A mai nap a későn indulás és a családi grillezés keretei között telt el. Ittam sört, és konyakot is, mivel Norbert volt oly kedves, és elvitt minket anyósomékhoz, aztán pedig Béla és Eszterke hazahoztak. A lényeg nem is ez.
Valamiért úgy alakult, hogy kedves sógorom (aki ugye művész berkekben ismert) és én nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással. Nevezhetem barátságnak, nem tudom, ő hogy gondolja, szerintem az. És kurvára ugyanúgy gondolkodunk, beszélhetünk igazándiból mindenről. Amikor először találkotunk, akkor például zenékkel tesztelt, mutatott neuroticot, meg minden ilyesmit. Egyet nem ismertem fel, már nem tudom, hogy mi volt, de én életemben nem hallottam, az bitos. Mindegy. Ekkor saját elmondása szerint elkönyvelt egy normális gyereknek. Az idő eddig őt igazolta. 
Szóval a húst már régen megsütöttük, megkajáltunk, és kint álltunk az udvaron, cigi, sör, amikor apósom a garázsból hoz egy dobozt, amiben mindenféle papírok vannak. Volt benne egy vázlatfüzet, és csak úgy simán papírok. Ebből kettőt eloroztam. Két képregény. Három kockás. De én, mint mérnök, négyzetek kell, hogy mondjak. Ezekről van itt nagyba’ szó (klikk rájuk a nagyért):
Akinek éppen olyanja van, és erre téved, az érdeklődhet a dolgok iránt, mint még babar néven publikált korai chasar képek, mondhat árat, aki a legtöbbet ígéri, az postán kapja a megsárgult A4-es képet, be is keretezem neki szépen, én meg majd Norberttel risztelek, ha az ő, vagy az én abaqoos számlájára megjött a zsozsó.
A lehetőség adott, képvásárló már eddig is akadt, meg tehénvásárló is, tehát rajta, kezdjük!
1. Nem kocka, nem négyzet: panel.
2. Elég gyengék ezek a korai zsengék…
(És kevés emberrel találkozol, ezért irreálisan felértékelődnek a kapcsolataid.
)