Komolyan kérdem, hogy miért nem láttam én eddig ezt?
Archive for the 'baja' Category
Nem nagyon lehet ezt elmagyarázni, fogalmam sincs, hogy mihez hasonlítsam, szerintem nem lehet semmihez. Egy napnyi idő az elejétől a végéig, azzal kezded, hogy elmész a halashoz. Veszel két pontyot, otthon beteszed őket a kádba. Olyan másfél-két óra múlva fejbevered az egyiket, káromkodsz közben, megpucolod, jöhet a másik, a folyamat ugyanaz. Aztán felszeleteled, és iszonyat mennyiségű asztali sóval besózod a szeleteket. Éjszakára megy az egész a hűtőbe.
Reggel felkelsz, elmégy boltba, mert elfelejtetted a bort, ami ugye kell, hazaérsz, nekiállsz tésztát gyúrni, mert ugye házi tészta nélkül nincs meg az egésznek a lényege. Szóval meggyúrsz, kinyújtod a tésztát, hatvan deka lisztből szoktam csinálni, meg három tojásból és egy sörből, lesz belőle két levél. Tészta félre, elő a hagymát, ami kilónként egy öklömnyi fej. Megpucolom, felaprítom, közben előszedem a bográcsomat, beleteszem a halat, rá a hagymát és rá a vizet, ami kilónként 1,2 liter. Mert felénk, messze innen így szokás. Csodálkoznak is rajta az emberek, hogy iszonyat hidegben lent kempelek az udvaron, egy gázpalack, meg egy bogrács mellett, de egyszerűen nekem ez kell. Mutatom, hogy miről beszélek:
Teszek bort a halba, meg kortyolgatok párat szépen amíg megfő, és cirka egy óra alatt kész az ebéd. Gondolkodik közben az ember mindenfélén, de ilyenkor egy a biztos, hogy kurvára nem vagy ott, ahol, hanem otthon vagy picit mindig. Havonta egyszer legalább.
Tavaly október végén voltam otthon utoljára. Mondjuk azt, hogy fél éve. Mindenszentekkor. Szerintem nem volt még ilyen fél éves periódus, lassan lehet, hogy ez lesz a temrészetes. Mivel ugye az ember messze van, nem minden nap lehet csak úgy leugrani Bajára. De ma 12:36-kor felülök a vonatra, és hazafelé veszem az irányt itthonról.
Apával beszéltem pénteken, azt mondja, szarrá van zúzva a város, a Szegedi út-Czirfusz utca kerszteződésében körforgalmat gyártanak, a Rendőrség előtt is szét van zúzva minden, meg a Vonatkert előtti parkoló is be van áldozva valami jobb ügy érdekében. Kíváncsi vagyok eléggé, hogy mi a nagy büdös helyzet otthon. Meg temetőbe is kell mennem, tulajdonképpen ez az elsődleges, amiért nekiindulok.
A tervek szerint szerdán jövök haza.
A képek szereplői le sem tagadhatnák, hogy a valóságban létező személyek. A halat én főztem, inni pedig mindenki ivott. Bodza alkoholos italokat nem. És a tésztát Timi gyúrta. A mellettem ülő szőke fiatalember a sógorjelöltem, aki magyarul egy szót sem tud, de van keze.
A hétvége Baján töltődött a szüleimnél. Péntek este volt táncház, ma temető látogatás. És kacsasült ebédre. Valamint előkerült egy ilyen fotóápárát:
Amikor édesanya előbányászta a “lehajtós” szekrényből, egyből feltettem a kérdést, hogy ugyan film van-e? Édesanyám emlékei szerint valahol lennie kell egy 24-es fuji színes tekercsnek. A pontos helymegjelölés után ráakadtam, és betáraztam a készüléket.
Hazafelé ellövök pár kockát, jövő héten pedig előhívatom a filmet. Azon még erősen gondolkodom, hogy papírképet csináltassak-e, valószínűleg nem fogok, mert a negatív valószínűleg digitalizálás alá kerül egy korábban már tanulmányozott és kipróbálásra szánt módszerrel.
Az eredményeket majd természetesen kibiggyeszetem ide. Addig is nagy várakozással tekintek az egészre, mivel a készülék a gyerekkori fényképezőgépem, valamikor a ’80-as évek derekáról. Emlékszem, hogy általános iskolában az első osztály gyereknapon is ezzel nyomultam. Jó elmosódott képek születtek akkor. Remélem, most nem lesz így. De majd meglátjuk, ahogy a vak is mondta.
Szerda óta vagyunk itthon, holnap továbbállunk, Kaposvár a következő állomás. Összefoglalva az utóbbi napokat, történt egy csomó minden. Csütörtök este bementünk a béke térre, zene volt, és táncház, én picit tovább maradtam, találkoztam pár ismerőssel, söröztünk egyet. Pénteken le a szigetbe, és nagy séták keresztül a városon.
Ma 10-kor sétahajó, Sugovica, Duna és dodgem. És néztük a Bp.-Baja regatta keretein belüli sárkányhajó versenyt. Tegnap pedig a befutókat sasoltuk ezerrel. Videóztam végig, van egy csomó nyersanyag, majd valamit összevágok belőle.
A halat megfőztük már, be is lapátoltunk egy rakatot, mivel a törpe miatt idén még nincs bent főzés, csak leülünk az asztalhoz, jönnek a barátok, beszélgetünk, sörözünk, ilyesmi. Jó lesz eléggé. Pont ma mondtam Noéminek, hogy már rohadtul fel van pörögve a város, teli részeg angolokkal. sokat láttunk eddig.
Tehát kimondható még az este előtt, ami biztosan nem lesz rossz, hogy fasza négy napot töltöttünk el itthon. Habár szerény véleményem szerint itthon mindig jó. Igaz, hogy van az a mondás, miszerint mindenütt jó, de legjobb sehol. Ezt most félretesszük, és belecsapuunk a bajai északába. Igaz érzéssel, mert holnap délelőtt vezetek. Ahogy írtam, a cél Kaposvár. Legközelebb onnan jelentkezem. Összevágott videó poszt pedig holnap, ha isten is úgy akarja.
Röviden ennyi.
Az úgy kezdődött, hogy halaszthatatlanul el kellett mennem itthon egy hivatalos helyre. Megtörtént. Hazafelé vettem lottót, és vettem sört is. Egy műanyag üvegest, és két doboz Kozelt. A műanyag üvegesről lesz most szó. A sör szögedi. A szó szoros értelmében. A gyártó honlapja is megérne egy misét, de alapvetően oké. A sör pedig tényleg nagyon finom. Kissé kesernyés, de üti a dobozos Kozelt,, amit most éppen szürcsölgetek.
A sima teszt után újítottunk, mert – ha valaki sokat járt a pécsi éjszakában a 90-es évek közepén/végén, az tudja – a sör szörppel nagyon finom. Málnával az igazi, de mi csak meggyszörpöt találtunk a spájzban, és azzal kevertük be a maradékot. Nagyon finom lett.
Ajánlható az ilyen fülledt nyári reggelekre, nappalokra, éjszakákra. Magyarán mindig frissít. És a sörfőzde is felvehetné a paláttára. Mert finom.
1996-ban volt először. Akkor még 300 éves város, 300 bogrács halászlé néven futott. Sikeres lett, vitte a város hírnevét szana és persze szét is. Talán ’97-től már Bajai Népünnepélyként jegyezték, a “Halászlé ünnepe a halászlé fővárosában” alcímmel. Ekkor még a Béres Béláék csinálták. Ők azok, akik összehoztáka a bajaihlászlé.hu oldalt is, vitték a “kis fesztivált” mindenhova az országban. Magyarán az ötlet az övék. A Martonosié, meg a Béresé.
És egyszer csak elérkezett a 2006-os HejHa, és Baja városa új vezetést kapott. Bezáródott a művház, vagyis hozzácsapódott a gyerekkönyvtárhoz. Bezár a Központi Fiú, vagyis összecsapódik a Rákóczival. Újra fizetni kell majd a parkolásért, stb.
Ezek a dolgok úgy hatnak a fent megnevezett eseményre, hogy a művház bezárásával, ahol a Béres, meg a Martonosi dolgozott, megszűnt a szervező csapat. És megalakult a Baja Marketing Kft., ami a jövőben az “öregbítést” hivatott intézni. Ezzel egyetemben a halászléfőzőt is ők szervezik. Egyből csináltak/tattak egy új hómpédzst, ami a bajaihalfozofesztival.hu cím alatt érhető el. És az eddig nem szervező emberek belevágtak a tutiba, megcsinálják az ideit, faszán, négy naposra.
Én, és szerintem több “idegenbe szakadt” bajai, meg az otthoniak persze, kíváncsian várjuk a végeredményt. Amihez szerintem eléggé gatyába kell ráznia magát az új csapatnak, mivel kurvára magasra van rakva a léc. Attól félek, leverik, és akkor a városnak rövid úton pápát integet július második szombatján a magyar “média”, meg az összes híres-neves politikus, aki ilyenkor szintén képviselteti magát.
De ne legyek ennyire pesszimiska, eddig is a bajaiak tartották fent a rendezvényt magát, mert nélkülük a szervezők csinálhattak volna, amit akartak, ott ette volna meg a fene az egészet.
Tehát előre kéremszépen, a bulinak másztgóon, ahogy az angol mondja.
(Tessék figyelembe venni azt, hogy a fent elkövetett sorok kizárólag gáborka magánvéleményét tartalmazzák. Szigorúan!)
ápdét 2008.05.28.
Tegyünk a halba erőset?
Hozzászólások