FECSKEFÉLÉK (HIRUNDINIDAE - Swallows and Martins): az énekesmadár v. verébalakúak rendjébe, az énekesek alrendjébe tartozó család. Az ide tartozó fajokat két alcsaládba szokták osztani: Pseudochelidoninae (afrikai partifecske), Hirundininae (igazi fecskék).
Erősen specializálódott, kitűnően repülő madarak. Nagy, széles száj és kicsi, háromszög alakú csőr jellemzi őket. 9 elsőrendű evezőjük van, melyek közül a 2. és a 3. a leghosszabb. A tollazatuk rövid, lesimuló, gyakran fémfényű. A lábuk gyenge, a csüdjük rövid. Jóformán csak arra alkalmas, hogy a fecske velük megüljön egy ágon, dróton v. a falon. Viszont a karmaik nagyok és a szárnyuk rendkívül hosszú, jóval túl ér a testen. A farok is többnyire jellegzetes, ún. villás fecskefarok. Ezzel együtt sem haladja meg a legnagyobb faj sem a 23 cm hosszúságot. A legkisebb fecskefaj 10 cm. Az élelmüket repülés közben zsákmányolják, rovarevők.
Csaknem az egész Földön elterjedtek, mintegy 120 (mások szerint 75) fajukat állították rendszerbe. Közülük számos vonuló. Valamennyi repülő rovarokkal táplálkozik. Az ebből adódó hasznossága, meghitt bizalmassága, kedvessége, csinos formája és kellemes éneke miatt közkedvelt madár, éljen bárhol, s az ember jóindulatú védelmét élvezi.
Időjósnak is tartják, s valóban: amikor alacsonyan száll, rendszerint közeli az eső. Persze nem a fecske jósol, hanem a táplálékaként szolgáló apró rovarok ereszkednek a süllyedő légnyomás miatt lejebb. A fecske csak követi őket. Ilyenkor láthatjuk, milyen bravúros légi akrobata.
Életük nagyobb részét a levegőben töltik. Még inni sem szállnak le. A víz fölé siklanak, s úgy merítenek a csőrükbe vizet. A földön meglehetősen esetlenek, de nem igaz, hogy a földről nem bírnak felszállni. Sőt, egyes fajok rendszeresen leszállnak a földre, ill. a földről gyűjtik a fészekanyagot.
A legtöbb faj művészi fészket épít sárból, a nyálát használva ragasztóként. Mások homokos partoldalakba vájnak fészekodút. A fészekalj 4-6 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. Az ivarok küllemileg egymáshoz hasonlóak.
A három hazai faj közül kettő az ember közelében fészkel: a füsti fecske (Hirundo rustica) és a molnárfecske (Delichon urbica). A harmadik faj is költöző viszont meredek partoldalak tetején a földbe vájja a fészkét, innen a neve: parti fecske (Riparia riparia). Fogságban minden fecskefaj egyedei szenvednek, életükhöz korlátlan szabadságra van szükségük.
Namármost. Hogy ez milyen, azt a picsa tudja, de épít kőkeményen, az biztos. Pont ide, az ablakba. És hogy mennyit fosnak majd a fiókák az ablakpárkányra, az még a jövő zenéje. Csak egy dolog biztos: lehet majd takarítani a sok kisfecskeszart.
(A szöveg java: madarhatarozo.hu – fecskefélék)
Hozzászólások