Analógia

Azt mondják, mindenki abból főz, amije van. Esetünkben ez teljesen igaz.

Tegnap miután bementem dolgozni, megkerestem Sanyi bá’-t, hogy megkérdezzem, nem adná-e kölcsön valamelyik Canon analóg gépét. A válasz nem volt. Kiderült, hogy a szóban forgó készülék céges. Leadja, felveszem. Megörültem eléggé.

Ma megyek, mondja, hogy nem találja, majd holnap behozza, valószínűleg otthon van valahol. Megköszöntem, távoztam. 10 perc múlva hív, hogy bent van a gép, egy Canon EOS 500N, a szekrényében volt, és lent a gondnokságon van egy EF 70-300mm F4.0-5.6, amiről később kiderült, hogy egy Canon EF 75-300mm F4-5.6 II, de gondoltam, egye fene.

Újabb 10 perc telt el, és ismét csörgött a telefon az asztalomon, hogy van még egy 19-35-ös nagylátó. Én meg gondoltam magamban, hogy ajándék lesz ez eléggé, baszki, örüljünk neki nagyon. Volt még szó egy vakuról, ami ma nem lett meg, talán holnapra előkerül.

Szóval a nagylátó. Vivitar Series 1 19-35mm AF, masszívnak tűnik, annyira szart nem írtak róla sehol, úgyhogy hajrá. Egyébként életemben nem láttam még ilyen obit, vele készült képeket találtam a flickr-n is, tetszettek. Dslr-en kellene kipróbálni, látnám előre, hogy mire számíthatok.

Szóval hazajöttem, elhoztuk Bodzát a bölcsiböl, felköszöntöttük apósomat, elmentem csekkeket fizetni, vettem két fotóelemet, 3 tekercs 36-os ISO200-as színes filmet, mert fekete-fehér nem volt, amit akartam, talán holnap. Miután hazaértünk, elemek be, film befűz, hármat fényképez. Egyet nagylátóval, kettőt a 75-300-zal, és elégedetten lefényképeztem a készletet, hogy idebiggyesszem alulra.

Ezentúl a Смена mellett ez lesz a filmes gép, főgép. Noémi pedig fényképez tovább a G2-vel. Én meg önképzek ezerrel. Remélem sikeresen.