Monthly Archive for február, 2011

Nem nagyon lehet ezt elmagyarázni, fogalmam sincs, hogy mihez hasonlítsam, szerintem nem lehet semmihez. Egy napnyi idő az elejétől a végéig, azzal kezded, hogy elmész a halashoz. Veszel két pontyot, otthon beteszed őket a kádba. Olyan másfél-két óra múlva fejbevered az egyiket, káromkodsz közben, megpucolod, jöhet a másik, a folyamat ugyanaz. Aztán felszeleteled, és iszonyat mennyiségű asztali sóval besózod a szeleteket. Éjszakára megy az egész a hűtőbe.

Reggel felkelsz, elmégy boltba, mert elfelejtetted a bort, ami ugye kell, hazaérsz, nekiállsz tésztát gyúrni, mert ugye házi tészta nélkül nincs meg az egésznek a lényege. Szóval meggyúrsz, kinyújtod a tésztát, hatvan deka lisztből szoktam csinálni, meg három tojásból és egy sörből, lesz belőle két levél. Tészta félre, elő a hagymát, ami kilónként egy öklömnyi fej. Megpucolom, felaprítom, közben előszedem a bográcsomat, beleteszem a halat, rá a hagymát és rá a vizet, ami kilónként 1,2 liter. Mert felénk, messze innen így szokás. Csodálkoznak is rajta az emberek, hogy iszonyat hidegben lent kempelek az udvaron, egy gázpalack, meg egy bogrács mellett, de egyszerűen nekem ez kell. Mutatom, hogy miről beszélek:

Teszek bort a halba, meg kortyolgatok párat szépen amíg megfő, és cirka egy óra alatt kész az ebéd. Gondolkodik közben az ember mindenfélén, de ilyenkor egy a biztos, hogy kurvára nem vagy ott, ahol, hanem otthon vagy picit mindig. Havonta egyszer legalább.