Monthly Archive for 2008. október.

Ferenc beszélt

Nem szoktam politikáról írni általában, de most megteszem.

Index cikkre hivatkozunk.

Azt mondta Ferenc, idézem (ahogy a Bárdos szokta):

“a versenyszférában dolgozókat a kormány egy ezermilliárdos foglalkoztatásmegtartó csomaggal akarja védeni.”

Ez hatalmas valószínűséggel abból a zséből lesz majd, amit ma nagy csinnadrattával bejelentett mindenki.

Ezt kérdezték Ferenctől az interneten:

“a közszféra dolgozóit miért kétszeresen büntetik (bérbefagyasztás és a 13. havi fizetés megvonása)?”

Mellékesen megjegyzem, hogy a benti pletykák nem csak erről szólnak, hanem kafetéria megvonásról is. Magyarán se kajabón, se initrnetpénz hatvanezerig. (Mi ezt választjuk az utazási csekk helyett.) Meg velnesszutalvány senemlesz, ami gyógyszertárban jó.

És mit mond erre Ferenc, na mit, bazdmeg? Hát ezt:

“az igazi büntetés a munkahely elvesztése lenne. Hitelekből pedig nem szabad bérre költeni.”

Kérdezném Ferenctől, hogy a versenyszférának adott hiteleddel miből költesz, baszki, és mire? Munkahelyeket tartanak majd meg vele, hogy ne kelljen kirúgni annyi embert, és maradjon, aki szódásüveggumit csinál, bazdmeg!

Ezek után gondolkodik el az ember, hogy elmegy a picsába a cégétől, és szarik az elveire! De ezt még majd kifejetem. Tűzoltók lesznek majd benne, meg katonák.

Dslr szponzorsip

Mivel a tárhely kérdés megoldódott, és a kelemenbandi.hu várhatóan még az idén, de lehet, hogy csak jövőre Koren István (selion.hu) szerverére költözik (a baráti jóindulatnak köszönhetően), ezért megnyílt a lehetőség egy újabb támogatási áckió elindítására. A kitűzött cél jelen esetben elérhető közelségben van, bővebb információ a jobb oldalon látható fotóápárátra kattintva tárul a kíváncsi látogató szeme elé.

A dslr és én III.

Ma keresztelte Kis Pista bácsi Bodzát és Inezt. Ő is adott össze minket. Egy kellemes és nyugodt, nyugdíjas pap. Az esemény fotók formájában megtekinthető (ápdét 18:18: Noémi csak egyet tett fel)  a flicr képeink között. A fotókat Kecskeméti Zoltán készítette, egy Canon EOS 1D MarkII és egy Canon EF 24-105mm f/4L IS USM segítségével. És itt jövök a képbe én.

Mivel ugye teljes mértékben dslr fotózással ismerkedő emberke lennék, egyből kihasználtam, hogy kedvenc sógorom sógora fotós, és azt, hogy asztalon hever a fent említett cucc, amit bármelyik pillanatban elvehetek, és használhatok, készítettem pár képet. Első körben TcT 300D-jére illesztettem a 24-105-öt. Az eredmény valami ilyesmi:

szuperapu

Ezek után visszaadjusztáltam az obit az 1D-re, és azzal folytattam a kísérleteimet. Ilyesmi sült ki belőle:

Nem fotóztam sokat, csak örvendeztem ezerrel. Soha sem lesz szükségem effajta fényképezőgépre, nem is szeretnék ilyet. Egyrészt a pénztárcánk sem engedi meg, másrészt nem keresek ezzel pénzt, és sohase is fogok. Zoltánnak viszont ez a kenyérkereső foglalkozása, és ha a jövőben még hoz fényképezőt családi eseményekre, akkor bizony ugyanígy lecsapok majd a készülékre. Mert élvezem eléggé.

És beérem egy 20d-vel, ha valaki talál olcsón. :)

podcast #29: Jazzékiel – Fika a fekákra

Ilyeneket kell hallgatni szülinapokon!

 
icon for podpress  Jazzékiel - Fika a fekákra (Jazzékiel, 2001): Play Now | Play in Popup | Download (153)

manuál podkeszt #1: kaukazus – hiteles kikelet

A szél szokásos, a nap se remeg, a tél hosszabb, de szerelmesebb. a tavasz rövid, a nyár igyekvő, a fenyőerdő megdöbbentő. a tó közel, a vize csillog, látni benne halat itt-ott, ahogy haladnak árral szembe fölfelé és ott vár a medve. a ház elalszik a hó alatt, etetem a madarakat,  a küszöb rézből, a kályha kőből, a tűz melegből, gyapjú prémből. olvasom a Vadon Szavát, Jack London most épp erre járt. ezer kutya köré futna, mondd el megint, mesélj újra. hát az emeleten a hálószobák, prémek, takarók és mohák élnek  kint az ablakon, én évek otthagyom. nagy puha ágy, az anyukád ezt szerette, és a ruhát ledobtuk a fotelekbe, úgy szerettünk minden este összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni. lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet.

Vannak bögrék, teák, kávék, keksz is kell, hogy legyen itt arréb. a polcon konzervek helyett, lekvárok kapnak helyet. a fészert én is építettem, egy barátommal kezdtük ketten, aztán neki dolga lett, és örökre elsietett. hát jó hogy jöttél látogatni, mondd milyen most a városba lakni? mutass egy fényképet, és nevet, és mondd el, mikor született? Hogy anyád hogy van, de hát látod, örül, boldog, régen látott. hiányzol neki, és nekem, ő hiányzik, egyetlenem. volt egy nagy puha ágy az anyukád ezt szerette és a ruhát ledobtuk a fotelekbe úgy szerettünk minden este összebújni, egynek lenni, a külvilágot nem behozni. lestük reggel, hogy hogy lehet ilyen hiteles a kikelet.

Gasztroblog ezerrel

A hétvégén sütöttem. Videókamerával. El lehet képzelni, hogy Noémi mennyire röhögött. De ezért szép az élet. Lesz ilyen még több is.

Szóval akkor következik a kelemenbandi [pont] hu első gasztro posztja, ahol is hamis krémes készítés lesz folyamatban.

Fotóápárát kerestetik

Az van, hogy fel kell ezerrel térképeznem a terepet egy fényképezőgép után, mivel Tamás 300d-jét vissza kell juttatnom. A következők játszanak:

  • 350d+kitobi
  • 20d+kitobi
  • 400d+kitobi

Noéminek itt abba kell hagynia az olvasást, persze csak ha megnézi a posztot (amit megtesz, ez tuti).

Ha kitobi nincs, akkor nincs, de jó lenne, ha akadna. A feleség által nem kifejezetten most elfogadott támogatott beruházásra félretett dugipénz nyolcvan ropi. (Ha valaki be szeretne szállni a költségekbe, akkor az abaqoos, vagy paypal gomb segítségével megteheti a tárhely projekt oldalán.)

A fent felsorolt variációk akkor elfogadottak, ha 20 ezer expo alatti vázakról van szó. Ha esetleg valakinek a fenti gépek közül van egy, és éppen nincs eladó 18-55-ös kitobija, hanem fix objektívet használ, ami konkrétan egy eladó sorba kerülő EF 50 f/1.8 II, akkor azt sem utasítom vissza.

És ami fontos, lefelé teljesen alkuképes vagyok. Tessék megszánni a blogot író fiatalembert, és nyomozni, ideírni, vagy felajánlani egy saját köcöléket. Ami lehetőleg egy 20d. :D

Szóval várom az ajánlatokat, és előre is köszönöm.

Zajlik a zélet, kell a szabadság

Alapvetően az ember örül annak, ha hazamegy. Most is így van ez, de az ok, ami miatt hazamenetel lesz, nem örömteli. Temetésre megyünk, amit az ember mindig szeretne kihagyni, mivel ha nem kell temetésre menned, akkor nem halt meg senki. Ozorára megyünk, keresztül a fél országon, holnap délután. Noémi nagymamáját temetik. Szar ez eléggé.

Én fejben ezt csak háromszor csináltam végig, mivel amikor apai nagypapám meghalt, még csak nyolc éves voltam, az nem olyan. A másik háromról meg nem kell most beszélni. A többi aggódós dologról sem, írtam itt már arról eleget.

Szóval megirányozzuk Ozorát, aztán Baja, Budapest, és valószínűleg Valkó. Táppénzen leszek. Nem azért, mert a jobb térdem két hete kétszer akkora, mint a bal, hanem azért, mert az ember ifjú munkáséveiben igen kevés szabadsággal rendelkez.

Van egy elméletem erre. Úgy szól, hogy ha én hoznék döntéseket a jómunkásemberek szabadságával kapcsolatosan, akkor minden kiadható szabadság az évek múlásával csökkenne. Mivel mikor van az embernek szüksége mocsok sok szabadságra? Amíg “fiatal”, kéremszépen. Ötvennyolc évesen nem akarok én majd hatalmas országtúrákat tenni, hanem örülni fogok annak, hogy nem kell bemennem a vízügyhöz, és mondjuk horgászhatok évente két hetet valahol, vagy mittudomén. Jelen pillanatban van huszonöt napom évente. Ami semmire sem elég. Idén pláne, de ez mindegy.

Alapul vegyük azt, hogy egy hazamenetel minimum két nap szabadság. És akkor pénteken és hétfőn utazunk, egy hétvégét töltünk a szüleimnél. Ezért hetes turnusokat tolunk, de inkább kétheteseket, és országjárást csinálunk olyankor. Mert még van hova menni. De ha már öreg leszek, akkor majd jönnek a gyerekek, nekem meg nem kell majd sehova mennem, maximum a szabadság idején meg kell tennem a hútőszekrény és a kanapé közötti utat.

Szóval ezt az nagy embereknek megfontolás céljából erősen figyelmükbe ajánlom. Mert a sok fiatal nem azért van ám táppénzen. Hanem vagy a kisgyerek/ek miatt, vagy mert pihenni megy, vagy éppen szomorú dolgok történtek vele, és három nap nem elég. És ez nem biztos, hogy így jó.

Az árvizes bejárások

Úgy van ez, hogy minden egyes évben első körben végig kell vizslatni az összes töltést keresztező műtárgyat. Ezek zsilipek, belvizes szivattyútelepek, nyomócsövek, mindenféle cuccok a töltéstestben. Minősítést kapnak, van erre egy elég bonyolult skála, ami utána szépen bekerül egy jegyzőkönyvbe, mindenféle feladattal, hogy mit illenék elvégezni rajtuk. Ugyanezt végigjátszuk a magasépítményekkel, amik esetünkben (árvíz) gátőrházak, és védelmi raktárak, szertárak. No meg van a készletellenőrzés, ezek azok a lényeges indulókészletek, amik a védekezés elején mindenképpen kint kell, hogy legyenek a védelmi szakaszon. A többi igényt az árvíz alatt okos, logisztikában jártas (pont tegnap bíráltam egy erről szóló szakdolgozatot) emberek felmérik, kijuttatják, a kint és bent lévő emberek pedig folyamatosan módosítják ezeket, tehát a szállítás folyamatos. Meg gépek, meg minden, de ezt már leírtam egyszer.

Október környékén jön el a nagy bejárás, beutazásnak is hívják, a rendes neve őszi árvízvédelmi felülvizsgálat. Ilyenkor egy zenekar nevére hajazó embercsoport beül egy kisbuszba, és értékeli az egy év alatt végzett munkát, igazgatóval, vagy főmérnökkel, esetleg mindkettővel az élen. Mindent néznek. De tényleg mindent. Normális-e a fű a töltésoldalon, rendesen le van e kaszálva, fasza-e a korona, rendben van-e a gátőrház, panaszkodhatnak a gátőrök, hogy mi a nemgyerebe, ilyesmi.

Régesrégen ezek a bejárások tényleg bejárások voltak, mivel az öregek nekiindultak gyalog, mentek egy nap vagy két gátőrjárást, az első gátőrházban megreggeliztek, ittak egy pálinkát, vagy mittudomén, a másodikban megebédeltek, ittak pálinkát, este meg odaértek ahhoz a gátőrházhoz, ahol elaludtak a pihenőben, és ettek vacsorát, meg ittak pálinkát.

Manapság ivászat nem nagyon van, habár mondjuk ez is megérne egy külön posztot, lehet, hogy majd írok róla, és a lábak gépjárműre lettek cserélve. Szóval nem két gátőrjárás van egy nap, hanem két védelmi szakasz, este meg kiértékelő.

És van az egész végére néhány plusz kiló is. A többit pedig el lehet képzelni.

podcast #28: Pál Utcai Fiúk – Lecsónak jó lesz

Sohase is volt itt PUF, most lesz. Mert jövő héten születésnapi koncert, meg egyébként is. Aki arrafelé jár, annak kötelező részt venni az eseményen. Például az ilyen “kései”, nyolc évvel ezelőtti dalok miatt.

 
icon for podpress  Pál Utcai Fiúk - Lecsónak jó lesz (Ha jön az élet, 2000): Play Now | Play in Popup | Download (114)