Mint ahogy azt alant említettem, ma reggel kilenckor jelenésem volt. Azt gondoltam magamban, hogy kellek én ide, flottul fog menni minden, de Noémivel megbeszéltük, hogy nem örömködöm előre. Pedig ha már behívtak…
Kerestem a közelben nem fizető parkolóhelyet, mert fogalmam sem volt, hogy mikor jövök ki, és szépen beslattyogtam. Megkerestem Gábor kollégát, dumáltunk egy rövidet, aztán pedig le a főmérnöki irodába. Első körben arra számítottam, hogy kettős küzdelem lesz, csak a főmérnök, és én, de lettünk hirtelen velem együtt öten. Nagyon jól, kötetlenül ment az egész, és nem tudom, hogy mennyi idő múlva megjött az igazgató is. Folytatódott minden tovább, mivel ugye ismerjük egymást, ilyesmi. Kábé tíz perc múlva ki kellett mennem. És három perc múlva vissza, amikor is megszületett a döntés: kellek.
Hát nem kell elemeznem azt, mennyire örültem úgy szépen, legbelül. Ott nem kezdhettem neki az ugrándozásnak. Felmentem Gábor kollégához, de előbb Zolival futottam össze, aki az osztályvezető-helyettes és közöltem, hogy akkor sínen van itt minden kéremszépen. Azaz, hogy februártól – ami vagy egy, vagy tizenöt – már nem csak szomszéd vízügy kolléga leszek, hanem – és itt kéretik megkapaszkodni – osztályos kolléga!
Szóval ezért a vápsuvápp!
A máv jó időre nem lesz szerves része az életemnek, és eszembe ötlött egyik kedvenc kaukázus dalom!
Magyarul többet “nem utazok sehova” minden hajnalban!
0 Hozzászólás - “Megy itt minden”