Bicikli

Irgalmatlan régóta szeretnék egy normális biciklit. Volt is egy, otthon Baján, amit úgy csináltam meg magamnak, ahogy akartam, aztán eljött az emlékeim szerint első és mindeddig utolsó nagy bajai lomtalanítás ideje, és Györgyi néni kilomtalanította, azt hitte, hogy a fia bringája. Erre nem lehetett mit mondani, ez van, volt, kész.

Aztán jódarabig csak bringa nézegetés volt, interneten, meg német lomosoknál. Egy hiba volt a dologban mindig, mégpedig az, hogy nem találtam elég nagy vázat magamnak. Minden kipróbált keró 58-as volt kábé, vertem be a kormányba a lábam, miközben tekertem.  Meg igazándiból nem akartam pénzt adni olyanért, ami nem igazán kell, csak azért, hogy legyen. Kerestem tovább. Nagy bringa kellett, legalább 61-es, de nagyobb inkább.

A hasznaltbiciklik.hu-n találtam is egyet, 63-as, pont jó, kellene, de agyalogtam, drága, nem kell, mindig volt valami érv. Aztán egyszer csak azt mondtam, hogy basszameg, én ezt megveszem, nekem kell ez a keró. Telefonáltam a tulaj srácnak sokadszorra, mert addigra az árat is megbeszéltük, csak halogattam, kocsit műszakiztattam, ilyesmi. Szóval telefon, másnap meg is jött a bicikli. A posta egy nap alatt elhozta Veszprémből. Ez volt cirka két hete.

A fenti állapotban érkezett a gép, üléscsere, lámpák, csengő, zár, és már lehetett is nekiindulni. Az első pár kör után látszott, hogy gyorszár csere érik, lett belőle imbuszos, talán két ropi volt.

Aztán kitaláltam, hogy márpedig nekem kilóméter óra kell. Olcsón sikerült venni egy Cateye Velo 5-öt, kábeles, jól működik, amire nekem kell, arra jó, faszaság. Aztán eltörtem szépen két hátsó küllőt menet közben, valahol padkázhattam, elég szépen nézett ki a dolog, dehát ez van, akkor legyen szervíz, bicikli kell, ha már van. Két küllő be, lehetett menni tovább.

Közben a pedállal voltak bajaim, éreztem, hogy valami nem stimmt, furán tekeredik a lábam alatt. Addig, amíg két napja ki nem szakadt a jobb hajtókarból, imádkoztam menet közben, hogy hazáig bírja ki, kurvaszar volt konkrétan.

Annyi történt, hogy a gyári hajtásban (’87-es a bringa) szépen elment a menet, egyszerűen már alig fogta valami a pedált, én meg tekertem, tekertem, az csavarodott, és kifigyelt. Hálistennek otthon az udvarban, nem a forgalomban, ott szopóka lett volna eléggé. Úgyhogy keresni kellett hajtóművet. Olcsón. Nagyon olcsón. Körbetelefonáltam boltokat, találtam egy altrixot, meg vettem két pedált, mivel hamár, akkor. És akkor szervíz.

Cirka 20 perc alatt fent is figyelt az új hajtás, váltók beállít, közben elbeszélgettem jól a szervizes bácsival, elmesélte, hogy ’74 óta szerel bicikliket, csinálta a németeknél is, érdekes volt az egész. Közben meg mondogatta, hogy nagyon tetszik neki a gép. Meg azt is, hogy sokan mondják, hogy franciát ne, mint a kocsira. Márpedig ha a kocsim francia, és arra is mindig azt mondom, hogy nekem tökéletesen megfelel, akkor valószínűleg ez is meg fog sokáig, és nem fog kiszakadni semmi se sehonnan.

A lényeg, hogy közel két hét után összeállt a nekem tökéletesen megfelelő bicikli, én meg örülök, mint egy kisgyerek.