Monthly Archive for 2008. június.

Kint ülök a teraszon, Cure-t hallgatok, akusztikus Cure-t, egy pohár pezsgővel az asztalon, és cigarettával a kezemben. A pezsgő apropója az, hogy ma az évi két házassági évfordulónk közül a másodikat ünnepeljük, valamint pici lányunk ma 20 hónapos. (Érdekes, hogy mások is ugyanebben a cipőben járnak, itt kívánunk mi is kobakéknak, és Borinak sok boldogságot.)

Tulajdonképpen dolgoznom kellene, de a fent felsorolt dolgokon kívül történt ma valami, ami nem tudom, hogy miért – lószart nem, vártam titokban valami ilyesmit, mindegy, hogy hol – dagadó melleket varázsolt a petyhüdtek helyére. Legalábbis a fejemben. És remélem így írják.

Szóval akkor: reggel kaptam egy esemest kedvenc sógoromtól, hogy egyszercsak kint lett egy poszt a freeblog címlapján, innen. Őszintén megvallva nem tudtam, hogy köpjek-e, vagy nyeljek. Szerény ismereteim szerint nagyon kevés olyan nem freeblogos blogíró ember van, aki semmiféle kapcsolatot nem tartott fent a múltban eme oldallal, magyarán nem írt náluk, na. Én nem. A költözés előtt blogter volt, előtte meg – még a magyarországi ingyenes blogszolgáltatók kőkorszakában – tévékettő. De valamiért mégis. Pedig nem írok jól. Viszont szeretnék.

Ekkor ötlött a fejembe az, hogy egy-két helyen az elmúlt időszakban olvastam idézőjeles vitákat a goldenblog kapcsán arról, hogy mennyit segít a blogszolgáltatónál vezetett blog, címlapra pakolnak, csak kapcsolatok kellenek, satöbbi. A gugli analitiksznek hála holnapra – mivel meg akarom várni a konkrét adatokat – lesz egy olyan összehasonlítási alapom, ami segíthet megírni azt, hogy akkor ez hogy is van. Hét óra körüli állás szerint simán megduplázódott az oldal forgalma, de szerény véleményem szerint ez nőni fog, ha a poszt még ott lesz reggelig. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy sokan csak este ülnek le a compúter elé, és kezdenek neki akárminek is, érintve a freeblogot.

Aztán pedig lehet írni majd egy posztot arról, hogy mekkorát ugrik a tök ismeretlen delikvens látogatottsága. És kihegyezhető lesz a dolog arra, hogy meddig tart el ez a tizenöt perc hírnév. Mert az tuti, hogy múlandó. Hacsak nem leszek annyira jól író ember ezután, hogy odakerül a jövőben még egy két másik szösszenet is.

A kételkedőknek pedig innen, a szürke homályból üzennék annyit, hogy ezek szerint a dolognak rohadtul nincs köze semmihez. Csak kell valami olyasmit írni, ami megtetszik egy éppen erre járó embernek, és érdemesnek tartsa arra, hogy odabiggyessze arra az oldalra, ahol dolgozik. Mert szerintem most éppen rohadtul ez történt.

És végül: szpászíbá. Jólesett!