Megyek, csinálom az ebédet, hogy kész legyek, mire Noémi hazaér!!! És ez most csak simán zene.
Tehát akkor: én, a Feri, meg a Bíró Imre (mindig a csepürágós szigetes bulik jutnak erről eszembe)
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=FHigbSfaxDU&feature=related[/youtube]
Bodzuska felsírt, tehát apropó van. És akkor Here to There!
Here to There (Michael Nyman - The Piano OST, 1993) [ 0:01 ] Play Now | Play in Popup | Download (54)“If jú níd mí kóll mí”, mert szeretem. És néha a filmen is sírok, de ez egy másik, és hosszú történet.
A "világ legnagyobb" mindenkinek a kura anyját podcast posztja [ 0:01 ] Play Now | Play in Popup | Download (150)
Profiban voltam ma, és ilyet találtam a pénztárnál. Egyből kellett, meg is vettem. Finom is volt, meg eszembe jutott egy csomó kisgyerekkori emlék. Mindig a nagymamáktól volt betűcsoki, én G-t kaptam, mint ez is, a húgom meg T betűt. És ezer éve nem találkoztam ilyennel. De ezek szerint újra nekikezdtek Szerencsen. Ezek szerint a mi gyerekeinknek is lesz majd betűcsokija. (Ami igazándiból állat abc, de ez kit érdekel. Nekem mindig Betűcsoki volt, ezek szerint a jövőben is maradhat az.)
És majd rohadtul összecsokizhatják magukat a törpék, meg kunyerálhatnak másikat. Ahogy magamra emlékszem, az sem fog számítani majd, hogy milyen betű van rajta, milyen állattal, csak az lesz a lényeg, hogy lehessen enni. A nagymamák-nagypapák meg örülni fognak, mint a fene.
Meg én is, mert ez egy jó dolog. Az ilyesmiket nem is lett volna szabad száműzni a gyerekek csokipalettájáról. Mert ha őszintén belegondolunk, akkor nem igazán van mostanság semmi a finom régi csokoládék közül. Habár Vadász szelettel valamikor nemrég találkoztam.
Korán keltünk, mivel Noéminek suli van, ment Pestre. Vittük Bodzust a nagyszülőkhöz, amikor a tiszavasvári úti felüljárónál beleszaladtunk egy balesetbe. Nem tűnt annyira durvának akkor, csak nagy forgalomirányítás, mocsok sok rendőr, ilyenek. Meg egy narancssárga Punto, amire rádőlt egy fa. Akkor így nézett ki. Aztán bent a dohányzóban hallja az ember a pletykákat már a kertvárosi kollégáktól. Aztán az általam nem látogatott szon.hu-n videó megnéz, cikk elolvas. Hát durva.
A mai okosság: rövid az élet.
Napokkal ezelőtt olvastam kobaknál két kérdést. Az egyikhez nem értek, a másikban valamelyest otthon vagyok. Ez a flickr pro. (Amire mások is áhítoztak, aztán egyszerűen csak megrendelték). Lassan két éve vagyok flickr pro júzer, de általában Noémi tölti fel a képeket. Egyébként Bodza miatt lett a pro. Nem akartunk ímélekben fotókat küldözgetni, kellett egy hely, ahová fel lehet korlátlanul tölteni a cuccot, és mindenki látja, legyen kicsit interáktív a dolog. Előtte is volt flickr acc, de amíg nem volt csemete, csak az én hülyeségeim mentek fel szórakozásból. Aztán ugye ez változott.
Ami a lényeg ezzel kapcsolatban, hogy mint kiderült, már akkor is járt 10 darab kártya, saját képekből tök semmi pénzért, csak az én figyelmemet ezek mindig elkerülik. Tehát tegnap kiválogattam tíz képet, helyére húztam tízszer a téglalapot, aztán szend button, vagy mi volt, címmegadás, és azt mondják sokan, hogy 10-12 nap, és a képek a postaládában figyelnek majd, utána pedig csinálhatunk velük, amit akarunk. És még szemezek ezekkel is, de ez persze pénzes. És óccsó.
(És Noémi szólt, hogy ma került fel az ezredik Bodza fotó a flickr-re, ami a bal felső kis képre kattyintva előugorik.)
Ha valaki azt mondja 2-3 évvel ezelőtt, hogy magyar rádió (mindegy, hogy közszolgálati-e, avagy sem) slágerlistáján általam igencsak kedvelt zenekarok fognak szerepelni az első két helyen, annak belehahotáztam volna a képébe. És lőn:
Emlékeim szerint nem sírtam, mikor pici gyerekként oltást kaptam, de ennek édesanyám a legjobb tudora. Mindegy is. Amiről írni szeretnék, az az, hogy Bodza ma kapta meg a másfél éves gyerekeknek “kijáró” MMR+OPV+HIB2 (mumpsz, kanyaró, rózsahimlő) oltást. És ugyanúgy, ahogy az eddigieknél, egy mukk sem jött ki a száján. Ezért a “dottónéni” egy ajándékkal jutalmazta meg, mégpedig egy kacsával, ami itt alant látható.
Az állat természetesen sípol, és a fürdőkádban jól megtöltődik vízzel, mivel ott a lyuk az alján. Bodza mindig mondja az összes kacsája alját mutogatván, hogy “ott a jut”. Ezért hát fürdés közben megtanítottam, hogy az biza’ nem lyuk, hanem a kacsa kloákája. Azóta bőszen mutogatja, és mondja cudarul, hogy “toátája, ott a tacsa toátája”. 
Rádiós sláger, kedvcsinálónak. Reggel munkába jövet ez szólt, jókedvet hozott, munkakedvet nem.
jazzékiel - az utolsó lemezlovag (Legenda EP, 2005) [ 0:01 ] Play Now | Play in Popup | Download (834)Valaki kirakta a faliújságra a folyosón ezt az okosságot, amit gyorsan beszkenneltem, mert eléggé tükrözi az utóbbi hetek beli munkakedvemet (klikk rá, úgy nagyobb lesz):
Hozzászólások