Durrdefekt

A múlt péntek összejött!

Kezdődika nap, a kis család gyerekestül nekilódul a nagyvilágnak, ugyanis anya Pesten vizsgáz, Valkón pedig családi muri szombaton, mert az unokatesók szülinapolnak, párosan.

Gyereket a kocsiba be, anya és apa is bevágják magukat, benzinkút, benzin, matrica, ablakmosó, és indulás neki. Autópálya Polgártól, augusztustól talán majd nem csak onnan. Ott apa nekilódít, mert hát ugye anya vizsgáz, ami annyit tesz, hogy sietni kell, mert Gödöllőtől ő vonatoz, apa és Bodza pedig onnan tovább. Tehát emiatt a sietség. A vonatot el kell érni. A vizsga az vizsga.

Apa hajt, mint a meszes, gyorsan, amikor egyszercsak bumm, rángat a hátulja, mint a kurvaannya, apa ilyet még nem érzett, durrdefekt 150-nél, belsőbe’, a kamionok mellett, a kocsisorban benne.

Apa félrehúzódik, kereket kell cserélni. Tizenegy éve csinált ilyet utoljára, de akkor nem leállósávban, száguldó autók mellett. Mindegy, csinálni kell!

De mivel? – kérdi apa. Mert emelő az kurvára nincsen, mert mikor ugye ő kocsit vett, ezt baszta megnézni. Tehát meg kell állítani valakit, az autópályán! Kis család előtte kiparancsolva, árokszélen ülnek, anya tanul, Bodza a babakocsiból nézelődik! S lőn csoda, 65-70 közti feleségestül megáll, mi a baj, emelő, nesze, csináljad. Apa kicserélte a kereket, közben kurvaanyázott, ez kellett, mer’ úgy állunk anyagilag, hogy csak kereket tudunk venni!

De minden oké, család vissza, apa újra hajt, de még megáll, mert megtanulta, hogy utána kell húzni. Hát utánahúz. Faszán, mert ő fasza gyerek. És beletöri az egyik kerékcsavart az agyba! Közben meg azon jár az agya, hogy fasza gyerek, mert ebben ott is maradhattak volna. A kamion alatt mondjuk. De az agyába tódult a következő gondolat – atószerelő. Bazdmeg, mondja magában apa, csak arra van pénz. Gazdagok vagyunk mi!

És három csavarral mennek is tovább, jól érzik magukat, anya levizsgáz, haza is jönnek, szeretik egymást, meg minden. És apa holnap autószerelőhöz is megy, meg valószínűleg internetről rendel gumikat, mert az sokkal olcsóbb!