Két hónap után megkaptam!
Valamikor augusztusban realizálódott a dolog, hogy be kell lépni a mérnöki kamarába, mert a “magánszektorban” nem lehet tagság nélkül semmit csinálni. Le is töltöttem szépen a jelentkezési lapot, amit annak rendje és módja szerint ki is töltöttem, önéletrajzot mellékeltem, meg bevittem a diplomámat, hogy fénymásolja magának, mert ott csak akkor hiteles.
Ment is a dolog faszán – gondoltam én. De úgy látszik nem, mert ma megkaptam a levelet, szeptember 10-i dátummal (egyébként a pasas, aki bent ül, egy hónapja ma adja postára).
És bazdmeg el van írva a nevem! Megint! Vagy még mindig. De a jelentkezési lap kis négyzeteiben betűnként van benne ugye! Külön! Az önéletrajzomban is benne van! A diplomámban meg pláne!
Már csak az érdekel, hogy a nyilvántartásba is így kerültem-e be, vagy valós névvel, mert ha a gyanúm beigazolódik, akkor egy darabig nem én vagyok kamarai tag, hanem valaki, akinek egy e betűvel kevesebb van a nevében, de ugyanúgy hívják az anyját!
Ezer éve, hogy nem jegyeztem be semmit, most pihenésképpen megteszem. Mert fordítok, az agyam meg elszállóágban van.
Pályázathoz kell, ma meg kellene csinálni, mert holnap nem lesz kedvem, csütörtökön bejárás, péntek meg már hétvége. Meg egyébként is le vagyok fáradva. Hála az égnek mostanában plusszmunkából is van elég, az megy esténként, meg némi internet böngészés, elolvasom a jól megszokott oldalaimat, és folytatom tovább. Eddig azért sírtam, mert nem volt, most meg a nempihenés a bajom.
Egyébként meg ráakadtam egy jó zenekarra, ami sógorommal történt hatszor közjegyzőhöz visszamenős beszélgetésünkbe beleillik. Mert olyan, amilyet az ember maga is csinálna. Legalábbis én. Most is szól, fasza eléggé. Az új Petőfin hallottam, és letöltöttem, amit találtam. A jobb oldali linkek között rá lehet bukkanni, már ha valaki idetéved, és veszi a fáradtságot és megkeresi.
És a kocsi is leműszakizott, lehet örülni! Meg vannak új képek, videók, vadsparkosok is, a törpe élvezte ám nagyon. Oda is lehet kattintgatni.