Ha már ilyen podkeszt lázban égek, akkor locsoljuk neki, mert szeretem. Szigorúan kalotaszegi legényes átdolgozásban. Ha tévednék, javíccsatok.
Monthly Archive for 2008. augusztus.
Körülbelül két hete szeretném közölni mindenkivel, aki nem tudja, hogy első, hivatalos kaukazus videoklippre tett szert a világ. Tessék, csak tessék:
Tartós béke
Kurva nagy véletlenek vannak, meg baromi jó régi zenék. A lényeg, hogy legyen parafa.
Ha az ember nekiindul mindenféle keletre lévő szomszédos országokba, akkor ezt teljesen nyugodt szívvel teszi. És teheti is. De csak aadig, amíg nem tér le a járt útról, és nem megy fel a hegyekbe. Esetünkben a Fehér-Tisza forrásáról van szó. (A Fehér-Tiszáról bővebben sehol nem lehet tájékozódni. Most néztem meg a wikipédia Tisza szócikkét, még javítanom is kellett benne. Bázzeg! Összekeverik az emberek a feketét, és a fehéret.)
Naszóval. Ha valaki arra vetemedik, hogy felmegy a Fehér-Tisza forráshoz, akkor az alábbiakkal kell számolnia:
- bérelt UAZ-ok, kábé 16 éves sofőrökkel. 4000 Ft/kopf körül elvisznek (grivnyában), de fogalmuk nincs, merre kell menni.
- a fentiek miatt lefizetett határőr parancsnok, 200 grivnya, plusz egy üveg konyak, és egy nagyon faszán beszélő kolléga, akinek a meggyőző képessége sem semmi. Gondoljunk bele, hogy itthon mi lenne, ha pénzzel, meg piával besétálnánk egy határőr laktnyába.
- a veszetegetett parancsnok által adott határőr “kolléga”, aki ismeri a terepet, de mint alant majd látni fogjuk, ez sem elég.
- kurvára felkészült határvadászok, akik már jártak Afganisztánban, nem úgy, mint mi.
- kurva nagy hegyek, iszonyatosan meredek hegyoldalak.
- vodkavásárlás, még a hegy előtt.
- sörvásárlás, még a hegy előtt.
A fentiek birtokában nekivághat az ember fia egy jó kis rázós útnak. Esetünkben az árvíz eléggé elvitt mindent. Itt elsősorban utakra gondolok, mivel odafent egy árvíz cirka 4-5 óra, viszont az rohadt gyors, és magas víz. Tulajdonképpen elsöpör. Ha szarrárázódtál a mederben UAZ-ozásban, és elfelejtetted a kiskölkök gyilkos és kurvajó vezetési technikáját, nagyon szuper lesz a további cirka egy órás út, mikoris elérsz egy hegygerincet, ahonnan mocsok szép a kilátás, és a forrás sincs már olyan messze.
A kép készítésének helyétől ez kábé 10 perc. De nem lehet minden ilyen egyszerű. Amint odafent látszik, balra van egy kerítés. Na, az az ukrán-román határ. A kocsi pedig egy felszántott sávban áll. Erről azt hiszem, nem kell többet mondanom. A kattintástól számított 10 percen belül, fegyveres, kutyás, félmeztelen, dzsipes, mindenféle emberkék jelentek meg, útlevelet kértek, párat visszaadtak, sokat elvettek, nálam meg nem volt, azzal nem nagyon tudtak mit kezdeni! 
Ezek után elszállítottak bennünket gépjárművestől az 1700 méter körül lévő “őrsükre”. Fasza hely volt. Mi meg rendesen be voltunk szarva. Attila kolléga, aki mindenféle ukrán dolgok elintézője, csak annyit mondott, hogy gyerekek, itt most nem lehet semmit sem csinálni, határt sértettünk, hiába van velünk határőr, ez már a szomszéd megye, itt más a játék. És baszki tényleg, még az egyenruhájuk is más volt. Elkezdődött a telefonálgatás, mindenfelé, mert víz az nincs, ablak nincs, csak nájlon, fűtés ninc
s, semmi, de térerő, az van. Mert mobilon tolták. Cirka két óra múlva elérték a lefizetett parancsnokot, aki mondta, hogy a “magyar barátainkat” azért már ne. De az ukrán sáfőr kollégákkal lehet bármit csinálni. A két srác közül a magas szőkét szépen el is gyepálták, és utunkra engedtek bennünket.
Mentünk, és örültünk eléggé, hogy ennyi idő alatt lerendeződött a játék, senki sem sokallta már a pénzt, meg a konyakot.
A vége az lett, hogy lemásztunk valahogy a rohadt meredek hegyoldalon, nagy neh
ezen megtaláltuk a forrást, ittunk egy vodkát, meg tiszavizet, csináltattunk a határőr sráccal egy csoportképet, aki egész végig hülyének nézett bennünket, miszerint is mi a francnak akarunk mi felmenni oda. Aztán nagy nehezen felblattyogtunk, ez tartott a legtovább.
Este még ittunk két sört, aztán mindenki aludt, ahogy csak tudott, és megfogadta, hogy kurva szép ez az egész, de többet a Fehér-Tisza forrásának a közelébe sem megy. A következő cél a torkolat.
(Az “őrsön” készült fotók az ukrán határőrség határozott tiltásai ellenére készültek. De azért publikálom, mivel én ott sem voltam)
Ha valaki a huszas évei elején zenekart csinál, szigorúan csak az interneten és koncerteken hajlandó hanganyagot prezentálni, lemezboltban soha, nem nagyon számíthat arra, hogy valami kurva nagy sikert érjen el kis hazánkban. A kaukazusnak ez elég jól sikerült. Már a kezdetektől kialakult egy közösség, ami valahogy segít előbbre vinni ezt az egészet. Gondolok itt cédémásolásokra, ilyesmikre.
Persze ehhez kell egy jó zenekar, jó szövegekkel, zenékkel. Jelen esetben ez kurvára összeállt. A jó szövegeknek és zenéknek pedig fel kell kelteniük mindenki érdeklődését. Esetükben ez annyira sikerült, hogy még. Lehet klikkelni, és ámulni bámulni, kéremszépen. Mert elég kevés embernek sikerül valami ilyesmit a huszas évei közepére prezentálni.
Szóval akkor balra a képre, és keresni, hogy miről is pofázok. Meg granulálni is lehet ezerrel, ahogy ezt most én is teszem.
Szívtam ezerrel, valamiért nem ment a podpress plugin. Most felraktam újra, így már működik. Hála ennek, a 22. podkesztben meghallgathatunk itt mindannyian egy nagy kedvencet a Coldplaytől. A címe odafent, a zene a megszokott helyen, itt alant. Lehet letölteni, hallgatni. Habár dzsonni rotten szerint, aki ugye székeket dobál, ez az egész szar. A mai angol zenével kapcsolatos véleményével kifejezetten nem értek egyet, szóval szerintem hallgassatok szexpisztolszot, és koldpléjt is. Egészségetekre!
És lehet kreatívkodni!
Baromi régóta vonz a dslr fotózás. Ma délután némi sör, és sok beszélgetés közben a kezembe vehettem hosszabb használat céljából egy effajta gépet, és belerakhattam a táskámba. Haza is hoztam, fényképeztem.
Maga a fotóáppárát egy Canon EOS 300d, minden hozzáértő szerint tökéletesen megfelel ahhoz, hogy elkezdjem eme rögös út elejét. Megígérem, hogy erősen próbálkozni fogok. Eddg is elolvastam egy csomó mindent erről az egészről, ezután is megteszem. És “döntéselőkészítek”. Csak tekergenem kell, és nyomnom a gombot. Habár ezt megfontoltan, és ügyesen.
A mai nap kedvenc fotója balra fent látható. Hozzá kel még tennem természetesen azt is, hogy kötülbelül 5-ből választottam ki, de mindenki azt mondja, hogy minden kezdet nehéz. És azt is, hogy ez az egész jobb, mint a sör
Egyelőre nekem ugyanolyan!
A csütörtök hajnalban kezdődött. Azért, mert neki kellett lódulnunk az fene nagy Ukrajnának. Megmászni hegyeket, inni vodkát és sört. Magyarán “tanulmányút” az árvizes osztálynak.
Ment is minden, mint a karikacsapás, szállás Rahón, gyors bepakolás, indulás tovább. Első nap a Fekete-Tisza forrását irányoztuk meg. Kellett hozzá találni két embert, aki rendelkezik katonai UAZ-okkal, és kellő vezetési tapasztalattal, hogy ne kelljen 30 km-t gyalogolni a forrásig. Meg az is okozott némi problémát, hogy árvíz után voltunk, minden út tényleg járhatatlan. Felmentünk, gyalogoltunk, amennyit kellett, ittunk Tisza vizet, meg egy vodkát, és letudtuk a Fekete-Tisza forrást.
Másnap rántotta a szállás melletti kricsmiben. A képen látszik, hogy miért estünk le majdnem a székről józanon, amikor a néni lehuppantotta elénk a cuccot. És meglepetés volt az is, hogy jár a kaja mellé egy vodka. Mivel rájöttem odaát, hogy nem csak likőrök vannak, amiben van vodka, hanem sima áfonyával ízesített cucc is van, amit jó esetben előtted kevernek, az lett a választás mindig, amikor csak lehetett. Aztán újabb túrába kezdtünk, sofőrökkel, lefizetett határőrökkel, aztán két és fél órás határőr fogsággal fent a semmi közepén, 1600 m-en, végül Fehér-Tisza forrással. Erről bővebben holnap, képekkel, lehet, hogy némi videóval.
És innentől már csak Titelbe kell lejutnom, és a Tisza kipipálva, az elejétől a végéig.
A hal szabad tűzön, és nem gázrózsán, palackkal készült tegnap este. Nagyon fasza lett. És egy kicsit besöröztünk. Lehet, hogy nem kicsit.
Képekben ugyanez itt alant.
vallomás from kelemenbandi on Vimeo.
Megírtuk a szerződést. Odaadtuk az önrészünket, kifizettük az ügyvédet, meg a földhivatali cuccok árát. Ez történt ma négy és öt között. Magyarán visszavonhatatlanul az elköltözés mezejére léptünk. Erről pedig egyetlen egy dolog jutott az eszembe, amit most kifejtek.
Rohadtul fura nekem az, ha meg akarsz venni egy lakást egy banknak, iksz évre, akkor miért kell a kiválasztás után szerződést kötni, pénzt adni, a szerződésben megjelölni, hogy melyik bank hiteléből fogod (pedig csak szeretnéd majd abból) kifizetni a maradék részt. Zsákbamacskát játszol. Mert igaz, hogy azt mondja mindenki, hogy hitelt mindenkinek adnak, de bennem, mint egyszerű gyerekben rohadtul ott bujkál, hogy mi van ha nem. Persze mindenki megmagyarázza, hogy igen, de akkor is. Miért kell ma kis hazánkban úgy aláírni sok papírt, hogy utána mehetsz be csak a bankba, aki majd eldönti, hogy ad-e neked pénzt, vagy sem.
Miért nem az a bevált szokás, hogy odamégy, jónapot, lakást szeretnék venni, megkérdik, mennyi kell, megnézik, hogy tudod-e majd fizetni, odaadják, kifizeted, beleírod a bankot a papírkáidba az ügyvédnél, és fizetsz 83 évig, vagy nemtudom.
Mert szerény véleményem szerint ez lenne a normális. De nem lehetünk mindannyian üzletemberek. Én például sohase is leszek az.