Monthly Archive for 2009. április.

podcast #37: kaukazus – MR2 akusztik

Mivel aki jár ide, az tudja, hogy kaukázusból van itt mindenféle, és már kommentekben is fel lettem kérve, hogy légyszilégyszi, ezért a tegnap esti, a Magyar Rádió 8-as sútiójában rögzített kaukázus MR2-akusztik elérhető lett a kelemenabadi.hu-n is. Az mr2-petőfi által készített riporttal egyetemben, azoknak, akik nem nézték meg a rádió honlapján.

A dolog érdekessége az, hogy beizzítottam tegnap a winamphoz beszerzett streamrippert, aztán szépen kikapcsoltam a gépet, így a szaródik közben leállt, és a celebnél tudtam újraindítani. Tehát az egészben történő podkeszt így ki lett lőve, mivel ha akartam se tudtam volna összerakni a cuccot, mivel egy 30-35 másodperces darab hiányzik.

De hajnalban már volt forrás, ahonnan be lehetett szerezni a dolgot, így most megvan, és mindenki örülhet neki. Darabokban. Szóval le lehet tölteni.

A számcímek:

  1. Lángos tejföl
  2. Szaródik
  3. Celeb
  4. Mindenféle emberek Istene
  5. Ingatlan
  6. Élettér
  7. Gyűrűzött madár
  8. Samsonite
  9. 21
  10. Tartós béke
  11. Amszterdam
  12. Anglia
  13. Autósmozi

Szóval akkor a megszokottaktól eltérően itt a cucc, .zip kiterjesztéssel, lehet hallgatni, miután kicsomagoltátok.

Anya elment

Reggel nekikezdtem a szokásos rutinnak hat óra körül. Bodza ébresztett, kivonultunk a nappaliba, elkezdtünk mestét nézni, ittam kávét, cigiztem az erkélyen. Közben repülőgép végsebességekről gondolkodtam, meg kakaó melegítésről. Aztán csörgött a telefonom. Édesapám volt. “Anya meghalt!” Ez volt az első mondat, amit hallottam. Reggel óta sírok. De azt hiszem, mindenki ezt tenné.

És akkor anyának én, még egyszer utoljára, úgy, ahogy szeretett, zenével, mindennel:

Búcsúzóul pedig: vigyázz magadra. Az ég felé nézünk egyfolytában. És szeretünk nagyon!!!

 
icon for podpress  gyerekkor - kaukazus [5:42m]: Play Now | Play in Popup | Download (219)

Neurotic hiánypótlás

Anno volt egy zenekar, ‘81 környékén indult, még punk zenét játszottak, olyan igazi angolszász punk zenét. Érettségiző fiatalok alkották, és volt egy fickó, aki a mai HIT gyülekezete meghatározó személyisége, de most nem is igazán ez a lényeg. Ő volt Pajor Tamás.

A zenekar pedig a Neurotic. Eleinte a Balaton, és más akkori ándörgránd bandák előzenekaraként léptek fel, aztán ez az egész elsüllyedt, egészen 1985-ig. Abban az évben kezdett bele Xantus János egy VHS-re rögzített film forgatásába, ami a Rocktérítő volt. Ez nevezem én igazi rákenrollnak. Amit a Pajorék csináltak akkoriban. Szét is voltak csúszva rendesen. Aztán a végén énekelték, hogy “igen él, él az Úr”.

Szóval 1985 volt a Neurotic életében az a fordulópont, hogy lehetőségük volt a Magyar Rádióban stúdióba vonulni, és rögzíteni egy 16 számos demót, ami ki tudja miért, szőrén szálán eltűnt. Csak másolt kazettákon terjedt, így jutott el egyszer hozzám is, ezért Farkas Zsuzsinak örök hála. Szarrá hallgatta mindenki, minden egyes újra és újra lemásolt szalag egyre használhatatlanabb, de azért még hallgatható eredményt hozott.

Aztán valamikor sok évvel ezelőtt, már az interneten rábukkantam a valamelyest feljavított felvételekre, mp3 formátumban. Egy blog alatti oldalon volt, patito küldte bele az internetbe. Valamelyik nap múlt héten újra elmentem arrafelé, talán odabentre akartam letölteni, de az oldal már nem elérhető, magyarul nincs Neurotic a hatalmas nagy világhálóban. És én eldöntöttem, hogy újra lesz, mert ilyet nem lehet csinálni.

Ezért hát a kelemenbandi.hu-n nyílik egy neurotic oldal, ahova ellátogathattok, és egy neurotic.rar fájl letöltése révén hozzájuthattok a teljes anyaghoz. Mert az jó. És itt lesz, amíg névszerver a névszerver, és tárhely a tárhely.

Szóval akkor kelemenbandi.hu/neurotic, vagy odafent a neurotic gomb, mert ez a poszt szépen megindul majd lefelé, és eltűnik a süllyesztőben.

Ki mit láthat?

Érdekes problémával találtam szembe magam a tegnapi nap folyamán. Kaptam ugyanis egy levelet a flickr.com általam eddig csak egy értetlen felhasználójának tartott embertől, aki vagy nő, vagy férfi, de ez mindegy is. Képeket akar Bodzáról, már jó ideje, eddig mindig szépen leírtam, hogy nemnem, slussz. De a tegnapi akciója odavert rendesen. Eléggé zagyva a levél, de a lényeget ki lehet hámozni belőle:

I authorize the Bodza I picture you emploro I already used the photos without her Permissions its just that I found it annoying to use the photos without your Permissions I know you will not talk then I will block more my dream is to use the Her photos are the photos I use it without you allow me I will be a clone and I do not want to be a clone. I emploro you every day I get on your flickr and I am seeing the pictures of it I get to the Chorro afraid of losing her I love you both Bodza no idea she is very inportante me. I only persons you please allow
me the pictures of her I will emploro by the love of God if I can not use the photos of her I die I do not know what will be with me

Először az jutott eszembe, hogy orvos kell neked, kedves barátom, aki erős gyógyszereket ír fel, és beléd is tömi. az lenne az orvosság, nem az én gyerekem képei. Másodszor ötleteket kértem.

csikszem kolléga adta a legjobbat. Szerinte az “AKURVAANYÁDATAZT” válasz lett volna a legmegfelelőbb, amire hajlottam eléggé, de hát ugye úriemberek vagyunk, mást találunk ki. rivera állt elő a jó megoldással. Privátra állítom a képeket, csak a családtagként és barátként megjelölt flickr kontaktok férhetnek hozzá. Ez lett.

A szüleimnek csináltam egy flickr accot, oda-vissza bejelöltem magunknak egymást kontaktnak, beállítottam amit kell, így nekik minden oké lesz ezentúl. Még anyósoméknak kell megcsinálnom, és meg is vagyok. Sima liba. És örömködés. Mert hát elég szar érzés ám, hogy a barátok, szülők, rokonok miatt publikus képek valakinek mindenféle őrültség kielégítésére kellenek. Mert nekem ez jön le a levélből. Beteg ember.

És a kilátásba helyezett emberből történő klónná válás és meghalás ellenére a véleményem az, hogy kedves komám, leszarom, hogy mi lesz veled. Szeretjük embertársainkat természetesen, de az én gyerekemmel ne szarozzon senki, a kurvaannyát. Ez a határozott véleményem. Ha tudnám, hogy ki, addig ütném, amíg meleg. De nem tudom, így maximum meghal, ahogy írta. Mert képek ezentúl csak azoknak vannak, akiknek én akarom, hogy legyenek. Slussz. Ezzel lett tegnap vége a dolognak.

És reggel megnyomom a thunderbird letöltő gombját, és mi van a levelek között? Két flickr mail. Az egyik az emberemtől. Ezzel a tartalommal:

what did you do with the photos of Bodza I love it

És a másik, egy azóta törölt felhasználótól, ami szerintem a több darabra hasadt elméjű barátunk valamelyik személyisége követett el:

Good evening, sir!
I would ask to put the photos of that child again, she has
a face of doll, and also would you allow me to put her
photos on my website, doing a great kindness to me.
Thank you, thank you now.
Lore Photography :*

Zárszóként álljon itt a következő. Elmentek ti a picsába, kedves barátaim, és még örülhettek, hogy finom voltam!

A költözés sikeres

Körülbelül 15 perccel ezelőtt fejeztem be az oldal költöztetését. Hirtelen kellett nekilátni, mert 4 körül jött az ímél, hogy a domain átregisztrálva, egyből hívtam az előző szolgáltatót, hogy mi van, mert tőlük kaptam levelet, hogy átregisztráltak, ami sehogy sem jött össze nekem, de kiderült, hogy a tartalom oké, csak a levélküldő robotember nem jól használja a szavakat. Ezek után megnyitottam a kapott login neveket, jelszókat, ftp, phpmyadmin, és mindenféle dolgok következtek, meg két sör, két cigi.

Amennyiben éppen ezidőtájt tévedt valaki errefelé, akkor vagy nem látott itt semmit, vagy egy “Error establishing a database connection” felirat díszelgett éppen, vagy egy wp install nyitót látott, ami egy próbaképpen feltolt wordpress eleje volt, magyarán akkor éppen lehetett volna blogot csinálni a kelemenbandi.hu alá.

Volt egy kis gond, de _nec-nek hála orvosolva lett. És ha már bele kevertem a történetbe, akkor ki is használom az alkalmat, és itt hagyok az interneten egy hatalmas KÖSZÖNÖM, KEDVES _NEC kiáltást. Nullákból, és egyesekből, keverve.