Az ember tanul, vár, dolgozni kezd. Csinálja szépen a dolgát, mondjuk fejlődik is szakmailag, amikor közben szól valaki, hogy jó lenne, ha nekem is dolgoznál szépecsém.
Fogja magát, elintéz mindent, elkezdi a munkát, ami ugye már a második, élvezi is eléggé, mert hát ugye ugye. És elérkezik kettőezerhét december tizennyolcadika, amikor is első jussához kacifántosan – ez egy másik történet, Norbertnek köszönet érte – hozzájut. Ő és pici családja.
És akkor azt mondja, hogy juhhé, bazmeg, így kell ezt csinálni. Meg azt is, hogy ezek szerint ennyit ér a munkám, ami fasza, de a munkahelyemen akkor? És azt is mondja, hogy tényleg bekopogok az összebe’ bazmeg!!!
Mert átbaszás a világ. Mert lehet tisztességes munkával. Mert lehet. Csak kurva jó helyen kell lenni hozzá, meg mittudomén. Ebből eddig talán a mittudomén. De eddig úgyfest bejött.