Tegnap óta az fene nagy budapesten vagyunk. Noéminek a suli miatt végig kell csinálnia egy 3 napos kurzust egy aláírásért. Tehát jöttünk. Bodza éppen alusz, én meg végre bejegyezek.
Laciéknál kezdtük, ahol sikeresen fölbasztam magam a budapesti parkolódíjakon. Tegnap elparkoltunk vagy 3000 magyar forintot. Az basztat, hogy ha az ember fia feljön családostul, akkor ugye általában azt autóval teszi. És ha a barátai véletlenül a belvárosban laknak, akkor fizet, mint a picsa. 265 forintot óránként. De hát bazdmeg, miért? Nem értem!
Nem passzióból állok oda, hanem azért, mert vendégeskedem, és ott is éjszakázom, meg elmegyek mindenfelé feleségestül, gyerekestül, eszem, iszom, dínomdánom. Persze csak módjával. Fizetek, de ezt igencsak soknak tartom. Irreálisnak.
És amikor megyek le, hogy a maximálisan vásárolható 3 órás parkolójegyet lecseréljem, látom, hogy zacsi figyel az autón, majdnem meghalok bele, mondom mi a fasz, nem lehet, még nem járt le. És látom, hogy ott a csekk, faszán. Kibontom, nézem, látom, hogy ez egy reklámpapírka. A szöveg stimt, az ötödik sornál derül ki, hogy százezerrel többet adnának a kocsiért, ha eladom. De nem adom. Es egy valamit még mindig nem értek.
Mi a jó édesanyjáért nem az összes kocsira tesz, meg egyébkéntis mi a faszt keres az én ablaktörölőmnél, hogy jön ő hozzá, kicsoda, menjen a picsába. Mert beszartam. Nem is kicsit.
Úgyhogy a mai áthurcolkodás után a gépjárművet ingyenes és biztonságos helyre szállítottam, és Bodzával visszavillamosoztunk Robeszékhoz, mert mától itt.
Röviden ennyi.