Eljött ennek is az ideje, én próbáltam kitolni még, de már nem lehetett! Bodza fülbevalós lett, nem sírt, egy könnycseppet sem eresztett el! Ugyanúgy, ahogy anno vérvételen sem! Büszke vagyok rá eléggé!
Monthly Archive for június, 2010
Anyósom ma kérdezte, hogy hallottam-e a miskolci hacacárét, áruházlebontásostul, kirúgásostul, ilyesmi. Hallottam, persze. Ez volt a válasz. Amiatt hozta fel, hogy ugye a vízügy. Akkor és ott döntöttem el, hogy ezt le fogom írni, mert saját hibájukon kívül az emberek fogalomzavarban élnek vízügy témában.
Kétfajta szervezet van ma Magyarországon, ami a nevén viseli a “Környezetvédelmi és Vízügyi” jelzőt. Az egyik típus, ebből van 10 darab egyelőre, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KÖTEVIFE). Az ő felettes szervük a Főfelügyelőség. A VIFÉken zajlik cirka 10 éve mindenféle engedélyeztetési eljárás, ők ugyanis vizes ügyekben A HATÓSÁG, magyarán az atyaúristen. Ők adják ki a vízjogi létesítési engedélyeket, ők bólintanak mindenre rá. A másik típus az Igazgatóság (KÖVIZIG), ebből van egyelőre 12. Itt a felettes szerv a VKKI, azaz a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság. A VIZIGek kezelik az elsőrendű ár- és belvízvédelmi vonalakat, ők védekeznek rajtuk, ők csinálnak tulajdonképpen minden ár- és belvízzel kapcsolatos dolgot. Bejöhetnének a belvíz miatt a Társulatok, de ezeket most nem tárgyalnám, nem vág a témába.
Magyarán ma Magyarországon szigorúan vizes témában hatósági szinten egy VIZIG nem adhat semmire semmit. Tök más szerv látja el ezt a feladatot, ami pedig a fentiek alapján a területleg illetékes KÖTEVIFE. Remélem jól láthatóan elkülönül a két szervezet. A gyakorlati meló a VIZIGeken folyik, őket nevezi a köznyelv vízügyeseknek, őket szeretik/szidják, ha kell, ha nem, egyébként tökéletesen érthető okokból. De vízjogi engedélyt akármilyen feladathoz a VIZIGnek is a VIFÉtől kell kérnie, ez a rend. Azt most hagyjuk, hogy a két szerv között milyen a kapcsolat, meg az egész vízügyes rendszer milyen, van véleményem róla, elég terjedelmes, de nem tisztem nekem ilyesmiket leírni.
Lényeg a lényeg, azok az áruházak amiatt kerülhettek oda, mert kaptak szépen engedélyt az építkezésre. Ez oké, papír van. De hogyan lehet papír. Először, ha minden rendben megy, a VIFE kér a VIZIGtől egy szakvéleményt. Amiben leírják, hogy nem lehet. Mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy leírták. A hullámtér (nagyvizi meder) mizéria elég régóta tart ahhoz, hogy tökéletesen ismert legyen a VIZIGes álláspont ezzel kapcsolatban. Ha a VIFE ezt a szakvéleményt (kezelői hozzájárulásban megy ki általában) figyelembe veszi, akkor hatalmas nagy valószínűséggel, ami cirka 99% kiad egy olyat, hogy nem lehet, kedves gyerekek. Ezt 15 napon belül meg lehet fellebbezni, első fok, másod fok, ami ugye már fent van. De van egy olyan lehetőség, ami azt mondja ki, hogy a belterületen építkezést a Helyi Építési Szabályzatban foglaltak szerint köll csinálni. És akkor innentől mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgot.
Tuti fix, hogy volt hiba. Hogy ki hibázott, azt majd az új minisztérium kideríti, lehetett olvasni, hogy VIFE fronton küldtek el embereket. Azt határozottan kijelenthetem, mert nekem is dolgom volt anno, hogy az a háromszög ott a Sajó parton nagyon régóta téma, megoldás keresés van iszonyatosan sok ideje, szerintem már maga a megoldás is megvan, de egy dolog nincs ma ebben az országban. Pénz, kedves gyerekek. Állami feladatokra. Pedig szerintem ezek után a dolgok után mindenki azt mondaná, hogy csoportosítsatok át az adómból srácok, csináljunk normális VÍZÜGYET. Így, csupa nagybetűvel.
Kardos-Horváth János és Leskovics Gábor együtt, két gitárral. Saját szöveg, saját zene, de mégis feldolgozás. Rögzítve kettőezer-tíz április hetedikén a Szeparéban.
Egészen mostanáig tökéletesen biztos voltam abban, hogy a 2-3 ezer forintos kínai tornacipőkkel teljesen jól elvagyok. Volt egy időszak, hogy a bajai Tóth Kálmán téren (a bolt már nincs ott) vásároltam mindig egy ezresért magamnak tornacipőt, skechers utánzatok voltak, de bírták két nyáron keresztül. Szerettem is őket, volt belőle feketém, kékem, pirosam, mindenféle. Tavaly szakadt szét az utolsó. Aztán két éve szabadkai piac, adidas utánzat, 3000, bírta másfél évig, ha megragasztanám a talpát, még mindig fasza lenne. Idén ez elmúlt egy hónapban, kettő, azaz kettő 2 és 3 ropis tornacipő szakadt szét a lábamon. Ez meg bazmeg nem normális. Pedig jól néztek ki.
Az első cipő teszkós, 3 ropi, a második aldis, 2 ropi. De annyira felidegesítettem magam azon, hogy egy hét hordás után szakadnak, hogy követnem kell a téli és normál utcai elvemet, miszerint cipőből csak normálisat. Van ezer éves Skechers cipőm, horható. Van 5 éves Sherpa túracipőm, téli, hordható. Van 6 éves bakancsom, hordható. Van Puma utcaim, hordható. És sorolhatnám. De tornacipőm nyárra, az nincs. És így nem is lesz. Magyarán eljött az ideje, hogy normális lábbelit szerezzek nyárra.
A sógorom converse mániás, ahogy nézem kábé 8-9 hónap után kezd el egy Chuck Taylor szakadni a lábán. Én, ha így folytatom, mint az idei etap, akkor 8-9 hónap alatt 40 ropit költök tornacipőre, de annyi nincs. Szóval az van, hogy ki kell fognom valahol egy 10 ropi alatti alacsonyszárú CT-t és ha azzal kibírok egy, azaz egy évet, a telet kivéve, akkor nagyon fasza vagyok. És terveim szerint ez menne is. Szóval keresek. A kínaiak pedig csinálják meg úgy, ahogy a Converse is megcsináltatja a cipőit a távolkeleten.
Ennyit szerettem volna elmondani erről!
Azt vettem észre, hogy egyszerűen sokkal jobban kijön egy-egy képből az, aminek kell, ha fekete layer van mögötte, és négyzet alakú. Lerágott csont ez már pedig.
Karafiáth Orsolya – Lunatics are in my head
Málnás és dinnyés robbanócukorka,
s mellette még vagy négyüvegnyi bor.
December nyolc, a győri fesztivál.
Dustin? Robert? Már tényleg nem tudom.
“Have a cigar?” – lépett az asztalomhoz.
“I like the Pink Floyd” – mondtam erre én.
Fél óra kellett, míg végül levágta:
a nyelvtudásom némileg csekély.
Addig jól dolgozott a dalszövegkincs,
s később se lett a problémánk nagyobb.
Kevert nyelven egész kilenc utánig.
A sétánál mindkettőnk hallgatott.
Arcán a város hunyó fényei,
és sorra apró elragadtatások.
Fáradt, alig szitáló hóesésben
az utca könnyű végtelenre játszott.
Utáltam őt, hogy elgondolni hagyta:
ez rendben lenne tíz év múlva is.
Gyarló vagyok – rendeztem végül el,
s vettünk együtt még négy doboz cigit.
Aztán a szálloda, Győr főterénél,
aztán a hajnal, s még aztán a reggel.
Aztán a cím, mi biztos elveszett.
London hatalmas. Én meg hol keressem.
Ha látod őt, kérlek, mondd meg neki:
ha Pestre jönne, bárhol megtalálhat.
A változó albérletek miatti
tipp: Libella, Múzeum, Vadállat,
vagy lebzselek lent, a bölcsész-büfében.
Ha Pestre jönne, nálam ellehet.
Talán a pulcsiját is visszaadnám,
és lenne Borsodi, mit úgy szeret;
És összehoznám őt a kishúgommal,
aki eléggé jó angoltanár.
És mondd, hogy néhány szót már megtanultam -
villoghatnék vele, ha erre jár;
és mondd, hogy hozzon robbanós izét,
tegnapra már az összes elfogyott.
És mondd, hogy voltam párszor újra Győrben.
meg máshol is. Mint a holdkórosok.
Hozzászólások