Baromi sok dolog történt velem az elmúlt jó sok napban, amióta nem volt bejegyezés. Számításaim szerint vagy hetvenhat-ezer nyolcszázhuszonnégy. (Remélem így írják helyesen. De mindegy.)
Tehát babázunk ezerrel, tápos voltam az elmúlt héten keddtől, holnap már meló. De jó volt itthon lenni a csajokkal. (Csak a videókamerával fényképeztünk. De jó ez is azért. Jövő héten meg jön vissza a fotóáppárát.)
A hétvége felé belemelegedtem a plusszmunkáimba, amiből lehet, hogy picit túlvállaltam magam, mert ezer idő kell hozzá. Nem kalkuláltam be Bodzát, meg azt, hogy lusta vagyok néha. De Noémi mindig jól mondja, mert ha leülök a gép elé, és nekikezdek, alig lehet elrángatni, meg – mint például ma – ha sétálni megyünk, folyamatosan azon pörög az agyam, hogy mit, és hogy kéne csinálni. Egyébként azt hiszem, ez nem rossz.
És még egy dolog, amit elkell mesélnem. Már említettem ezerszer, hogy a miskolci munkahelyhez jár egy szolgálati szoba. Egészen múlt hétfőig, mert én ugye bejárok, új kolléga meg beköltözik. Mondtam neki, hogy használja a dolgokat egészséggel addig, amíg ki nem pakolok, mert ott is be vagyunk rendezkedve. Lényeg a lényeg, hogy az orvos után megyek be kedden, látom, hogy a gyereken valami furcsa. De először nem tűnt fel semmi. (Ja és előző este kilenc felé csörgött a telefon, de már aludtunk, mint az ifjú babás házaspárnál szokik lenni általában.)
Aztán odaáll mellém, és látom, hogy rajta az egyik ingem, meg nyakkendőm. Azt mondja, keresett tegnap, és hogy utólagos engedelmemmel.
Hátbasszájba!!! Családon belül, barátoknak adok ruhát, vegye fel, mittomén, de egy gyerek, aki a használja egészséggelt tágan értelmezi, első találkozásunk után beöltözik a cuccaimba, mert “be kell menni az igazgatóhoz”, na az az igazi bátor cselekedet. Mondhatni, ezt elbaszta. Legalább próbálta volna még azt a kurva telefont, meg tudott, hogy hajnalban kelek, hívhatott volna ötkor is.
Röviden és tömören ennyi!!!
0 Hozzászólás - “Ing, nyakkendő”