Három éves, csak szólok! 
És klikkre nagy!
'bodza' kategória archívuma.
Holnap visszük, és a Mikulás házánál belehelyezzük a verandára (gangra?) adjusztált postaládába.
Tegnap gyereknapozni voltunk, volt ugrálóvár, elektromos kocsi, festés, fagylalt, és este a szokásos vacsora, ami valahogy így zajlott:
Amikor kiszálltunk a kádból, kérte, hogy hallgassuk végig. Ha rajtam múlik, két héten belül tudja az egészet.
Ma keresztelte Kis Pista bácsi Bodzát és Inezt. Ő is adott össze minket. Egy kellemes és nyugodt, nyugdíjas pap. Az esemény fotók formájában megtekinthető (ápdét 18:18: Noémi csak egyet tett fel) a flicr képeink között. A fotókat Kecskeméti Zoltán készítette, egy Canon EOS 1D MarkII és egy Canon EF 24-105mm f/4L IS USM segítségével. És itt jövök a képbe én.
Mivel ugye teljes mértékben dslr fotózással ismerkedő emberke lennék, egyből kihasználtam, hogy kedvenc sógorom sógora fotós, és azt, hogy asztalon hever a fent említett cucc, amit bármelyik pillanatban elvehetek, és használhatok, készítettem pár képet. Első körben TcT 300D-jére illesztettem a 24-105-öt. Az eredmény valami ilyesmi:
Ezek után visszaadjusztáltam az obit az 1D-re, és azzal folytattam a kísérleteimet. Ilyesmi sült ki belőle:
Nem fotóztam sokat, csak örvendeztem ezerrel. Soha sem lesz szükségem effajta fényképezőgépre, nem is szeretnék ilyet. Egyrészt a pénztárcánk sem engedi meg, másrészt nem keresek ezzel pénzt, és sohase is fogok. Zoltánnak viszont ez a kenyérkereső foglalkozása, és ha a jövőben még hoz fényképezőt családi eseményekre, akkor bizony ugyanígy lecsapok majd a készülékre. Mert élvezem eléggé.
És beérem egy 20d-vel, ha valaki talál olcsón. 
Gyártottunk ma egy videót Noémivel kooperációban, persze a nagyját ő vette fel. Én csak kivágtam az “idenézz – idenézek” bulit a délután összehülyéskedett anyagból. Ez lett a vége. És kipróbáltuk a 16:9-et. Nem is tudom, hogy eddig miért nem használtam. Szóval akkor:
Idenézz from kelemenbandi on Vimeo.
Bodzuska teljesen rendbe jönni látszik. Ma reggel én voltam az ébresztő, kakaóadó, satöbbi. Teljesen normálisan ment minden. Egyedül az augmentinjét nem akarta elfogyasztani. Nézett rám, és csak annyit mondott: “Nem fáj a torkod!”
Összekészültünk, indultunk a lifthez, kérdeztem tőle, hogy hova mész, erre annyit mondott, hogy “Dolgozni, apával!” Mert akkor éppen olyanja volt. Egyszerűen rohadtul meglep, hogy mostmár nem csak kérdésekre válaszol, hanem gyakorlatilag folyamatosan beszél. Amikor mondókázni van kedve, belekezd, amikor meg valamit közölni szeretne, akkor azt közli. És kér is. Ma kétszer játszottuk el azt, egyszer a nagyszülőkhöz, egyszer haza, hogy beül a gyerekülésébe, szól, hogy “kapcsoljunk zenét”, és amikor nem az szólal meg, amit ő szeretne, akkor annyit mond, hogy “Nem ezt! Kaukázust” Persze ez mondjuk így hangzik valójában: nem ezt, tautázuszt. De a lényeg az, hogy megy neki mindenféle kommunikáció, akárkivel akármikor. Négy nappal azelőtt, hogy húsz hónapja született meg.
Én meg egyszerűen csak baromira büszke vagyok.
Eddig a pelenka nélküli rohangálás Bodzának csak nagyon ritkán, és rövid ideig adatott meg. Akkor néha becsúszott egy-két pisi, de hát ez normális.
Napokkal ezelőtt elkezdett szólni, ha kakilni kell. Mondtuk neki sokszor, hogy szólni kell, hozzuk a bilit, és minden oké lesz. Ez a projekt egy hete teljesen oké, nincs kaki a pelenkában. Noémi pedig ma pelenka nélkül tervezte meg Bodza napját. Csak a déli alváshoz szeretle rá, biztos, ami biztos.
És a mi pici lányunk szólt, ha pisilni kellett, ha pedig már jó ideje nem mondta, akkor rá kellett kérdezni, és jött a kell, vagy a nem kell. Néha hozd a bilit van, néha kell pisilni. Kakilásnál egyszerűen a kakilok/kakálok szavak hangzanak el. És mindehhez 19 hónap kellett. Lassan húsz. Ami felülmúlja a várakozásaimat.
Magyarán megmondva, szarral, és pisivel kapcsolatos témának ennyire még nem örültem. Kezdhetünk keményebben dolgozni a projekten, az biztos, de az alapok már adottak. És ez elég fasza.