Ha valaki árvízvédelemmel foglalkozik, két dolog hozza lázba szerintem. Maga a védekezés, és az irattár. A védekezés azt hiszem kifejtődött már itt. Ha nem, akkor a napokban ki fog. (Ezt meg kell néznem, mert lehet, hogy a tv2-ős dologon volt az fent anno.)
Az irattár pedig azért érdekes, mert úgy érzi a jó állampolgár, mintha valami poros múzeumi raktárba csöppent volna bele. Első körben nem annyira izgalmas, mert barna és zöld zsákokban áll a kurva sok papír, ami arra vár, hogy lekerüljön a polcról, aztán felkerüljön oda, mint rendszerezett múlt. És itt jön a képbe maga a szakma. Az öregek.
Mert lehet ám ilyenkor csuda dolgokra bukkanni. A mai leletek között a rohadt nagy porban volt 1930-as évek beli papír, 1947-es és 1949-es árvízi dokumentáció, szigorúan gyöngy betűkkel, faszán lejegyezve.
Hülyén hazgozhat, de ez engem erősen lázba hoz. Az embernek kedve lenne (és lesz is) beleásni magát ezekbe a gyöngyszemekbe, függetlenül attól, hogy a zsákpakolástól megfájdult a dereka, mint a picsa. Valószínűleg holnap lesz egy poszt nagyon régi árizes naplókból, idézetekkel, térkpekkel, mindennel, ami ilyenkor kell.
Nem is valószínű, hanem biztos.
Tisztelt irattár !
Szeretném tudni hogy családfát honnan lehet megtudni?
köszönöm válaszát Endrődy Boglárka