Kedvenc és egyetlen sógoromnak kiállítása nyílik május 10-én a Tandemben. Alant a meghívó. (ráklikk, és nagy)
Aki tud menjen, lesz koncert, meg minden, mint a búcsúban. Mi is megyünk valószínűleg, csak még vacillálunk rajta, mert az biza egy nap szabi, vagy kettő. De megéri.
Mármint az idő. Ma fél éve, hogy megszületett Bodza. Vagyis pontosan ma délután 16:05-kor lesz fél éve. Pedig mintha csak most lett volna. És már van foga, nagy haja, habár az az elején is volt, és nemcsak forgolódik, hanem ül is. Stabilan.
Én meg közben öregedtem egy évet, ami röviden összefoglalva nagyon jó volt, csak édesanya műtétje nem hiányzott belőle. De már ő is gyógyul. Látszik rajta.
Mert ugye voltunk otthon a múlt héten, hogy tudjanak unokázni. Örültek neki nagyon. Aztán irány Valkó, ahol szintén örültek neki nagyon. Csak baromi sokat kellett hozzá vezetnem.
Végül pedig haza vasárnap, egy kicsit fáradtan, a fejem meg huzatot kapott, és egy kicsit be van dagadva a bal fele, de sebaj, már múlik.
Egy idézet illenék ide a végére, de ez most elmarad.
Az utolsó bejegyzés, mint aznap délután kiderült, nem állt, mert anyát nem műtötték meg. Elég rosszul érintett mindenkit, főleg őt.
A műtét most hétfőn volt, mert meg kellett várni, hogy a hörghurut okozta váladék megszűnjön. Nem akarták a dokik, hogy megfulladjon műtét közben. Le a kalappal előttük. Azt hiszem van olyan orvos, aki rizikózott volna, lesz, ami lesz alapon.
Szóval hálistennek anya jól van, a dokija szerint gyorsabb a javulás, mint két éve, pedig akkor kurva gyorsnak titulálta. A mostani abból mérhető le, hogy hétfőn este normális hanggal telefonált, jókedvűen, minden. Tegnap fölkelt, mászkál, levegőt is jól kap, úgyhogy minden fasza.
És most olvasom sógoromnál, hogy a csókasztalos helyünkön rendezendő kiállítás megint csúszik.
Pedig mi mennénk ezerrel, csak időpont kéne.Mert hazamenetellel egyeztetve terveztük. De valószínűleg nem így lesz. Majd akkor valahogy.
Most megyek, kiheverem a dögrovást, ugyanis táppénz, és nézem a Magnumot.