A mai nap 11-kor leléceltem a vízügyről, mert be kellett mennem a biztosítóhoz, kérni egy igazolást, miszerint a vásárolandó lakásra kötöttünk mindenféle károk ellen védő cuccot, pénzért. A vicces a dologban az, hogy az ingatlanközvetítő hitelese intézte a biztosítást, elment nyaralni mittudomén mikor, és baszott szólni, hogy van-e, vagy menjek, csináljam. Mert a hitelt adó bank kéri. Ezért tegnap felhívtam a biztosítót, illedelmesen bemutatkoztam, és bediktáltam a lakcímünket, meg az új lakás tartózkodási helyét, és megkérdeztem, hogy ugyan van-é nekünk ott biztosításunk. Kiderült, hogy ezt az egyet elintézte a fiatalember, mert ezen kívül csak bevitte a papírokat a bankba. A többi szarral én rohangáltam, aki ugyancsak fizetni fog ezért az egészért, nem is keveset, és nem is jövő hónap elejéig. Mindegy. Leszarom.
Szóval minden adott volt ahhoz, hogy a pénteken megkapott, átolvasott szerzősét aláírjuk, aztán megebédeljünk (én tökfőzelék pörkölttel, Noémi paradicsomos káposzta fasírttal), és áttipegjünk a közjegyzőhöz, aki azért, mert tud olvasni, és vannak gépelni tudó alkalmazottjai, kiállított nekünk egy számlát 45420 egység magyar fizetőeszközről. Aranybánya, baszki, aranybánya.
Ezek utána földhivatal következett, ahol a rendelkezésre álló protekció felhasználásával 5, azaz öt perc alatt széljegyre került a bank a tulajdoni lapon. Már csak vissza kellett vinnem a csajnak a cuccokat, és nyugtázhattam magamban, hogy már az Isten se’ ment meg minket attól, hogy ez legyen az előszobánk, itt balra.
0 Responses to “Közeledik a vége”