Tegnap 12:45 körül, 10 perc késéssel felszálltam a MÁV Start Zrt. késésben lévő menetrend szerinti intercity járatára, és nekiindultam az nagy Budapestnek, hogy arcokat tudjak társítani internetcímekhez. Az uszály strandon. Persze nem a kelemenbandi.hu miatt hívtak, hanem a spottr-t kellett képviselni, _neccel mentem, jött Zsutti is barátnőstül, találkoztunk Nándival, és nekikezdtünk. Fényképeztünk egy darabig, söröztünk, beszélgettünk, aztán beálltunk a sorba hamburgerért. Hatalmas nagy zsemle, magadnak pakolt köcölékek, és grillezett húsok. Jó volt nagyon. Mondjuk én fél tizenegy körül leléptem, fáradt voltam, mint a rohadás a fél hatkor kelés miatt, de a többiek még maradtak, jól érezték magukat, hála a _nec által ma reggel felemlegetett pálinkának és fröccsnek, amiből én így kimaradtam. De megérte ez az egész nagyon. Az ingyen sörök és hamburgerek, meg beszélgetések, meg megtudtam, hogy Cegó a zolivagyok. Meglepődtem eléggé!
És vannak képek is:
‘Goldenblog 2009 díjátadó’ tovább…
Mivel elmondani élőszóban már csak magam elé beszélve tudom, ezért azon kívül leírom ide is.
Boldog születésnapot, Anya!
És hiányzol!
Baromi régóta szerettem volna DSLR gépet, jobbra még mindig kint is van az ezirányú kunyeráló oldalra vezető link, ami majd átalakul valamilyen formában, még nem tudom, hogy mi lesz. Mégpedig azért alakul át, mert kedd óta nem kell azon gondolkodnom, hogy milyen gép legyen majd, mivel vettem egyet.
Canon EOS 30D, erre futotta, 9800 expo, tökéletesen karcmentes, fóliázott kijelzőkkel, dobozzal, köcölékekkel, eredeti számlával, memóriakártyával. Fasza eléggé. Konkrétan az elmúlt napokban, és még most is, úgy örülök, mint egy kisgyerek, aki kapott valami hőn áhított játékot. Baromira élvezem. Pár dolog van, amit még szoknom kell, a legfőbb ilyen az ISO állítgatása, mivel az ugye filmnél állandó, nem kell vele foglalkozni, itt igen, de ez legyen a legkevesebb.
A géppel készült fotókat meg lehet nézni az új spottr mém keretein belül elindított tumbleblogban, a minden50.tumblr.com cím alatt, valamint a szintén folyamatosan frissülő 30D flickr setben.
Röviden ennyi.
Azt hiszem, még nem volt sosem itt semmiféle reklámmal kapcsolatos dolog, most mégis lesz. A dolog apropója a következő:
“rendszeres” Miami Ink néző vagyok, magyarán amikor tudom, odaülök a tévé elé este hétkor egy órára. Reklámokat általában nem nézünk, mivel amióta “apa kezdődik” tévénk van, mindig később kezdünk neki mindennek, vagy felvesszük, így a reklámok egy forward gombbal vannak kiiktatva az életünkből. De pár nappal ezelőtt felfigyeltem valamire. Két szkafanderes pasas az űrből nézi a Földet, aztán mindenféle nációk éneklik bele a világba, hogy ők mit szeretnek, és keltik a hangulatot. Mert abból irdatlan sok van ebben az egy percben. Aki nem hiszi, nézze meg.
A youtubeos oldalra ellátogatva jött az, ami az egészből valami baromi jó dolgot csinál. Közösségi bumdijádát. Márpedig azért, mert mindenki megteheti, hogy rögzíti a saját videóját, és szépen fellöki a youtubera, ahol már most is elég sok saját készítésű örömvideót találni. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle. Valamiért úgy érzem, hogy megéri majd időnként visszalátogatni. Mert talán jobb videókat találunk majd, mint a kokakóla reklám.