Monthly Archive for augusztus, 2008

Régóta gondolkodom azon, hogy írok egy szösszenetet a munkámról, hogy az emberek valamelyest lássák, mi is történik egy árvízvédekezés során, a háttérben. Ma van a napja.

A vízügy – mindenféle adatok alapján – egyfolytában mindenféle előrejelzéseket csinál. Ez a vízrajzosok dolga. Ők folyamatosan vízhozamokat mének, vízmércéket olvasnak, talajvízkutakat figyelnek. Ezeket dokumentálják. Nagyobb csapadéktevékenységek után OMSZ adatok és saját mért adatok segítségével – ezek saját meteorológiai és vízrajzi állomásokon gyűjtődnek – előrejelzéseket csinálnak, ami szépen megmutatja, hogy melyik vízmércén milyen tetőző vízszint várható, mikor. Ezek az adatok becsült értékek. Általában az elején 20 centi difi van, a vége felé, ahogy a felső szakaszon betetőzik egy vízmérce, majd egy másik, ezek a számok pontosabbak. Akkor általában már plusz mínusz 10-re belövik.

Vannak mértékadó- és árvízi vízmércék. Az előbbire rendelünk el készültséget. Az előrejelzés után figyelsz, mint a fene, és ha a meghatározott szintet eléri a víz, I. fok lesz az adott védelmi szakaszon. Ami leegyszerűsítve legyen töltésszakasz, mert gát az a nőgyógyászoknál van. (Azt ők vágják. Mi töltés, dazt sem úgy hívjuk, de akkor már nagy a baj.) Szóval első fok. Minden mértékadó vízmércén van még két képzeletbeli vonal. A másod, és harmadfok. Az elmúlt hétben kijutott mindháromból, de már szépen apad.

Tehát amikor első fok lesz elrendelve, feláll a védelmi szervezet. Van a központ, esetünkben a nyíregyházi VIZIG, itt dolgozik a Védelmi Törzs. A feje a védelemvezető, akinek van egy helyettese. Ez általában az igazgató, és a főmérnök. Vannak törzsvezetők, és ügyeletes műszakiak. Ők dolgoznak bent. Sokan azt gondolják, hogy a benti meló herevere, nem szívsz annyit, mint kint. Pedig de. Később erre visszatérünk, de tárgyalnunk kell még a kinti helyzetet.

Már említettem, hogy árvizes szempontból minden vízügy területe védelmi szakaszokra bomlik. Minden védelmi szakaszon van egy védelemvezetője, annak egy helyettese. Ők a szakaszvédelmi központban, és a töltésen is dolgoznak. Minden cucc dokumentálódik, minden munka lejegyzésre kerül. naplót kell vezetni, hogy percre pontosan mi történik. Minden egyes információ érkezése, és küldése bekerül a naplóba. Egy nap reggel hattól másnap reggel hatig tart, erről az időszakról készül a napi jelentés, ami megy be a törzshöz. Aki dolgozhat vele tovább.

A szakszokon ott vannak a gátőrházak, műszaki pihenőkkel, szükség esetén minden gátőrházban ott vannak a mérnökök, akik “kihelyeződnek” a védelmi szakaszra műszakiként. A gátőrházaknál van egy raktár, ahol van egy induló készletnek nevezett készlet. Zsákokból, fáklyákból, satöbbi. Ezek pótlásáról a Műszaki Biztonsági szolgálat gondoskodik. Jelezni kell a törzs felé, hogy mi kell, ők szólnak, írnak, engedélyeztetnek, és már megy is a cucc. A védelmi szakaszon lévő fizikaiak pedig tölthetik is a zsákokat.

Szóval beérkezik a napi jelentés minden szakaszról, mi történt, hol voltak bajok, milyen munkákra került sor az elmúlt 24 órában, ilyesmi. Persze létszámot és anyag, gép, eszköz kimutatást is kapsz odabent, ezeket igazgatósági szinten összesíted, kapsze egy becsült költséget, a munkákat szépen összesítve leírod, és összeállt az adott vízügy napi jelentése, ami megy budapest felé, további szíves felhasználásra. Ez a reggeli papírmunka, 9-ig le kell, hogy menjen. Utána indul be, ha nagy a baj, a mindenféle kérelmek engedélyezése, kirendelések, osztag kivezénylés, tényleg minden.

Ja, az osztag. Védelmi osztagnak hívják, ügyes emberek dolgoznak benne, III. foknál kerülnek készültségbe a védelmi szabályzat szerint. A lényeg az, hogy ha nagy a kaki, akkor rövid időn belül a helyszínen tudjanak lenni, és mindent, tényleg mindent meg kell, hogy tudjanak csinálni. Persze itt is van egy osztagvezető, és egy helyettes. itt van irtózatosan szükség a piszok gyors problémamegoldó készségre, mert a helyzet nagy szarban egyik pillanatról a másikra nagyot változhat.

De ha ügyesek vagyunk, akkor minden rendben, senkinek semmi baja, szánsájn és hepinessz. Egyébként is a magyar vízügyesek baromira elismert szakemberek, ezért keresi őket az a sok külföldi csodálkozni, ötletelni együtt, kitalálni minden jót.

Lehetne erről mocsok sokat írni még, de talán összességében adtam valamiféle képet azoknak, akik eddig azt gondolták, hogy ez csak arról szól, hogy megtőttyük a homokzsákot (szigorúan egyharmadig), visszahajtjuk, megfordítjuk, azt odabasszuk a töltés oldalába, tetejére, akárhova. Mert nemcsak ez van kéremszépen, hanem kevés alvás, sok munka.