Előhívódott az első tekercs film, amit az EOS 500N-nel fotóztam. Kicsit mérges lettem, mert valamiért 75 dpi-vel szkennelte be a néni a negatívot, de lenyugodtam, és közszemlére bocsátok pár képet. Lehet véleményt alkotni.
Szóval akkor:
Ráklikk, és megnő.
Azt mondják, mindenki abból főz, amije van. Esetünkben ez teljesen igaz.
Tegnap miután bementem dolgozni, megkerestem Sanyi bá’-t, hogy megkérdezzem, nem adná-e kölcsön valamelyik Canon analóg gépét. A válasz nem volt. Kiderült, hogy a szóban forgó készülék céges. Leadja, felveszem. Megörültem eléggé.
Ma megyek, mondja, hogy nem találja, majd holnap behozza, valószínűleg otthon van valahol. Megköszöntem, távoztam. 10 perc múlva hív, hogy bent van a gép, egy Canon EOS 500N, a szekrényében volt, és lent a gondnokságon van egy EF 70-300mm F4.0-5.6, amiről később kiderült, hogy egy Canon EF 75-300mm F4-5.6 II, de gondoltam, egye fene. 
Újabb 10 perc telt el, és ismét csörgött a telefon az asztalomon, hogy van még egy 19-35-ös nagylátó. Én meg gondoltam magamban, hogy ajándék lesz ez eléggé, baszki, örüljünk neki nagyon. Volt még szó egy vakuról, ami ma nem lett meg, talán holnapra előkerül.
Szóval a nagylátó. Vivitar Series 1 19-35mm AF, masszívnak tűnik, annyira szart nem írtak róla sehol, úgyhogy hajrá. Egyébként életemben nem láttam még ilyen obit, vele készült képeket találtam a flickr-n is, tetszettek. Dslr-en kellene kipróbálni, látnám előre, hogy mire számíthatok.
Szóval hazajöttem, elhoztuk Bodzát a bölcsiböl, felköszöntöttük apósomat, elmentem csekkeket fizetni, vettem két fotóelemet, 3 tekercs 36-os ISO200-as színes filmet, mert fekete-fehér nem volt, amit akartam, talán holnap. Miután hazaértünk, elemek be, film befűz, hármat fényképez. Egyet nagylátóval, kettőt a 75-300-zal, és elégedetten lefényképeztem a készletet, hogy idebiggyesszem alulra.
Ezentúl a Смена mellett ez lesz a filmes gép, főgép. Noémi pedig fényképez tovább a G2-vel. Én meg önképzek ezerrel. Remélem sikeresen.
Nem hagyott nyugodni a tegnapi kudarc. Gondolkodtam, hogy mi a szar lehet a megoldás. Valahogy fel kell emelni az üveglapot. De mondom magamnak, ha a lomolitoson így készült, akkor így kell. És akkor jött Gyulus, és kommentelt egyet. Én pedig egyszerre megvilágosodta. Az üveglap alá kell a könyv, baszki!!!
Hazajöttem, két-két videokazetta rá a laptop kijelzőjére, bekattintgattam a G2-vel a negatívot. Már a nyers képeken is látszik, hogy tényleg fasza.
A gimpes levágás, invertálás és auto fehéregyensúly után pedig itt az eredmény. Nem kell mondanom, hogy feldobott eléggé a dolog.
Baromira nagy öröm volt, amikor invertáltam, és láttam már, hogy ebből szar nem sülhet ki. Oly annyira nem, hogy lett még jópár fotó, amik szerintem a géphez és a film korához képest nagyon jól sikerült. Beízelítek párat.
Szóval jöhetnek a fekete fehér filmek, meg lehet, hogy élek a két kollégám által is felajánlott filmes Nikon, vagy Canon gépek valamelyikével, hogy tovább csinálhassam a hülyeségeimet. Mert élvezem eléggé.
Hozzászólások