Írjunk a vasútról

Naakkor!

Tegnap napvilágot látott a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium honlapján egy valag dokumentum, amely a közösségi közlekedés átalakítását hivatott faszán megoldani. A lényeg a következő:

az új rendszer térképen

Ha ráklikkeltek a képre, és nagyban megcsodáljátok, akkor látható, hogy van piros, és van rózsaszín vasútvonal. Mondjuk ez látszik a kicsin is, de ez mindegy. A piros vonalkák azok, ahol értelmezésem szerint fix, hogy jár majd vonat, mivel:

Az országos vasúti személyszállítási közszolgáltatások azokon az országos vasúti hálózati elemeken kerülnek megrendelésre, ahol:

• jelentős, nemzetközi és a hazai forgalomban is igénybe vehető gyorsvonati közlekedés van, vagy
• az országon belüli forgalom rendszeres intercity vonatközlekedésen bonyolódik, továbbá
• Budapest vonzáskörzetében minden vonalon, és
• a Balaton, mint kiemelt területnek a környékén

Magyarán itt fix, hogy biztosít a Magyar Állam vonatot icipici állampolgárainak. A rózsaszín vonalakon már nem ez a helyzet. Ott ugyanis

… a közlekedési szolgáltatások megrendelése … kiegészül bizonyos esetekben távolsági autóbuszos közlekedési lehetőségekkel (a minőségi távolsági vasúti szolgáltatás kiegészítéseként vagy pótlásaként …

Ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy vagy lesz vonat, vagy nem. És a labda is lejjebb van dobva, mivel erről nem az állam dönt, hanem átpasszolja a döntés jogát egy úgynevezett Regionális Közlekedési Szakbizottságnak (RKSZ), akik majd faszán eldöntik, hogy a rózsaszínnel jelölt vonalakon lesz-é vonat, vagy az arra járók buszozzanak inkább, vagy dögöljenek meg papucsban. Ez az RKSZ mindenféle megyei szinten érintett tagokból, miniszteri megbízottból, ilyenekből áll majd. Ők tesznek javaslatot az érintett régió minőségi és MENNYISÉGI vasútközlekedésére, meg menetrendet is ők csinálnak. Ezt a miniszter mindenféle pontok alapján megfontolja majd.

Ennek a szempontrendszernek az első pontja szó szerint “a megadott gazdálkodási kereten belül megoldható”. Vannak még benne érdekes dolgok, mintpéldául a “nem sérti a miniszter felelősségét”.

Összefoglalva a fentieket: a jövőben a rózsaszínű vonalakon szerény véleményem szerint akkor lehet majd vonattal közlekedni, ha cirka 10-15 ember normálisan eljár majd a kötelező ülésekre, megtanul menetrendet csinálni, ha egyáltalán érdekli az, hogy mondjuk a nekem fontos Kiskunfélegyháza – Baja vonalon járjon vonat. És természetesen belül marad az ennek üzemeltetésére szánt éves keretben. Mert ha nem, akkor minden Bajára ingázó munkásember baszhatja a vonatot, és várhat a bokodi buszra, amire alig lehet felférni, mert busz.

Ez az egész fenti dolog engem tilajdonképpen az egyedül hazajárások miatt érint, mert akkor járok vonattal, de a múltkori Pestről Bajára jutást megtapasztalva kurvára nem kellene veszni hagyni ezeket a vasútvonalakat, mert ebben a kis országban ha például én le akarok jutni Nyíregyházáról Bajára, akkor ezt most megtehetem cirka öt és fél, hat óra alatt. Ha nem lesz vonat, akkor megyek Pestre, ami három óra, és újabb vonatra szállnok, ami vagy levisz Félegyházáig, vagy Halasig, de ha a Dunántúlt választom, akkor épen Dombóváron találom majd magam. És ezekről a helyekről lehetőségem lesz max. 60 km/h sebességű távolsági buszokkal továbbmenni, ha jó a csatlakozás.

Vagy választom a Népligetet, ahonnan négy óra alatt lent van a busz Baján, ha nem hagy ott a sofőr, amíg éppen a vécén ülök. Mindegy. Az egész végeredménye alsó hangon pár óra plussz, és több pénz, mivel hosszabb távot vagyok kénytelen megtenni. Ígyhát a megoldás az lesz, hogy az ember fia kocsiba ül, és tolja neki.

Röviden ennyit tudnék elmondani erről.