A fényképezőgépünkben CF kártya van, manapság ez már nem olyan divatos, talán sosem volt az. A gép adatkábele fene tudja hol van, így kártyaolvasót használunk, szigorúan egy kártyával, ami mondanom se kell, a fényképezőgépben pihen általában. Ma este Noémi vett fel pár videót, ahogy Bodza ugrál az ágyon. Nagyon ügyesen csinálja, kirántja maga alól a lábait, és seggre ül. És utána mondja, hogy ez jó volt. Aranyos ilyenkor eléggé. Mondjuk szerintem mindig az.
Az ugrálás után letettük a törpét aludni, Noémi nekiállt volna felzúzni a képeket és a videókat a nagy gépre, amikor is szól, hogy nem megy bele a kártya a szlotba. Mert biza családunk tagjai közül valaki belepiszkált egy célszerszámmal a lyukba, de rendesen. Minden tű szanaszét áll, görbe, ilyesmi. Máshogyan nem férni hozzá, szét kellett szednem. Láttam, hogy reménytelen, de azért megpróbáltam.
A műszerész csavarhúzóimat csak nagy hangorkánok közepette lehetett volna előbágerolni, mivel a cipősszekrény fiókjában vannak, így kést használtam a művelet végrehajtásához. Szétpattintottam, és ami elém tárult, az maga volt a pusztító kegyetlenség. Tényleg rendesen szét volt barmolva. És két tű el is volt törve. Amit tudtam, kiegyenesítettem, a két tű hiány ellenére tettem két próbát, látta a gép, hogy van benne valami, mint Vágó Istvánnál, de adatot azt biza nem látott. Így a kék Hama gyöngyszem, ami már több, mint másfél éve szolgált, a kukában landolt a többi szemét tetején.
Magyarán ma biztos, hogy semmiféle videót, vagy fényképet nem tölt fel az én kis feleségem az fene nagy internetre, mert a laptop csak esdé, meg ikszdé kártyával dolgozik, tehát nincs mivel. Új állja helyét a kékségnek,valamikor a jövő hét folyamán. Addig gyászolunk.
“Mert biza családunk tagjai közül valaki belepiszkált egy célszerszámmal a lyukba, de rendesen.”
nyilván én voltam, ne haragudj….:)