Tegnap estig tartott. Már kapartam a falat, idegeskedtem, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Meg mondogattam magamnak az ilyenkor szokásos szar dumát, hogy hát ugye szeretek én dohányozni, meg minden.

Ami nem is baj, de mondjuk azt már tudom, hogy lehet hajlam a rákra.

Meglátjuk.

Itt ülök hat óra óta, és nem tudom, hogy mikor lesz vége az érdemi munkának. Mert még mindig hibádzik pár dolog, hogy befejezhessem. És picit fáradt vagyok, de ez mindegy. Majd ha kialudtam magam, bejegyezek. Ami holnap lesz. Vagyis ma.

Hazaértem egy körül, addigra ért be a vonat. Mázlim volt, mert eljöhettem előbb, de szívtam is, mert két órát kellett várnom Füzesabonyban a vonatra.

Összességében jó volt. De jó, hogy vége. És vezettem egy Defendert. Fasza autó. Alig férek el benne.

Megígértem, hogy lefeküszök aludni, de még egyet be kell jegyeznem a mai (tegnapi) napról. Elég szar volt a tegnapi éjszaka. Lehetett látni reggel a tévében. Igen nagy gondok voltak. Ha precízen akarok fogalmazni kurva szar dolgok. Kimosott a Sajó egy két km-es szakaszt a tőttésből, kedves kollégáim egész éjjel kint voltak, nem úgy, mint én, mert én bent töltöttem el az időt. Nemalvással. Most pedig alvásra készülődöm, elszívtam a cigarettámat, úgyhogy aluszka. Megígértem Noéminek, hogy kialuszom magam, rám is fér, holnap, azaz ma megint éjszaka.

Összefolynak a napok…

Ismételten Miskócciában, ügyelet után, nem szeretett szobámban, cigizve. És ki kéne derítenem, hogy mi a fene az oka annak, hogy ez az általam nem ismert msn előhozza azokat a embereket, akik az előző tulaj kolléga ismerősei. Mindig látom, hogy x és ipszilon bejelenkezett. Francbabeleabba.

A cigarettáról való leszokást pedig az árvíz utánra halasztottam. Hogy miért, azt nem tudom, de azt hiszem, így legaláb 3 hetem van még. Megint egy ismeretlen ember. Fene egye meg. Vagy csípje meg a kiskakas. Mittomén.

Lenne kedvem elmélkedni. Majmég…