Eladtuk a lakást. Ez volt a múlt hónap első történése. Aztán terv szerint nekiindultunk nyaralni. Úgy gondoltuk, hogy a lakáskeresés ráér, majd ha hazajöttünk. A veszpémi Utcazene Fesztivál péntekén jött a telefon, természetesen kvimbi koncert előtti nap, hogy hétfőn be kell mennem dolgozni. Szabadságmegszakítást eszközöltem. Kedden este negyed kilenckor Noémi már a nyíregyházi sebészet műtőjében feküdt, körülötte orvosok. Pénteken engedték ki. Hétfőn fizette a vevő a lakás első részét, szerződéskötés után lakást nézni mentünk. Hármat néztünk meg a 10-ből, ami fent maradt a rostán. Szerdán bementünk az ingatlanoshoz, kutakodni, hátha akad még valami jó. Nem akadt. Abban maradtunk, hogy a hétfői másodikat mégegyszer megnézzük. Este hatkor már lepakoltuk a foglalót a jövendőbeli étkezőnkben a konyhaasztalra. Átszervezni kellett. A mi vevőnknek elmesélni, hogy miért kell a két fizetésből három, faszán megértette. Mert hétfőn mi kötünk szerződést. Ez letudva. Ügyvéddel időpont. Letudva. Hitel után rohangálás. Holnap végleg letudva, választunk majd egyet.
Az abaqoos számlán öt ember áldozott ránk, nekik köszönjük, beépül a majdnem kétezer forint a lakásba. Ha valaki gondolja, még cirka másfél hónapig mindent szívesen fogadunk. Utána a lakás projekt bezár. És posztolom az eredményt. Ami valószínúleg péjpálról nem fog szólni, mert a projekt azon része teljesen eredménytelen.
Szóval a fentiekből levont rövid konzekvencia: sűrű júliusunk volt, szép is volt, rossz is volt, összességében viszont minden fasza, és a seb is gyógyul.
0 Responses to “Így állunk”