Monthly Archive for június, 2008

Page 3 of 3

Talán még a cseh jakuzák is…

asahi from the czech republicAmikor a magyar ember -legalábbis én- kiad majdnem 400 forintot egy messziről tényleg japánnak tűnő sörért, akkor azt várja, hogy azt Japánból hozza ide valaki. Amikor hazaér, még nincs semmi gond, mert csak a hűtőbe teszi be a szerzeményét, és várja, hogy már kibonthassa, mert az jár a fejében, hogy bazdmeg, milyen sört ihatnak ezek a japánok. Aztán amikor nekimegy a sörnyitóval, akkor már a cimkét is megnézi, és azt látja, hogy ez valami fasza liszensz cucc. És utána megfordítja.

Bár ne tenné.

Mert szereti ugyan az északi söröket, a cseheket meg pláne, de kéremszépen, japán sört ne csináljanak már Csehországban! Ha legalább kambodzsai lenne, vagy a picsa tudja, hova való, akkor oké. És értem én, hogy eredeti japanishe recept, meg minden, de ne legyen már cseh. Az legyen a Budvar, ami már ugye Budweiser, mert azt ott kell csinálni! Mint ahogy a Borsodit meg itt kell, Bőcsön, a Hernád partján.

Röviden és tömören ennyit a japán sörről, ami ha tényleg liszensz alapján készült, akkor semmi extra.

Snake a gmail-ben

Ma éjszakától a gmail-ben lehet beta tesztelni. Gondoltam kipróbálom. A gond ott volt, hogy először nem találtam a labs fülecskét. A probléma úgy oldódott meg, hogy a nyelvet visszaállítottam angolra, és már ott is volt a cucc. Két dolgot szándékoztam első körben kipróbálni. Az egyik az avatarok a chatben, a másik a snake. Az előbbi egyértelműen oké, az utóbbi viszont kifejezetten szórakoztató. Csak engedélyezni kell a keyboard shortcut-okat, tolni neki egy & jelet, és már lehet is kígyózni, eképpen:

éppen meghaltam, 110 pontnál

Eddig tetszik. A dolog lényege az lehet visszajelezni mindenről, és a javasolt fejlesztések egyszer majd beépülnek a gmail-be, és szabadon használhatók lesznek. Mondjuk én kábé másfél hónapja tértem át a thunderbirdre, de kukacozni valószínűleg be-be ugrok majd. Főleg melóból.

Flickr iz inda háuz

Mint már itt említettem vala, több, mint másfél év után képes voltam megrendelni a 10 darab moo kártyácskát ami ajándék a flickr pro accounthoz. Kiválogattam a képeket, behúztam a téglalapot. Ez lett a végeredmény.

moo cards

Röpke Eee tapasztalatok

Beugrottam ma a 3M-be, venni egy kártyaolvasót. Egy ilyet szereztem be. Jónak tűnik, csak Bodzának nem szabad majd odaadni.

És megláttam bent egy Asus Eee-t kicsomagolva, működve, nettel. Amíg a srác írta a számlát, meg fizettem, rávetettem magam. Összességében tetszik. Melléütöttem egy csomót, mert egyből plörköltem egyet. Magyarán tényleg mocsok kicsi. Konkrétan ekkora, rápakolva egy sima, 15,4″-os gépre, demonstráció gyanánt:

Azt mondják, nem a méret a lényeg

XP futott a cuccon, 512-es memóriamodullal, 667 MHz, két gigáig bővíthető. Ami mondjuk még fasza. De aztán megnéztem, hogy mennyi helyet foglal az oprendszer a 4 gigás “vinyóból”. Ami ugye SSD, magyarán nem rendes vincseszter. És hát kéremszépen, 80-90 ezer forintért kapunk 2, azaz kettő gigányi szabad helyet. Értem én, hogy pendrájv, meg miden, de az is eléggé véges. Tehát ez a rész összességében negatívum.

A tapipad is mocsok pici, de az mondjuk megszokható. Kábé 10 másodperc után simán ment a dolog. Ahhoz képest, hogy az egész Eee-zés 10 perc volt, ez tényleg gyorsan ment. Aztán próbáltam egy wordöt, ami szintén okénak tűnt. Tehát arra, amire én használnám (ha vennék, de nem fogok) simán jó. Mert szerintem az ilyen csöpp gépek szigorúan csak netezni és szövegszerkeszteni vannak kitalálva.

Az eladó srácnak mondtam, hogy ha jön a többi pici gép, akkor jövök azokat is kipróbálni. Mert azt tudjuk, hogy jönnek, mivel most mindenki pici gépet csinál, ha kell, ha nem.

podcast #15: Nem fejezzük be!!!

Voltam ma a Tandemben, és kurvára ilyen érzésem volt:

Most a vendégmunkásoké a világ

Öt éves lett a kispad.hu. Ervin, eszpee, és stsmork öt évvel ezelőtt kezdte, eleinte, emlékeim szerint csak ervin írt, nem tudom, hogy mikortól lett közös a játék. Talán az archívumukból kiderül. Mindegy is.

2004-től “bérbloggereket” is alkalmaznak. Ők egy, vagy két hónapig írnak/írtak ilyenkor posztokat, mindenről. Mert erről szól a kispad.

Ezek a vendégmunkások most írhatnak, ha akarnak.  És írnak is. Én pedig olvasom.

Ez az, ami az egészben számomra baromi érdekes. Olyan emberektől lehet most posztokat olvasni, akikről megvallom őszintén, már megfeledkeztem. Pedig a blogok mentek tovább, csak valamiért nálam elmaradt az olvasás. Talán négy ember maradt. Plastik Józsi, Orosz Péter, Bedééket a kk óta olvasom, a matulaáról leszoktam és még Doransky az, aki benne van a gugli ríderben.

Dr. Orosz is benne van, de már nem a kzamm.com-mal, hanem az új bloggal, ami ezek szerint nem májusban indul, hanem majd, de én várok. A belsőség után ez tuti.

Magyarán nagyon örülök ennek az egész akciónak. Mert a kispad ezzel baszott nagy űrt pótol azoknál, akik őket, és miattuk másokat is olvastak.

Mert talán innentől kezdve bekerül újra egy-két blog a gugli ríderbe, aminek annak idején még a lehetőségét sem tudtam elképzelni. Mármint, hogy lesz olyan, hogy feed olvasó. :)

De most van, és bővítem.

Bodza táncol

Meghallgattattam Bodzával a mai napon beszerzett kaukazus számot, mert a zenekart alapból kedveli. Mindig táncol rá. Ma is ezt tette. Noémi megörökítette, igaz, hogy csak webkamerával, a hang sem lett jó, de alátettem az eredetit, meg kicsit meg kellett hosszabbítani, ez lett belőle. Ha visszakapjuk a videókamerát, akkor talán lesz még jobb is. Mindenféle.


Bodza táncol from kelemenbandi on Vimeo.

cegkivonat.com és cegkivonat.eu

Úgy alakult, hogy cégkivonatra volt szükségem. Az mindegy, hogy miért.

Gugli a barátom, tehát be a keresőbe a “cégkivonat letöltés” kulcsszavak, klikk, eredmény a monitoron.

Az első eredmény a www.cegkivonat.com volt. Egyből klikk, cégnév beír, mondom fasza, van itt minden, letöltöm, kinyomtatom, letudva az egész. Aztán jön a hidegvíz a nyakba:

cégkivonat pézé’

Mondom, ilyen nincs, bazdmeg. Ennek nem szabadna pénzbe kerülnie. Nyilvános adatok, nem fizetek érte, ennyit meg pláne nem. Néztem tovább hát a találati listát.

Rábukkantam a www.cegkivonat.eu-ra, ahonnan érdekes módon csutka ingyen letölthető volt az az anyag, amire szükségem volt, és a fenti szaron pedig pénzért kínálták.

Kérdem én szépen csendben, hogy mi a picsáért kell olyan tartalmakat pénzért adni, amik nyilvánosak, kéremszépen. Megseózunk egy oldalt kurva jól, azután pedig tartjuk a markunkat, ha jönnek barmok, akiknek szegényeknek gyorsan kell ez az adat, és kifizetik a zsét, mert sietnek. Sajnálom őket. Egy tippem van nekik. Lefelé kell görgetni az egeret, és valószínű a siker.

És lehet, hogy én értelmezek ebben az egészben félre valamit, de ezt nem igazán tartom valószínűnek. Szóval nosza, kedves élelmes emberek, adjátok el az ingyen hozzáférhető dolgokat nagy lóvé reményében. Be fog jönni, az tuti.

podcast #14: kaukazus – hiteles kikelet

Találtam egy kaukazus videót a youtube-on. A dal címe hiteles kikelet, kellett nagyon. Ezért kerestem egy konvertert, amivel át lehet konvertálni a cuccot mp3-má. Megtörtént, az eredmény lent hallható. Fasza eléggé!

Meghalt a kártyaolvasó – béke poraira

A fényképezőgépünkben CF kártya van, manapság ez már nem olyan divatos, talán sosem volt az. A gép adatkábele fene tudja hol van, így kártyaolvasót használunk, szigorúan egy kártyával, ami mondanom se kell, a fényképezőgépben pihen általában. Ma este Noémi vett fel pár videót, ahogy Bodza ugrál az ágyon. Nagyon ügyesen csinálja, kirántja maga alól a lábait, és seggre ül. És utána mondja, hogy ez jó volt. Aranyos ilyenkor eléggé. Mondjuk szerintem mindig az.

Az ugrálás után letettük a törpét aludni, Noémi nekiállt volna felzúzni a képeket és a videókat a nagy gépre, amikor is szól, hogy nem megy bele a kártya a szlotba. Mert biza családunk tagjai közül valaki belepiszkált egy célszerszámmal a lyukba, de rendesen. Minden tű szanaszét áll, görbe, ilyesmi. Máshogyan nem férni hozzá, szét kellett szednem. Láttam, hogy reménytelen, de azért megpróbáltam.

A műszerész csavarhúzóimat csak nagy hangorkánok közepette lehetett volna előbágerolni, mivel a cipősszekrény fiókjában vannak, így kést használtam a művelet végrehajtásához. Szétpattintottam, és ami elém tárult, az maga volt a pusztító kegyetlenség. Tényleg rendesen szét volt barmolva. És két tű el is volt törve. Amit tudtam, kiegyenesítettem, a két tű hiány ellenére tettem két próbát, látta a gép, hogy van benne valami, mint Vágó Istvánnál, de adatot azt biza nem látott. Így a kék Hama gyöngyszem, ami már több, mint másfél éve szolgált, a kukában landolt a többi szemét tetején.

Magyarán ma biztos, hogy semmiféle videót, vagy fényképet nem tölt fel az én kis feleségem az fene nagy internetre, mert a laptop csak esdé, meg ikszdé kártyával dolgozik, tehát nincs mivel. Új állja helyét a kékségnek,valamikor a jövő hét folyamán. Addig gyászolunk.