végsebességekről gondolkodtam, meg kakaó melegítésről. Aztán csörgött a telefonom. Édesapám volt. “Anya meghalt!” Ez volt az első mondat, amit hallottam. Reggel óta sírok. De azt hiszem, mindenki ezt tenné.
És akkor anyának én, még egyszer utoljára, úgy, ahogy szeretett, zenével, mindennel:
Búcsúzóul pedig: vigyázz magadra. Az ég felé nézünk egyfolytában. És szeretünk nagyon!!!
Előkerültem már pár napja, véget ért a két hetes HEC-RAS tanfolyam, tanultam egy valag dolgot, amit előbb-utóbb valósággá kell váltani. Májusban egy “szakdolgozat” féle cuccot kell leadnom, Tisza modell lesz, azt hiszem, és a leadás után két héttel meg kell védeni a modellből készített tanulmányt. Érdekes játék.
És természetesen van a spottr.hu. Megy ezerrel. Fura volt a két hét, ami alatt nem nagyon volt időm írni, de ezért jó, hogy vagyunk öten, így haladhat előre az oldal. Már látszik, hogy megérte megcsinálni, belerakni egy rakat időt. Ha öten ötletelünk, elképesztő hülyeségek, és jó dolgok sülnek ki belőle. Izgalmas.
Meg megvannak a saját hülyeségeim, ami fényképezés, videó csinálás, film előhívás, mindenféle. Ennek java része a jövőben valószínűleg nem itt lesz, beleintegrálódik a fotós oldalba. Mert a java oda való, és ott meglepő módon olvassák/nézik is, ami meglepett az elején. Mostanra megszoktam. De azok a saját marhaságok, amik a spottr.hu keretei közé nem férnek be, valamint az egyszámos podkesztjeim, és a családdal, meg velem nem fotózás terén történő dolgok továbbra is megtöltik majd a kelemenbandi.hu-t. Ha idő hiányában máshogy nem megy, hát majd így megoldom:
Félretéve a viccet, kölcsönkaptam Dóri állványát, úgyhogy az ilyen hülyeségeken kívül jönnek majd a hosszú záridős képek. Meg vannak még egyéb ötleteim. Csak be kell szerezni pár tekercs fekete-fehér filmet, mivel előhívódott az összes folyadékkal rendelt cucc.
Eltűntem az elmúlt héten, és még a jövő héten is elvezet itthonról az utam, de már családostul. Nagyszülőkhöz, és iskolába. Addig is itt van mindenkinek Bodza, a 20 perccel ezelőtti vacsora közben:
Eltekintve attól, hogy kis családom tagjai, köztük én is dögrováson (hasmenés, hányás, láz) vagyok, a déltől háromig alvás kivételével hasznosan töltöttem a mai napot. Első körben css-t hegesztettem, és új wordpresst raktam a pár hete alakuló, és talán jövő januárban induló, jelenleg még titkos projektként üzemelő blogunk alá.
Aztán eszembe jutott, hogy a kelemenbandi [pont] hu alatt még wp 2.6.3 van, és gyorsan itt is motort cseréltem. Ami ugye kívülről semmi változást nem jelent, ellenben nekem még szokni kell, de nagyon. Alapból tetszik, csak még fura.
Úgyhogy a mai mindenféle hegesztések tökéletesen friss formába hozták az internetes projektjeimet, a tegnapi flickr pro ápgréd újabb egy év elérhetőséget biztosított (ez a harmadik már), és a múlt pénteki székesfehérvári muri eredményeképpen írtam a minisztériumba egy levelet, aminek a tartalmáról, és eredményéről beszámolok, ha itt lesz az ideje.
Röviden ennyi.
Apa a munkahelyén minden reggel fél nyolc körül megissza a második kávéját. Ez lent a földszinti iktatóban történik, mert amíg magának főzött az osztályon, lement délig hat. Így meg csak napi kettő. Éppen ledönti a kávéját, beszélget a bölcsődés törpéről pár mondatot, szól, hogy cigizni megy, köszöni, amikor megüti a fülét a GYES kifejezés. Visszafordul az ajtóból, rákérdez, hogy mi ez.
Zsuzsa elmondja, hogy a nagy büdös helyzet az, hogy ő bizony kap fizetést is, és GYES-t is. Apa ezt mocskosul nem érti, kéri Zsuzsát, hogy fejtse ki jobban a dolgot. Ekkor derül ki, hogy azok az anyukák, akik a törpe két éves korában visszamennek dolgozni, nem esnek el a kőkemény huszonöt ropi körüli összegtől, hanem ha kérik (két papírt kell kitölteni) kapják a pénzt a gyerkőc harmadik szülinapjáig. És így már sokkal jobban hangzik az egész. Anya dolgozhat, és azzal a huszonötezerrel hosszabb lesz a család költségvetése havonta.
Apa hívja anyát, aki 5 perc után jelzi, hogy ez biza így van a gyorsan áttanulmányozott jogszabályokban is. Anya még aznap beszerzi a szükséges papírokat, és kitölti, apa pedig aláírja az apa aláírása felirat fölött.
Magyarán ha apa még mindig hat kávét inna délig, akkor fogalmuk sem lenne arról, hogy ez így van. És nem kapták volna meg azt a pénzt, amit így még majdnem egy évig kapni fognak.
Alapvetően az ember örül annak, ha hazamegy. Most is így van ez, de az ok, ami miatt hazamenetel lesz, nem örömteli. Temetésre megyünk, amit az ember mindig szeretne kihagyni, mivel ha nem kell temetésre menned, akkor nem halt meg senki. Ozorára megyünk, keresztül a fél országon, holnap délután. Noémi nagymamáját temetik. Szar ez eléggé.
Én fejben ezt csak háromszor csináltam végig, mivel amikor apai nagypapám meghalt, még csak nyolc éves voltam, az nem olyan. A másik háromról meg nem kell most beszélni. A többi aggódós dologról sem, írtam itt már arról eleget.
Szóval megirányozzuk Ozorát, aztán Baja, Budapest, és valószínűleg Valkó. Táppénzen leszek. Nem azért, mert a jobb térdem két hete kétszer akkora, mint a bal, hanem azért, mert az ember ifjú munkáséveiben igen kevés szabadsággal rendelkez.
Van egy elméletem erre. Úgy szól, hogy ha én hoznék döntéseket a jómunkásemberek szabadságával kapcsolatosan, akkor minden kiadható szabadság az évek múlásával csökkenne. Mivel mikor van az embernek szüksége mocsok sok szabadságra? Amíg “fiatal”, kéremszépen. Ötvennyolc évesen nem akarok én majd hatalmas országtúrákat tenni, hanem örülni fogok annak, hogy nem kell bemennem a vízügyhöz, és mondjuk horgászhatok évente két hetet valahol, vagy mittudomén. Jelen pillanatban van huszonöt napom évente. Ami semmire sem elég. Idén pláne, de ez mindegy.
Alapul vegyük azt, hogy egy hazamenetel minimum két nap szabadság. És akkor pénteken és hétfőn utazunk, egy hétvégét töltünk a szüleimnél. Ezért hetes turnusokat tolunk, de inkább kétheteseket, és országjárást csinálunk olyankor. Mert még van hova menni. De ha már öreg leszek, akkor majd jönnek a gyerekek, nekem meg nem kell majd sehova mennem, maximum a szabadság idején meg kell tennem a hútőszekrény és a kanapé közötti utat.
Szóval ezt az nagy embereknek megfontolás céljából erősen figyelmükbe ajánlom. Mert a sok fiatal nem azért van ám táppénzen. Hanem vagy a kisgyerek/ek miatt, vagy mert pihenni megy, vagy éppen szomorú dolgok történtek vele, és három nap nem elég. És ez nem biztos, hogy így jó.
A mai nap 11-kor leléceltem a vízügyről, mert be kellett mennem a biztosítóhoz, kérni egy igazolást, miszerint a vásárolandó lakásra kötöttünk mindenféle károk ellen védő cuccot, pénzért. A vicces a dologban az, hogy az ingatlanközvetítő hitelese intézte a biztosítást, elment nyaralni mittudomén mikor, és baszott szólni, hogy van-e, vagy menjek, csináljam. Mert a hitelt adó bank kéri. Ezért tegnap felhívtam a biztosítót, illedelmesen bemutatkoztam, és bediktáltam a lakcímünket, meg az új lakás tartózkodási helyét, és megkérdeztem, hogy ugyan van-é nekünk ott biztosításunk. Kiderült, hogy ezt az egyet elintézte a fiatalember, mert ezen kívül csak bevitte a papírokat a bankba. A többi szarral én rohangáltam, aki ugyancsak fizetni fog ezért az egészért, nem is keveset, és nem is jövő hónap elejéig. Mindegy. Leszarom.
Szóval minden adott volt ahhoz, hogy a pénteken megkapott, átolvasott szerzősét aláírjuk, aztán megebédeljünk (én tökfőzelék pörkölttel, Noémi paradicsomos káposzta fasírttal), és áttipegjünk a közjegyzőhöz, aki azért, mert tud olvasni, és vannak gépelni tudó alkalmazottjai, kiállított nekünk egy számlát 45420 egység magyar fizetőeszközről. Aranybánya, baszki, aranybánya.
Ezek utána földhivatal következett, ahol a rendelkezésre álló protekció felhasználásával 5, azaz öt perc alatt széljegyre került a bank a tulajdoni lapon. Már csak vissza kellett vinnem a csajnak a cuccokat, és nyugtázhattam magamban, hogy már az Isten se’ ment meg minket attól, hogy ez legyen az előszobánk, itt balra.
ugyanerre a szamlara varom en is a felajanlasokat, mivel kell egy telikabi, es nagyon draga 60+ euro..
a tobbit majd a bandi megoldja. ezuton is koszonom mindenkinek, aki hozzajarul “meg-nem-fagyasomhoz”. kiitos, näkemiin!!!
Icipici hugocskámnak üzenném, oda a messzi, és hatalmas Finnországba, hogy ez a fórum az én kunyerálásaimról szól! Vittél volna valami kurva vastag cuccot, azzal az elgondolással, hogy majd jól megspórolsz “60+” eurót. 
Ha meg kell télikabát, üzenj, és küldünk egyet légipostával. Az fix, hogy kevesebb, mint az általad említett összeg! 
Én bezzeg raktam magamnak hosszú ujjú cuccot, pedig csak 200 km-rel megyünk arrébb holnap. Nem a Mikuláshoz. És csak az előrejelzés szerint lesz hideg! 
A mai nap folyamán három, azaz három bejelentett lakásnéző tartózkodott ideiglenesen kis hajlékunkban. A harmadik egy 50-es házaspár volt, akik a tegnapelőtti párocska férfi tagjának voltak a szülei. A fiatalok a szó szoros értelmében fiatalok voltak, 20 körül. Ez mindegy is.
Apuka és anyuka besétál, mindent alaposan megnéz, a végén pedig bedobja a mindenki által használt majd jelentkezünk formulát. kábé 20 perc múlva befut egy telefon, hogy jönne egy negyedik látogató. rá öt percre újabb telefon, hogy a párocska szülei benne lennének a buliban. És itt ne közös sörözésről beszélünk!
Noémi telefonoz az ingatlanosnak, hogy a következőt már ne hozza. Pár pillanat, és megtudjuk, hogy holnap hozzák a foglalót. Fasza.
Ezek után felosztjuk az internetet apró darabokra, lakást kell keresni. Mert azt még nem kerestünk. Nem akartunk előre inni a medve bőrére. Tehát most is kutakodás folyik.
És itt jön a képbe a már körülbelül fél éve érvényben lévő lakás projektem, mint szociológiai kísérlet. Vagyis annál már sokkal több.
Mivel a lakás eladódott, hitelfelvétel lesz az elkövetkezendő hónapokban. Minél több pénzmagot gyűjtünk össze a meglévő mellé, annál kevesebb adóssággal éljük majd jövőbeni életünket. Ezért szépen kérek minden erre járót, aki blogot ír, hogy zuzzancsa ki az oldalára ezt a bejegyzést, hátha elérünk vele valamit. Az általunk felajánlható dolog az, hogy az új lakás/ház avató partira, ami talán lesz, meghívjuk azokat az embereket, akik felajánlanak némi pénzt, és nem készülnek szétverni, összehányni az új otthonunkat.
Magyarán lehet pénzt küldeni jobbra lent, minden abaqoos, vagy péjpál (ahová nem kell regisztrálni, elég csak egy dombornyomott bankkártya, lásd balra lent a péjpál ikon klikkelésére előbújó oldalon) felajánlást szívesen fogadunk az eddig összejött 1500 forint mellé. Vagy lehet a reklámblokkokra klikkelni, de ezzel most kurvára szerzősést szegek. Csak jelen pillanatban minél több pénz összejön, annál jobb.
Előzmények pedig a lakás projekt oldalon. És előre is köszönjük széken!
ápdét 23:05:
az eddig befolyt összegek: 541 pénz + …ide jön majd, ha lesz még
