Ebben a kurva nagy szosöl média, mikroblog, hír- és információhajhász világban következett be az, hogy elkaptam valami vírusos szart, és táppénzen vagyok a héten. Mit csinálok? Töltök le Flash Forwardot, megnézem zsinórban az eddigi négy részt, aztán elolvasom a feedjeimet, aztán megnézem a twittert/plurkot, klikkelek a tumblrre, ott is végigolvasok mindent, aztán megyek, megnézem a flickr kotaktok képeit, elolvasom a spottr hozzászólásokat, gondolkodom, hogy miről kellene írni (az a baj, hogy már hetek óta csak gondolkodom) utána mondjuk index, meg blogok, amiket nem olvasok RSS-ben, meg fészbúk és el is ment a nap.
A kurva nagy szerencse az, hogy dolgozni kell, valamivel megkeresni a pénzt, mert ha ez nem lenne, akkor egész álló nap képes lennék információt szívni magamba, amiből némelyiket ki is tolom magamból valamelyik odafent említett platformon, és ennyi. Gyűlik a kurva sok információ, de annyit érek el vele, hogy amikor megemlítek dolgokat a fejemből egy-két kollégának, akkor semmiféle fogalma nincs arról, hogy mi a picsáról beszélek.
Ez pedig valamiért megijeszt. A múltkor például a paypalról kezdtem el mesélni a kollégáknak a dohányzóban, mert valahogy előjött az internetes fizetés/vásárlás, és korombeli fiúk-lányok csodálkoztak azon, hogy én ezt honnan tudom. Nekem meg az ötlött a fejembe, hogy ezt ők hogyhogy nem tudják. Valószínűleg ők nem internetre kelnek és fekszenek, mint a webes alkalmazásokat bőségesen használó irl és online ismerőseim. Viszont én ezekkel az emberekkel vagyok körülvéve nap mint nap. És furcsán néznek rám, mert én tudok egy csomó dolgot, amit ők nem. Pedig csak olvasok, hallgatok, nézek, írok.
Lassan olyan állás után kell néznem, ahol ugyanilyen hülyegyerekek egész nap internetes tartalmakat vizslatnak, hogy abból csináljanak valamit, és nem néznek hülyének, ha tudod, hogy mi az a twitter.
Röviden ennyit akartam.
roviden ennyit tudok mondani… vietnamrol.
Nem lenne jó, ha körül lennél véve olyanokkal, mint mi.
/tudnák mikor nem dolgozol 
/
így az benne a jó, hogy fizikailag nem sűrűn kontaktolunk. Érdekessebb, meg amúgy se “beszélgetnénk” virtuálisan, hiszen úgyis találkozunk.
Akkor azt képzeld el, mikor én, aki 50 fölött vagyok, ilyen beszélgetésekbe keveredek a korosztályommal, azok még azt sem tudják sokszor, mi az Internet, sőt nem is nagyon hiszik, hogy magyrul beszélek!
Egyetértek bikeróka kollégával, hogy jobban járunk, ha csak a neten, meg az ilyen “őrült” közösségek találkozójain, bulijain vagyunk együtt, mert túl sokat tudunk egymásról.
Igy még szeretni is tudjuk egymást, remélem!
Ui.: Gyógyulást kívánok!
1. sokat betegeskedsz, lehet hogy több pálinkát kéne innod!
, mindenkivel arról kell beszélgetni amire kíváncsi nem arról amire te és egyből jobban kijössz az emberekkel.
2. sokat agyalsz
3. sosem fogsz azinternetből pénzt kihúzni, mert ott csak pornó van, meg játékok, meg kalózkodás!
Az a baj, hogy tényleg felzabál. Ahhoz, hogy nyomon kövess minden csatornát (RSS, Twitter, tumblr, Facebook…) ahhoz szinte egész napos online jelenlét kell. És ugye csak mindenki pörgeti át az agyán a temérdek információt, amiből nem sok ragad meg, csak valami felületes massza. Egyszerűen nincs idő jobban belemélyülni egy-egy dologba. Mert az egér böködése mellett ugye pénzt is kell keresni meg találkozni hús-vér emberekkel.
Detto ugyanez.
Legfőképpen az h mennyi minden fut át, és mennyi marad meg…
És egyszerűen ezzel hol lehetne kezdeni is tényleg vmit?
Mármint piackutató? vagy vmi makreting dolog?
foglmam sincs
detto. betegen, képernyő elé tapadva. A legrosszabb, hogy az én esetemben ez mind az olvasás (könyv) rovására megy. Ami nagyon nem jó.
@kobak Régen nagyon sok könyvet olvastam, idén meg szerintem mindössze hármat. Szóval ugyanaz a cipő.
tudni kell kikapcsolni gyerekek! én például most fogom, é