Norbert még mindig kreatív.
Egy plörk beszélgetés eredménye a következő pályázat, a freeblog áll mögötte, díjak is vannak, meg minden. Tehát aki úgy érzi, jól rajzol, jó állóképeket, esetleg mozgóképeket csinál, annak itt a lehetőség.
Négy témakör van:
Aki bővebben szeretne mindenféle tájékoztatást kapni, az olvassa el a “pályázati kiírást“.
Ez az árvíz minden idők negyedik legnagyobb árvize…
Szóval árvizezünk ezerrel. A tegnapi napom, és a ma hajnalom azzal telt, hogy mindenféle adatokat kellett egy póverpojntba rendeznem, hogy a ma reggel nyolcra összeálljon egy anyag, amit a SzSzB Megyei Védelmi Bizottság ülésén Gáspár elővezethetett. Sikerült. Bent ültem, jegyzőkönyvet írtam, elengedtem ezerszer magam mellett egy diktafonnal és mikrofonnal felszerelt fehérruhás hölgyet. Mert újságíró az volt sok.
És ez a rahedli kamerás, mikrofonos, szkeccsbúkos, diktafonos ember, mind nyilatkozókra várt. Reggel Gáspár volt a célpont, mint igazgató. A nap további részében az osztályvezetőm adott telefonos interjúkat, kábé 15 percenkéént. Az ok a fenti idézet, amire rohadtul harapnak. Olyan mint a kiköltöztetés szó. Ami nem durva, ezért szalagcímnek a kitelepítés a fasza náluk. A gergelyiugornyai nyaralók hazaköltöztetése kitelepítés volt náluk. De ez nem félreértés. Csak kiemeltek.
Mert a fenti idézet teljesen igaz. Ezeknél a tetőzéseknél eddig háromszor volt nagyobb. De az újságíró szenzációt hajhász. Ha azt írja, hogy a negyedik legnagyobb, akkor katasztrófákra, és özönvízre, és mindenre kell számítani. Amikor pedig továbbolvasod a cikket, ami mindenhol megjelent a fent említett ülésen elkövetett újságírói jegyzetekből, hang- és képanyagokból, akkor tudod meg azt, hogy remélhetőleg ez a víz lemegy a töltések között, ártéri területekről költöztetünk haza, azt is jó előre, senkit nem kell konkrétan kiszabadítani. Tehát nem lesz baj. Ha ügyesek vagyunk, és végezzük a dolgunkat rendesen.Mert amit meg lehet tenni, azt megtesszük. Viszont a töltés földből van. Néha szerencse is kell. De ez most nagyon úgy néz ki, hogy nem az a játék. Mi megpróbálunk mindent. Az index címlapjára már kikerültünk. Kétszer is. 
Röviden ennyi.
Baromi sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen a huszadik podkeszt. A választás a Bran Van 3000-re esett, mivel nagyon kevesen ismerik, és a kelemenbandi [pont] hu-n mindig a keveset ismert zenék töltődnek le sokszor. Érti ezt a fene. Mindegy, locsoljuk neki, mert nagyon jó zene ám! És ha valaki megveszi, megtalálja, nagyon meg fog lepődni, mert nem csak olyan, mint itt alant, hanem mindenféle.
Munkahelyi szarok miatt meg kellett szakítanunk kedves kikaccs 2008 programunkat. Történt ugyanis, hogy hétfőn egy pénteki telefon miatt dolgozni kellett mennem. Utólag lehet, hogy jobb is ez így.
Hétfőn bementem hétre, nyolcra teljesen felbasztam magam. Mindegy is. Noémi fél három körül telefonált, hogy hasfájás van, nem nagyon tud felkelni az ágyról, siessek haza. Otthagytam mindent, kocsiba be, suhanás, Noémi tényleg rosszul. Elmentem Bodzával gyógyszerért, meg vásárolni és teknősöket, meg halakat nézni. Mire hazaértünk, javulás semmi, ügyeletre be. Ott a doki adott széntablettát, amiből szerinte nyolcat, meg mondta, hogy a vásárolt nospából kettőt. Hatás semmi.
A mai nap is hosszúnak ígérkezett, közben Noémi már körzeti orvosnál, aki adott egy beutalót a sürgősségire, mert szerinte gyorsan sebész kell. Kellett is.
Fél ötkor mondtam a többieknek, hogy mindenki húzzon haza, holnap folytatjuk, mert nekem kórház. Beszaladtam, váltottam Noémi édesanyját. Mire lecsöpögött az infúzió, kiderült, hogy befekvés, sebészet. Némi protekcióval (anyós) megfűszerezve még mai műtét. Választhattunk orvost, szerintem jó volt a döntés.
Noémi este negyed kilenckor már a műtőben volt, kilenc húszkor tolták ki a liftből, nyomtam egy puszit a kábult homlokára, körbetelefonáltam mindenkit, és hazajöttem, hogy beleírjam az internetbe, hogy Dr. Sárdi Péter előtt (aki bemutatkozáskor elhagyja a doktort!!!) kalapot le. És köszönjük! Nagyon.
Minden napi programunk az, hogy délután körbejárjuk a kis színpadokat, gyerekestül, zenét hallgatunk, Bodza táncol, ilyesmi. Általában van két este, amikor egyedül, vagy Noémivel közösen bemegyünk a városba, zenét hallgani, sörözni, jól érezni. A mai nap az egyedül menős lett volna. És hogy miért csak lett volna:
Szalóki Ágit és Harcsa Veronikát szerettem volna hallgatni, a blup színpad volt a cél. Bodza megfürdetve, körbepuszilva, és nekilódultam. Két literes Borsoditt táraztam be a táskámba, mondván, hogy sörözni kell. Az eső lába lógott.
Mire beértem – tíz perc nyugodt séta – csöpörgött. Hallgattam egy kis Szalóki Ágit, és eldöntöttem, hogy nemmaradok, mert szarráázás lesz ebből. Az emberek már megindultak a létező összes vendéglátóipari egység bejáratához, én meg még körbejártam a kis színpadokat, lesz, ami lesz. Mindenhol üres nézőtér, és zenekar nélküliség, vagy éppen hangolás fogadott, tehát eldöntöttem, hogy haza. Gondoltam, a temetőn keresztül jövök, gyorsabb. Nem lett az. A kórház előtti buszmegállóban állttam egy fél literes Borsodinyi szünetet, mivel elkezdett szakadni az eső. Mire legurítottam az egy sörnyi adagot, alábbhagyott. Elindultam hát. Fél perc múlva múlva megbántam. Mire megtettem atemető bejáratáig az uttat, a seggvájatomba folyt a víz az ingemből, a szandálomban stabil vízfelszín alakult ki, olyan érzés volt, mint a tényleges vizenjárás lehet. Próbáltam hívni Noémit, hogy engedje teli a kádat forró vízzel, de mivel Bodza éppen “Nem akarot alunni!” sorozatokat eresztett a világba, ez nem lett sikeres.
Szóval szarráázva megérkeztem, kis feleségem hozta a törölközőt, haj megtöröl, pálinka kitölt, mert hideg volt, mint a kurva anyja, és leültünk beszélgetni. Annyira szakítottuk meg, hogy beleraktam magam az utólag kifolyatott forró vízbe, meg ez a poszt, és folytatása következik.
Ebből is látszik, hogy az Utcazene fesztivál még nagy esőben, koncertek nélkül is tud az embernek fasza estét kerekíteni. Mert ez az. Hiába a szarráázás, és a nemzene hallgatás.
Röviden ennyit a harmadik napról.
Szerda óta vagyunk itthon, holnap továbbállunk, Kaposvár a következő állomás. Összefoglalva az utóbbi napokat, történt egy csomó minden. Csütörtök este bementünk a béke térre, zene volt, és táncház, én picit tovább maradtam, találkoztam pár ismerőssel, söröztünk egyet. Pénteken le a szigetbe, és nagy séták keresztül a városon.
Ma 10-kor sétahajó, Sugovica, Duna és dodgem. És néztük a Bp.-Baja regatta keretein belüli sárkányhajó versenyt. Tegnap pedig a befutókat sasoltuk ezerrel. Videóztam végig, van egy csomó nyersanyag, majd valamit összevágok belőle.
A halat megfőztük már, be is lapátoltunk egy rakatot, mivel a törpe miatt idén még nincs bent főzés, csak leülünk az asztalhoz, jönnek a barátok, beszélgetünk, sörözünk, ilyesmi. Jó lesz eléggé. Pont ma mondtam Noéminek, hogy már rohadtul fel van pörögve a város, teli részeg angolokkal. sokat láttunk eddig.
Tehát kimondható még az este előtt, ami biztosan nem lesz rossz, hogy fasza négy napot töltöttünk el itthon. Habár szerény véleményem szerint itthon mindig jó. Igaz, hogy van az a mondás, miszerint mindenütt jó, de legjobb sehol. Ezt most félretesszük, és belecsapuunk a bajai északába. Igaz érzéssel, mert holnap délelőtt vezetek. Ahogy írtam, a cél Kaposvár. Legközelebb onnan jelentkezem. Összevágott videó poszt pedig holnap, ha isten is úgy akarja.
Röviden ennyi.
Az úgy kezdődött, hogy halaszthatatlanul el kellett mennem itthon egy hivatalos helyre. Megtörtént. Hazafelé vettem lottót, és vettem sört is. Egy műanyag üvegest, és két doboz Kozelt. A műanyag üvegesről lesz most szó. A sör szögedi. A szó szoros értelmében. A gyártó honlapja is megérne egy misét, de alapvetően oké. A sör pedig tényleg nagyon finom. Kissé kesernyés, de üti a dobozos Kozelt,, amit most éppen szürcsölgetek.
A sima teszt után újítottunk, mert – ha valaki sokat járt a pécsi éjszakában a 90-es évek közepén/végén, az tudja – a sör szörppel nagyon finom. Málnával az igazi, de mi csak meggyszörpöt találtunk a spájzban, és azzal kevertük be a maradékot. Nagyon finom lett.
Ajánlható az ilyen fülledt nyári reggelekre, nappalokra, éjszakákra. Magyarán mindig frissít. És a sörfőzde is felvehetné a paláttára. Mert finom.
A kikaccs 2008 sorozat első videója, most reggel lett kész. Lesz még ilyen, remélem minden nap. Akkorhát!
A tegnapi nap nekivágtunk az nagy Magyarországnak:
Utazunk from kelemenbandi on Vimeo.
A plörkön jött a kérdés szefitől, hogy ez megvan-e. Nem volt. Emiatt publikálásra alkalmas. Tehát:
a gugliba be: find chuck norris, aztán vagy ájm fíling láki, vagy a jó napom van.
És lehet várni az eredményre. Én majdnem bepisiltem a röhögéstől. Nagyon jó. Nem tudom, kinek jutott eszébe. De vicces gugli munkatárs, az biztos.
Más: honaptól két hét kikaccs. Konkrétan Baja, Kaposvár, Ozora, Veszprém, Balaton, Budapest. Magyarán akit érdekel, élménybeszámolós posztokat is olvashat majd az oldalon.
Olvasom az indexen, hogy az autópályaépítések, meg völgyhidak, meg nem hatékony dunaújvárosi híd, satöbbi.
Egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatosan kiabálni az internetbe bele! Ezeket a dolgokat a pórnép tudta eddig is, kéremszépen. A állami szék pedig ellenőriz olyanokat, amiket még egy 10 éves gyerek is lát. Történetesen ezt írja az index cikke, egyből az elején: “Több súlyos hiányosságot, olykor törvénytelenséget találtak a számvevők a tavaly épített sztrádaszakaszok ellenőrzése során.”
Ez a része még oké. Ellenőrizzenek, keressék az elbaszott pénzt, találják meg azt, aki az egész magyar autópályát a legdrágább kilóméterenkénti úttá tette.
De azt már nehogy, hogy ellenőrzés kell ahhoz, hogy a völgyhíd, meg a dunaújvárosi híd fölösleges, kihasználatlan, nem kellett volna. Megsúgnám itt csendesen, hogy a szekszárdi is az. És mire odaér az autópálya, ami a 9-es lesz, ha lesz, addigra lehet újjáépíteni, meg építeni mellé még egy ugyanolyat, vagy konzolosra megcsinálni, mert azon négy sáv csak bicikliútból fér el. Ahhoz meg kurva drága.
És itt kanyarodjunk az én asztalomhoz (árvízugye). A 21. századra eljutottunk oda, hogy töltés nem épül állami pénzből. Talán részben igen. A KEOP-ban van némi állami zsozsó. A java EU-s lóvé. Az autópályában pedig elvileg benne van a benzinből egy vödör zsozsó, és még a kutya tudja mi. Amit beleteszünk a kasszába. Az állami, vízkárelhárítással foglalkozó cégek pedig pályáznak és szívnak. Mert az állami feladat nem látható ám el csak úgy, csuklóból.
Biztonság emberek, a figyelünk rátok. Megadjuk, elvágjuk, minden. És majd azt felejtik el mondani, hogy ezért konkrétan kibaszott sok ember gürizett, nagyon sokat, hogy a faszán állami feladatot EU-s léből készítsük el.
Fölbasztam magam. De lesz töltés. Ez a lényeg. Csak ki kellene mondani egyszer. Hogy szarunk mi ám bele ebbe az egészbe.
Ennyi!
